Hollókő - World Heritage 

Múlt szombaton Terényből hazajövet útba ejtettük Hollókőt. Soha nem jártam ott, és nem tűnt nagy kerülőnek. Sajnos fényképezőgépem nem lévén, csak benyomásaimra és a netre támaszkodhatom. Így szégyenszemre onnan veszek szemelvényeket és fotókat... Úgyis mással kell most foglalkoznom: szakdolgozatommal...

A Világörökség részét képező hollókői Ófalu védett népi építészeti együttese hitelesen idézi fel a 20. század eleji palóc település képét. Központjában, a templommal átellenben álló egykori lakóház 1964 óta múzeum.

Az 1867-ben már álló korábbi lakóház maradványainak felhasználásával, a falu nagy részét elpusztító 1909-es tűzvészt követően épült fel mai formájában. Az utca vonalára merőlegesen elhelyezkedő, háromosztatú épület végével a várhegy lejtőjére támaszkodik, elől pedig alápincézett, közvetlenül az utcáról nyíló, gádoros lejárattal. A falakat kő alapra vályogból rakták. A csonka kontyos kialakítású nyeregtető cserépzsindellyel fedett, kisméretű deszka oromfala szerény áttört díszítést kapott. Az oldalhomlokzat vonalában egyszerű faoszlopos tornác, a hambit fut végig, innen nyílik a ház bejárata.

Amíg a műemlék falu kívülről korhűen helyreállított parasztházai
belülről a mai igényekhez igazodva, változatos új rendeltetésekre alkalmasak, itt a házbelső is a múlt század első felének paraszti világát idézi. A balassagyarmati Palóc Múzeum szakemberei rendezte állandó kiállítás egy közepes gazdasági állású, gyermekével és öregszülővel együtt élő fiatal házaspár lakását jeleníti meg.

Belépvén először az osztatlan terű, pitvar és konyha szerepet betöltő helyiségbe jutunk. Az ajtó mellett lócán a vizes edények, szemben asztal, régi típusú lócákkal, fölötte néhány ritkán használt, cifra tál a falon. A túlsó sarokban falmasina, alatta nyílik a kemence szája. Füstjét, a szobabeli falmasina füstjével együtt a konyhából elfalazott füstölőn, az indófnin keresztül vezették a kéménybe. A tűzhelyen öntöttvasból, cserépből készült edények, körben a falra akasztva különböző, főzéshez szükséges eszközök. Az éppen nem használt tányérok, edények helye a süllyesztett falkaszniban volt.

A fiatalok utcára néző szobájának, a háznak legszembetűnőbb berendezési tárgya a párnákkal magasra vetett ágy. A cifra ágynemű, csakúgy, mint maga a tornyos nyoszolya a fiatalasszony hozománya volt. Erre utal, s egyben a lakodalom dátumát is őrzi az ágyvég felirata: "Fábián Erzsébet 1926". A karszékek átmenetileg a fal mellé kerültek, amikor hely kellett a bölcsőnek. Átellenben karos lóca fogja közre a szőttes hímű abrosszal leterített asztalt, ami fölé színes papírral feldíszített lámpa lóg le. A család ruhaneműi a négyfiókos kaszniba kerültek, de az ajtó mögött még ott áll a régebbi divatú rózsás láda is. Valamennyi bútor asztalos munka, zömében a közeli kisvárosban, Szécsényben készültek. A szentkúti búcsúból hozott szobrocskák, kereszt, a megbecsült cifra bögrék, poharak a kaszni tetején díszelegtek. A falakon - festett tányérokkal váltakozva - szentképek sorakoznak, a két apró utcai ablak között tükör.

A konyhából jobbra a kamrába nyílik ajtó - ez a család éléstára. A sarokban egy rekeszes hambár és a szobából már kikopott szuszék (eredetileg ruhás láda) őrizte búzájukat, körülötte zsákokban liszt és más terményfélék. Cserépfazekak lekvárnak, zsírnak, a mennyezetről függő kenyértartó rács az egyszerre megsütött kerek kenyereknek tárolására való. A kamrában kaptak helyet az éppen nem használt háztartási eszközök (káposztagyalu, máktörő mozsár, krumplitörő stb.), gazdasági szerszámok (pl. a favilla, kasza, kender megmunkálásához szükséges tiló, héhely) is. Az egyik sarokban szorítottak helyet a szalmával bevont dikónak, ahova éjszakára elhúzódhat a munkában megfáradt öregszüle.A pince hordóiban tárolták a bort, a savanyított káposztát, s itt volt a sotó, a szőlőprés helye is.

Csipkemúzeum nyílt Terényben

Tegnap Palócországba kalauzoltam egy egzotikus vendéget Fáyné Tornóczky Judit csipkemúzeumának megnyitójára egy falucskába, Terénybe. 

Igazi dzsembori kerekedett a megnyitó ünnepségen a Balassagyarmattól 20, Budapesttől 80 kilométerre, egy nadrágszélnyi országút szalagjára felfűzött legtávolabbi falucskában. Marcsit a Fonóból, egy igazi grófnőt Kelecsényből, a szomszédból is sikerült odacsábítanom - és találkoztam Gabival és kislányaival is csipkés blogból... Meg még sok-sok csipkés ismerőssel, hagyományőrzővel.Természetesen Judit mögött ott áll férjének kiterjedt famíliája - aminek tovább éléséről maguk is gondoskodnak a maguk hat gyerekével! A hagyományápoló és családfakutató család egyesületet működtet, pályázik, részt vesz a Palóc Út Egyesület szervezéseiben - egyszóval mintaszerű vidéki közösségformáló társaság. A Fáy Társaság a kis múzeum alapítója, céljuk a Hunnia-csipke összegyűjtése és hagyományának továbbadása mellett a többi magyar csipkefajta bemutatása és minél szélesebb körben való ismertetése és elterjesztése.
A Hunnia csipkemúzeum létrehozásának első lépése az volt, hogy az építész Fáy-Tornóczky család meglássa a rejtett lehetőséget a faluban, 9 éve letelepedjenek ott, és azóta megfeszített munkát végezzenek - ki-ki a maga területén...

A Magyar Kézművességért Alapítvány

az IPOSZ-szal és a BKIK Kézműipari Tagozatával együttműködve

MAGYAR KÉZMŰVESSÉG – 2011

és

A NÉGY ÉVSZAK – KÉZMŰVES SZEMMEL

címmel kiállítást rendez Budapesten, a Vajdahunyad-várban,

a Magyar Mezőgazdasági Múzeum földszinti ún. „Lótermében”

2011. július 18. és augusztus 7. között.

A kiállításon hazai és határon túli magyar alkotók – kézművesek, tárgyalkotó népművészek, kézműves iparművészek; egyéni jelentkezők és alkotóközösségek – vesznek részt 3 olyan alkotással, amelyek természetes alapanyagokból, kézműves technikával készültek.

      

Kézműves "edzőtábor"

 Alighogy megjöttem az egyhetes Balaton-parti kézműves önkéntes "munkatáborból". A közös virágszövésünk igazi nyári produkció - természetesen ősszel termésekkel készülhet:

 Gyönyörű volt a környezet - Szigliget  olyan, akár egy skanzen... A falun túl ott a Gulács-hegy bazaltpúpja.

Ám a viharos balatoni szél kifújta belőlünk a szuszt is a hajdani úttörőtáborban... Kicsit jellemzőnek tartom, hogy ilyen mostoha körülményeket csak vékonypénzű hagyományőrzők viselnek el. A három párhuzamosan dolgozó csoportra ugyanis egyetlen fedett helyiség jutott. Így két napot volt fedél a fejünk fölött - ami más nyarakon tán nem oly dermesztő, mint most... Számottevő eső ugyan csak az eljövetel reggelén érkezett, de a hűvös szél miatt ketten is belázasodtak, és nekem is begyulladt a torkom. Arról nem is beszélve, hogy a sárkányeresztés szóba sem jöhetett...
Ennek dacára minden foglalkozást nagyon élveztem, az oktatók a lelküket is kitették - de írtó strapás hét volt mindenkét oldal számára...
Nemcsak én, a lassú tempómmal dolgoztam éjfélig - mert a délelőtti és délutáni 3-3 órás foglalkozást jócskán meg kellett toldani... Kosárfonást, mamusz nemezelést, gyékény- és gyapjúfonást nem hagyhattunk befejezetlenül... Pedig minden technika elméletét átvettük már év közben, és kisebb tárgyakat készítettünk korábban is.

Egyedül a hímzésem maradt darabban - viszont megtanultam a ferde keresztszemet és a borsóka készítését - sőt Beszprémy Kati, a hímzés oktatója hozott nekem sok új rece-irodalmat a dolgozatomhoz!
És a heti feszített munka termése:

Népi kézműves játszóházi vezetőképzés

Még nem említettem a naplóban, hogy szeptembertől kezdve lehúztam a Hagyományok Házában a 120 órás fenti szép nevű tanfolyamot. A kiegészítő OKJ-s képzést elsősorban óvónőknek és tanítónőknek hirdetik... persze nem tilos a jelentkezés senkinek, elég hozzá az érettségi is.
Kicsit 'kívülállóként' berzenkedem ugyan, hogy a népi kismesterségek(mint fazekasság, csuhé-, gyékény-, vesszőfonás, szövés, nemezelés, bőrművesség, stb.) már csak a gyerekkorosztálynak taníthatók játékként? Bár értem a jó szándékot, hogy még idejekorán ismerjék meg a csemeték a  népi kézművességet, és  kapjanak kedvet hozzájuk... de kicsit mégis lelomboz, hogy játékszintre redukáljuk a népi mesterségeket... Noha tényleg nem ördöngősség egyik foglalatosság sem - a tervezés-kivitelezés mégis lehet egészen művészi szintű!

Szóval igen sok időmet felemésztették a tanfolyami foglalkozások, melyeken az elméleti bevezetést tárgykészítés követette.

• Most van egy sereg félkész tárgyam, amit őszig be kell fejeznem,  
• hét végén egyhetes alkotótáborban folytatom a munkálkodást,
• nyár végéig a magam választotta témáról záródolgozatot kell írnom,
• és a szeptember eleji vizsgán minden tárgyunkat bemutatván számot kell adni a néprajzi ismereteinkről és a tárgyalkotás elméletéről is.

Én jószerivel a néprajzi oktatás kedvéért vágtam bele az egészbe - és valóban havonta hallottunk egy igazán érdekfeszítő néprajzi előadást  Sándor Ildikótól. Az volt az elképzelésem, hogy sok mindent összeolvasva ebben a témakörben, végre igyekeztem egységes képet kapni a Kárpát-medence néprajzáról.
Hallgatásaim-késlekedéseim oka gyakran ez a tanfolyami készület volt... Pl. ez a bőr erszény...

Most megszállottan gyűjtöm az anyagot a dolgozathoz - aminek a címe nem épp meglepő módon - A rececsipke és előfordulása a Kárpát-medencében...
De a blogra - fájdalom - talán kevesebb idő jut majd a  nyáron...  

A készülődés hevében ez a bejegyzés be sem került a naplóba - és időközben már meg is érkeztem... De még rendeznem kell soraimat, hogy beszámolhassak az élményekről.