Van egy FONÓ az "ezerszer áldott " nyolcadik kerület flaszterén, az Orczy tér szutykos utcácskájának kulturált szegletén, az itt felejtett remíz és a szebb napokat áhító szeszgyár kies telkének peremén. (Reménykedem 'e téren' - én emlékszem a Kévés-házak helyén tátongó gödörben úszkáló vadkacsákra! Bár fent még kivehető a mostani Baross utca sarok)... Az ÖLTÖGETŐ önképzőkör: mindenki hozza saját munkáit – mint régen a FONÓba – és tanulunk egymástól. Itt nyomon követhetők mesterkedéseink.
Hagyománymentő kézimunkálkodás a hónap első és harmadik csütörtökén du. 4-7-ig
2011. november 16., szerda
Dísztökös+ beregi parányok
............................................. Mindenki iparkodik nyomot hagyni környezetén... Én hagyományra épülő kézművességgel próbálkozom; együtt, közösségben, erősítve egymást - hogy ne meg-, hanem inkább szétosszunk... Időtálló szépségeket szeretnék újra felidézni, művelni és továbbéltetni ... talán épp paraszt őseim tapasztalatából.
2011. november 8., kedd
Vásárhelyi(?) hímzés
A Dél-Alföldön elterjedt szabad rajzú szőrhímzések típusába tartozó vásárhelyi hímzés a rossz nyelvek szerint tulajdonképpen makói illetőségű - csak a vásárhelyieknek jobb volt a PR munkájuk! Mindenesetre az 50-es években felvirágzó háziipari szövetkezet felkarolta és -virágoztatta a régi mintákat - a szó szoros és átvitt értelmében. Talán ezért ragadt meg ilyen néven a köz- és szakmai tudatban.
Még korábban, a múlt század elején volt rangja a kézművességnek, 'reális' ára a kézimunkának. Ha a stafírungot nem maga a leányzó vagy háza népe készítette: "Apátfalván egy párnavégért egy mázsa búzát kértek. Jobb módú családban 1922-ben pl. egyetlen dunnahaj hosszú és két rövid oldalának kivarrásáért a makói hímző asszonynak három mázsa búzát fizettek".
Sokan törik manapság a fejüket, hogyan lehetne feléleszteni, új funkcióban tovább éltetni a régi mintákat: Hódmezővásárhelyen is volt egy ilyen divat-pályázat a nyáron. Mivel zömében csak tervrajzok érkeztek be, és abból állították össze a bemutatót - hát... elég nehéz volt elképzelni a kreálmányokat...
Az ékszerben megtestesült virágok és gránátalmák(Szabó Petra Klára) méltán nyertek díjat - hordhatók, és annyira valódiak, hogy tényleg hímezve vannak! Mert a legtöbb pályázat csak a motívumot használja fel festve-nyomva, bőrre-textilre, uram bocsá' műanyagra...
Még korábban, a múlt század elején volt rangja a kézművességnek, 'reális' ára a kézimunkának. Ha a stafírungot nem maga a leányzó vagy háza népe készítette: "Apátfalván egy párnavégért egy mázsa búzát kértek. Jobb módú családban 1922-ben pl. egyetlen dunnahaj hosszú és két rövid oldalának kivarrásáért a makói hímző asszonynak három mázsa búzát fizettek".
Sokan törik manapság a fejüket, hogyan lehetne feléleszteni, új funkcióban tovább éltetni a régi mintákat: Hódmezővásárhelyen is volt egy ilyen divat-pályázat a nyáron. Mivel zömében csak tervrajzok érkeztek be, és abból állították össze a bemutatót - hát... elég nehéz volt elképzelni a kreálmányokat...
Az ékszerben megtestesült virágok és gránátalmák(Szabó Petra Klára) méltán nyertek díjat - hordhatók, és annyira valódiak, hogy tényleg hímezve vannak! Mert a legtöbb pályázat csak a motívumot használja fel festve-nyomva, bőrre-textilre, uram bocsá' műanyagra...
............................................. Mindenki iparkodik nyomot hagyni környezetén... Én hagyományra épülő kézművességgel próbálkozom; együtt, közösségben, erősítve egymást - hogy ne meg-, hanem inkább szétosszunk... Időtálló szépségeket szeretnék újra felidézni, művelni és továbbéltetni ... talán épp paraszt őseim tapasztalatából.
2011. november 6., vasárnap
Novemberi verőfény
Kész lettem a dísztökös tanulmánnyal. Azt hiszem, ez tényleg egyedi darab lesz: kísérletnek jó volt, élvezni is tudtam az újdonságával együtt(meg persze ajándéknak szánom) - de ilyen mütyűrkéből egyelőre elég...
Több tanulsággal járt anyagválasztásban, kivitelezésben egyaránt. Liberálisan kezeltem az utasításokat - részben azért is, mert a láda fiából dolgoztam... Még gyöngyöt is találtam hozzá itthon. Az etalontól való eltérések dacára úgy érzem, ízlésesre sikerült. Most már a gyöngyözés is ki van pipálva! Szerencsére ehhez is volt cérnám a kézműves tanfolyami gyűjteményemből. És tényleg végig bírtam cérnával...
Összességében mégis maradok inkább a hagyományos mintáknál:-)
Ezzel le is zárult kívül is, belül is az ősz... A szeptemberi forró nyárutó számlájára írandó lehet, hogy az időjárás is megkergült felénk: a kaktuszom például az idén harmadjára hozza a bimbókat:
a szomszéd utcában elvirágzóban van az őszi orgona...
Több tanulsággal járt anyagválasztásban, kivitelezésben egyaránt. Liberálisan kezeltem az utasításokat - részben azért is, mert a láda fiából dolgoztam... Még gyöngyöt is találtam hozzá itthon. Az etalontól való eltérések dacára úgy érzem, ízlésesre sikerült. Most már a gyöngyözés is ki van pipálva! Szerencsére ehhez is volt cérnám a kézműves tanfolyami gyűjteményemből. És tényleg végig bírtam cérnával...
Összességében mégis maradok inkább a hagyományos mintáknál:-)
Ezzel le is zárult kívül is, belül is az ősz... A szeptemberi forró nyárutó számlájára írandó lehet, hogy az időjárás is megkergült felénk: a kaktuszom például az idén harmadjára hozza a bimbókat:
a szomszéd utcában elvirágzóban van az őszi orgona...
............................................. Mindenki iparkodik nyomot hagyni környezetén... Én hagyományra épülő kézművességgel próbálkozom; együtt, közösségben, erősítve egymást - hogy ne meg-, hanem inkább szétosszunk... Időtálló szépségeket szeretnék újra felidézni, művelni és továbbéltetni ... talán épp paraszt őseim tapasztalatából.
2011. november 2., szerda
Arany-ősz
Mindenszentekre hirtelen sárgába burkolózott a természet... A levelek okkertől napsárgáig, cinóbertől rozsdaszínig terjedő skálája avar-rózsa készítésre sarkallt. Noha a vadszőlő még nem borult lángba, sikerült piros leveleket is találnom.
............................................. Mindenki iparkodik nyomot hagyni környezetén... Én hagyományra épülő kézművességgel próbálkozom; együtt, közösségben, erősítve egymást - hogy ne meg-, hanem inkább szétosszunk... Időtálló szépségeket szeretnék újra felidézni, művelni és továbbéltetni ... talán épp paraszt őseim tapasztalatából.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)