Egy igazi műkedvelő

Sokszor bukkan az ember keresetlenül is a saját gondolatai frappáns megfogalmazására... Így jártam én is Evelin Palmont lapjaival. Magáról nem sokat ír, de profi műkedvelőnek érzem - ha létezik ilyen... győződjetek meg róla Ti is!

"A kézimunkázás már évszázadok óta benne él az emberiségben az önkifejezés és az alkotni vágyás  formájában, s ezáltal létrehozni valami maradandót önmagunkból. Az alkotók akaratlanul is beledolgozták lelkük kicsiny darabját önmagukat adva, hogy hosszú évek elmúltával létük ne merüljön feledésbe.
A népművészet gazdag forma és színvilág, kimeríthetetlen kincsestár, mely időről-időre fejlődött, változott. Könnyen felismerhetőek az egyes tájegységekre jellemző motívumok, hagyományaik tovább élnek napjainkban is, fortélyai anyáról leányra szállnak.
Aki előtt már feltárult a kézimunkázás rejtelme, vagy legalább ízelítőt kapott belőle, az szerencsésnek érezheti magát, mert gazdagodott a tudással, amit aztán tovább adhat. S nemcsak hogy tovább adja, hanem késztetést érez arra, hogy önmagát fejlesztve egyre több és több szemet gyönyörködtető alkotás kerüljön ki a keze alól."

Nagyon szép munkái vannak - hagyományos kézimunkák és újabban főleg gyöngyfűzés.

Hímzések a falon - keretben

Sajnos erről a kiállításról bő egy évvel lekéstünk - nem is ezért teszem közzé:

2011. szeptemberében volt Rábaköztől Torockóig címmel a Csillaghegyi Református Gyülekezet hímző körének kiállítása.

Az egyházközség nagy gyülekezeti termének falain(1039 Budapest, Vörösmarty utca 2.) azonban személyesen - a Parókia Portálon pedig akár fotelből - megtekinthető az a néhány hímzés, amit Borbély Jolán nagy nevű, már nyugdíjas etnográfus avatott föl a helyszínen. 

Reménylem, hogy megcsodálhatók ott a kézimunkák, és talán bővülhetett is a munkák száma... Mert az ilyesmi annak is neveli az ízlésvilágát, életszemléletét és esztétikai érzékét, aki nem is érdeklődik kifejezetten a népművészet iránt... nem beszélve az alkotó megbecsüléséről! Köszönet a csillaghegyieknek, és jó munkát kívánok nekik!

Nekünk meg érdemes lenne arra törekedni, hogy minél több közösségi térben szorítsanak helyet a népművészeti tárgyaknak - ne csak múzeumok tárlóiban és polcain porolódjanak...

Svájci kaland

No nem rándultam át a hepehupás Madridból a sziklameredélyes Svájcba - csak a hímzés útján tettem egy kis kerülőt a szorgos-praktikus svájciaknál addig is, amíg elkezdhetem spanyol kézműves mentorom segedelmével a DARÁZSOLÁSt.

Régóta szemezek a SVÁJCI HÍMZÉSsel, ami nem tűnik a számomra valami archaikus technikának. Thérese Dillmont nem említi elévülhetetlen enciklopédiájában, és inkább csak az újabb időkben, a szomszédságban, olasz és francia nyelvterületen emlegetik ilyen névvel. Főleg USA-beli oldalakon pedig  Chicken Scratch(=tyúkláb) - v. Gingham Embroidery-ként titulálják..Sőt, szemlátomást, (ami innen nekem nem szem, hanem inkább net-látomás), a svájciak sem ragaszkodnak hozzá... Az első háború után terjedt el legjobban, talán épp a háborús  és kézműves konjunktúra táplálta.
Úgy gondolom azonban, elsősorban a modern kor  kényelemszeretete az ágyazott meg mostani elterjedésének. Egyszerű mintázatú szálszámolásos hímzés, amihez előrajzolás, gyakran minta sem szükséges, hanem elég az ember lányának szabadon engedni díszítő fantáziáját... Ez roppant kecsegtető a mai világban.

  

 

Bőséges és önzetlen forrásom

 A vakvezető adott: az alapot ugyanis jellegzetes kétszínű kockás anyag szolgálja(ez az angol nyelvterületen a Gingham az imént, sőt, Vichy, Checkerboard), amit (dupla) keresztszemmel és/vagy tűzőöltéssel kockánként ill. soronként mintegy behálózunk valamelyik alapszínnel: fehérrel vagy az anyagunk színének megfelelő fonallal. Ezt a hálózatot, csíkot vagy sort azután az anyag felületén további hurkokkal, fonatokkal, indákkal díszítve lehet tovább díszíteni változatos, geometrikus formákat kialakítani - többnyire a másik alapszínnel. Ez már igényesebb munkáknál néhol felidézi  az azsúrozott és vagdalásos munkák csipkeszerű megjelenését, és megilleti az előkelőbb "Gingham Lace" titulus:

Így elég könnyedén lehet elkészíteni modern hatású, áttekinthető rajzolatú, tetszetős  darabokat - sokkal találkozom a blogirodalomban. Nekem a darázsoláshoz kapott kislányruhához való finom kis puplin(?) anyag adta az ihletet, de először egy kínai beszegetlen szélű fogóruhán kezdtem el a bohóckodást...

Ez lett belőle:

Roppant egyszerű az egész - szinte gyerekjáték! A legolcsóbb törlőruhát pont erre a célra vettem - kicsit zavaró ugyan, hogy piros-fehér-kék kockás az anyag. Kétszínű kockáson még mutatósabb, áttekinthetőbb lenne az egész. Másik tanulság, hogy a piros kezdő keresztszemes keretet érdemesebb a fehér kockákra hímezni - úgy az egész munka plasztikusabb lenne...
Ja, a harmadik, hogy az osztott hímző jobban kifeküdne a kelmén - de szegény ember a nagymamája hagyatékával főz-fűz....

Sok kis változatos darab fotóját tettem föl a képtáramba a netről - nézzétek meg!

Gömöri csomós hímzés - majdnem elfeledett hímzéstechnika újjáélesztése

 

Az az igazság, hogy ezt a hímzést már kinéztem magamnak - jó előre talonba tettem egy bejegyzés-kezdeményt is a blogomban. Most a Polgárok Házában levő kiállítás szerencsésen megadta a kellő lökést, hogy kitérjek rá.

Úgy látszik, hogy nem volt hiábavaló Paranai Mónika munkája: a Fügedi Márta Népművészeti Egyesület méltón felelevenítette és közkinccsé tette ezt a maga nemében páratlan hímzést. Könyvet is jelentetett meg erről a technikáról Gömöri csomós hímzés címmel:

"...az úri hímzés egyik válfaja, amely nem a hagyományos sima, lapos öltésekkel tölti ki a teret, hanem apró csomókkal, amelyek a optikailag apró felfűzött vagy egymás mellé rakosgatott gyöngysorokká állnak össze. Bár a vegyes hímzéstechnikák között gyakran találkozhatunk a csomós hímzéssel is (például a vagdalásos vagy a vert csipke mellett), de tiszta előfordulása meglehetősen ritka. Persze, az sem mindegy, milyen motívumot akarunk a csomós hímzéssel kivarrni. Leggyakrabban szegfű, gránátalma, tulipán, rozetta jelenik meg, de aki igazán hű akar lenni a mintakincs tisztaságához, annak ügyelnie kell arra is, hogy melyik motívumot tölti ki az apró „gyöngyökkel”.
Ezért nyújtanak nagy segítséget a Gömöri csomós hímzés című könyv mellékletében található rajzok, hogy eredeti, vagy a kutató által szakszerűen megtervezett mintát hímezhessünk. A könyv nemcsak a kezdő, de a gyakorlott hímzőkhöz is szól. A könyvet megjelentető pályázat része a hímzőtanfolyam is, amelyet a jövő év elejétől öt alkalommal tartanak Putnokon. A könyv szerzője, aki már 25 éve foglalkozik ezzel a hímzéssel, s több díjnyertes munkát is készített, a bemutatón megtanította az érdeklődőket a csomós hímzés alapjaira. 2000-ben Paranai Mónika megkapta a Népművészet Ifjú Mestere elismerést, egy évvel később pedig a Népi Iparművész címet."
Magán a kiállításon a btágabb régió keresztszemes hímzései is helyet kaptak: a felkapott és ismertebb szabad rajzú matyó hímzésnél hagyományosabb mintákat éppen Fügedi Márta, a matyók jó ismerője gyűjtötte össze: ez az eperleveles-makkos minta az egyik kedvencem(Mezőkövesd és vidéke hímzései I. Szálánvarrott hímzések) a borítót lásd fenn:

 

Ezek a Holbein-öltéssel kombinált keresztszemesek már távolabbi szomszédság, a palócok legnyugatibb területének, a hegyektől elzárt, és ezért nagyon archaikus Zobor-vidéknek a jellegzetes kézimunkái. Jól megfigyelhető rajtuk a szálán varrott, vagy fonottas hímzés nyújtott keresztszemei, amiről már tavaly szó esett:

 

Gömöri csomós hímzés

Sajnos már inkább csak krónikása, semmint beharangozója vagyok a Polgárok Házában levő kiállítássorozat októberi fordulójának. Még a jövő héten, nov. 2-ig biztos sikerül elcsípni a "Sajótól Szinvavölgyig" terjedő vidék népművészeti kiállítását, amiről Foltos Marcsi príma képeket készített. Én is az ő albumából csentem el a következőket, és nála bármikor kattinthatók:

Az idén 30 éves jubileumát ünneplő diósgyőri Fügedi Márta Népművészeti Egyesület kiállításának nagyon gazdag a hímzésanyaga. 

Most én mégse a csodás beregi keresztszemes hímzéseket emeltem ki, hanem a gömöri csomós hímzést, ami ritkaságszámba megy az úri hímzések között. Szinte önmagában csak gömöri párnavégeken és lepedőszéleken használták - egyetlen vagdalásos mintát csempésztem bele, ami inkább Zobor-vidéki hímzésnek tűnik - jobbra lent a barna:

A gömöri csomós hímzés valójában a francia csomóhoz hasonló, amit térkitöltő elemként alkalmaztak az úri hímzés motívumainak kialakítására: indák, virágtöves csokrok gránátalmával, tulipánnal, rózsával... Ünnepi viseleten a csomós hímzés helyett gyöngyhímzést is alkalmaztak. Ami belefért - inkább a szájuktól vonták meg a falatot!

Öles léptekkel közelít az ősz

Kimondottan kegyes hozzánk az ősz  - amint kiteszik a lábukat a vendégeim, rögtön megerednek az ég esőcsatornái, hol csepereg, hol záporoz - és lehűl a levegő. Harmadjára tapasztalom ezt, és hét végére pusztán 1-2 fokot ígér a meteorológia...
Szinte érzem, ahogy nyeli ez a kitikkadt föld az esőt................ Talán otthon is esett már annyi, hogy legalább a földmunkákat el lehet végezni...
Nem kezdődött újra a házunk kertjében sem az önműködő hajnali locsolás a szeptember végi esők óta - hiszen ilyen takaros kis fű nőtt az elhagyott utcarészen is:

Azt mondják, itt november elején-közepén kezdenek fűteni, noha a munkahelyeken már megvolt a próbafűtés - mi még nem kapcsoltuk be. Mire ugyanis kivergődik a nap a felhők közül, délre kelvén még mindig perzselő ereje van - ahogy másfél órát késik a napfelkelte, úgy tolódik délutánra a hőmérsékleti maximum.
Most azonban felhős idővel fenyegetnek, bár akkor meg nem olyan erős a hajnali lehűlés. A balkonmuskátlik gyönyörűek - és vajon milyen gazok bújtak ki a ládákban?

 

Akár csukott szemmel találgathattatok volna, mert bizony-bizony akárcsak otthon, a jól ismert TYÚKHÚR az, ami itt bujkál a kaktuszok között! A szomszédos gyomocska is ismerős, de nem tudom a nevét - alighanem apró nefelejcskék virága lesz... A vízcsepp-gyöngy nem csupán harmat - a múlt hajnalokon is előfordult egy kis eső...

 

Nyáron biztos voltak itt tátikák is (nálunk így hívják az oroszlánszájat), mert az is szorgalmasan nődögél.

 

És lesz egy szál mentám is...

Szegény bougenvillea fázósan vacoghat - még most is így pompázik, nem verte le az eső:

Kíváncsi vagyok, hogy mikor fogják bementeni... Vagy kin teleltetik? Van egy nagy ágas-bogas tő, ami összekapaszkodott az illatos lonccal - azt nehéz onnan kibontani, pedig szintén dézsában áll...

Elég szőrös szívű a kertész, mert a portásfülke hűvösében kucorog a jobb sorsra érdemes narancstő is:

Nem kap itt elég napot-meleget; megrohadt az a szép gyümölcs! Hogy örökbe fogadnám!

Néprajzi könyvek

Néhány néprajzi könyvet szeretnék ajánlani. A hímzésminták gyűjteménye önmagáért beszél.... Ha hazamegyek, beszerzem! Bár legkevésbé a szabadrajzú hímzéseket készítem - de ÉRDEKEL!

 

A másik két könyvet a szerzője miatt bizton tudom ajánlani. Sándor Ildikó elsősorban néptánccal foglalkozott, de annyira közvetlen és jó előadó, hogy bármilyen néprajzi témát nagyszerűen és közérthetően tud  ismertetni. Nekünk két évig tartotta az előadásokat a népi játszóház vezetői oktatáson, és mindegyik nagyon érdekfeszítő volt. A táborban meséket mondott, énekelt és a paraszti étrendből mutatott kóstolót. A médiában mindig felkészült és higgadt beszélgetőpartner - bátran ajánlom a könyveit bárkinek!

 

                                    

A csipke folytatta útját Nagykállóból

Fenti címmel már ötödik alkalommal szervezte meg Félegyházi Józsefné Anikó, a Nagykállói Népművészeti Egyesület elnöke a Csipkekészítők Országos Konferenciáját október  első hétvégéjén. A Magyar Csipkekészítők Egyesülete és a gyönyörű városközponttal rendelkező, nagy múltú városka önkormányzata is támogatta a kiállítást és a szakmai programokat.

A rendezvény célja textilkultúránk sajátos ágazatának, a csipke készítésének szélesebb körű bemutatása, népszerűsítése az országban és határainkon túl élő alkotók segítségével, e különleges
kézművesség hagyományának őrzése, a csipkések elméleti és gyakorlati tudásának bővítése.
Egyik Fonó-beli barátnőm, Foltos Marcsi szorgalmasan bemutatja pontos és hű képein a kisváros érdekes műemlékeit és a kiállítás legszebb darabjait.

Nekem az tűnt föl, hogy nagyon sok számomra még ismeretlen név van az alkotók között. Úgy látszik, a szervezők szerencsésen választották meg az alkalmazási területek szerinti témákat:

• Csipkével díszített vizitke - paraszti, polgári hagyományokon alapuló, mai használatra alkalmas női felső tervezése, készítése csak természetes alapanyag használatával és bármely csipketechnikával. 
•  Ünnepi kiegészítők, csipke ékszerek: nyakékek és karkötők, fejdíszek, kitűzők, hajpántok, gyűrűk, fülbevalók, stb.) 

Ezzel olyan tág teret engedtek az alkotók fantáziájának, hogy a nézelődők is alig tudnak betelni a kiállítási darabok sokszínűségével és szépségével. A népi hagyományokra épülő mindenfajta díszítőművészet fő célja manapság a saját technikájában megtalálni a vonzó, értékes, és mégis megfizethető használati területeket.

Hat hét alatt...

Éppen hat hete vagyok itt, és mostanra így kivirágzott a muskátli a balkonládámban:

Nem sok reményem volt rá, hogy még virágba borul - nem is mertem bujtani belőle, mert éppen négy hétig nem kapott semmi vizet... Igaz, szerencsés oldalon van, északkeleten - csak reggel tűz rá a nap.
A kert őszi rózsáiból is készítettem egy csokrot:

Az ősz elsőként a "sörétfákon" jelentkezett: nem ismerem a nevüket, pedig kicsi gyerekkoromban is volt azon a tanyán, amiből kitelepítettek bennünket... A toktermés belsejében a fekete magok teljesen sörét-szerűek...

 

Segítenétek, mi ez a fa?

Día de la Hispanidad

Október 12. spanyol nemzeti ünnep - ezt élveztük nyitott múzeumokkal és tüntetésekkel együtt ... Pénteken ünnepelték a spanyolok, hogy 700 éves iszlám-ellenes felszabadító harc után Kolumbusz Kristóf 72 napi tengeri hányódás után - a frissen egyesült spanyol birodalom nevében - megpillantotta, majd birtokba vette Amerikát(azaz a Bahama szigetek keleti csücskét). A mostani politikai helyzet a spanyol egység megőrzésére való törekvés ünnepévé avatta ezt az napot - a Día de la Hispanidad-ot. Ma Katalónia lakossága, a leggazdagabb és ezzel a legeladósodottabb tartomány háromnegyed részében a teljes állami önállóság mellett van. Pedig ez kiszámíthatatlanul elindíthat egy dominósor dőlést...

forrás

Dél-Franciaországban is van katalán nyelvű és érzelmű lakosság, csakhogy a szabadságszerető franciák nem jeleskednek bármi önállóságot is megadni a nemzetiségeiknek: okszitánok, provanszálok, bretonok, elzásziak alig rendelkeznek még csak valamicske hivatalos nyelvi önállósággal is. A hosszú és erőszakos önrendelkezésért folytatott harc eredményeként Baszkföld nagyobb gazdasági önállósággal rendelkezik jelenleg. Egyértelműen pénzről folyik a szó, mert a katalánok kulturális különállása teljes: én harminc év után alig tudtam gyatra spanyol tudásommal elboldogulni Barcelonában, mert időközben minden felirat és írásos anyag katalánra váltott...
Holott Katalónia sose volt önálló állam, grófságig vitte, de szerencséjükre a köldökzsinórt alkották Európa felé...
Hogy ez a felfedezés és kutatási vágy, amit Kelet kincseinek birtoklásáért indítottak, hová vezetett, arról Cristobal Colón - aki genovai születésű hajós volt, és ezért a megbízatásért talán még az ördöggel is cimborált volna - aligha tehet...

Megtalálja zsák a foltját

Adél és Ildó - köszöntelek Benneteket! Remélem, találtok érdekeset a lapjaimon:-)

Örömmel tudatom, hogy már az első hetekben rábukkantam a közelünkben egy varrókörre. Úgy kezdődött, hogy el akartam menni a közeli templomban kiplakátolt karitász-szolgálat időpontjára. Otthon egy megszállott nagycsalád gyűjti egy bérház  pincéjében az uraságoktól levetett holmikat egy NOE-egyesület égisze alatt. Az egész lelke ez a család, és használt holmikat csomagolunk el olyan rászoruló családoknak, főleg Szabolcs megye környékére, ahol még ez is érték… Sajnos, ahogy nő a válság, egyre kevésbé az uraságoktól származnak a holmik…

Nos kiderült, hogy itt karitász alatt nem csoportot értenek, mert itt az egyháznak vannak erre is főállású alkalmazottjai. Ezek nyújtanak szolgáltatást adott hivatali időben főleg munkátlan embereknek… Most pl. számítógépes tanfolyamot szerveznek és arra gyűjtenek érdeklődőket és oktatókat. Kérdeztem, hol lehetne önkéntes munkát végezni. Szerencsére épp ezen a plébánián működik hetente kétszer egy olyan 10-12 fős csoport, akik közösen vásárolt (gyönyörű) alapanyagokból készítenek bébi- és gyerekruhákat főleg kislányoknak, amik bevételét szociális célra fordítják.

Szép holmikat készítenek, holott jó részük eléggé képzetlen, igyekvő amatőr. De egy-két rátermett asszony igazgatja őket, és igényes dolgok kerülnek ki a kezük alól. Csaknem mindent kézzel varrnak, mert egy 60-70 éves Singer varrógépen dolgoznak – még a szegést is kézzel készítik.

Ráérő, gondolom nyugdíjas hölgyek szorgoskodnak tűvel-cérnával, de Pilar pl. nem tűnik háziasszonynak, aki épp akkor lett  kész egy gyönyörű darázsolással díszített ruhácskával, mikor első alkalommal találkoztunk. Nosza, érdeklődtem tőle, megmutatná-e nekem, mert érdekel, de nagyon. Láttam azért, hogy ő nem olyan magabiztos a dolgában - később egy-két apró ötlettel szolgáltam is neki - tehát ő sem igazán gyakorlott... De Juli, a csoport fő-fő anyamestere rögtön adott egy nagyobbacska kockás anyagot, amit tanulás-képpen könnyebb lesz tűre szedni.

Százezernyi sírhantra nem került virág

 

A 13 aradi vértanú:

Aulich Lajos (Pozsony, 1793) német származású volt, magyarul nem is tudott, de a magyar alkotmányra tett esküjét végig megtartotta.
Damjanich (Damjanić) János (Staza, 1804) szerb származású honvédtábornok volt. Legendássá váltak élete utolsó mondatai: „Azt gondoltam, én leszek az utolsó, mert a csatában mindig az első voltam. Szegény Emíliám! Éljen a haza!”
Desewffy Arisztid (Csákány, 1802) már nyugalomba vonult császári katonatiszt volt, mikor a szabadságharcban szerepet vállalt. A szerbek ellen küzdve bátorságával kitűnt többek között az 1849. augusztus 5-ei szőregi csatában.
Az örmény Kiss Ernő (Temesvár, 1799) ugyancsak a szerbek elleni harcokban tűnt ki. Földi maradványai az eleméri katolikus templomban nyugszanak.
Knezich (Knezić) Károly (Veliki Grđevac, 1808) horvát származású. A császári-királyi hadsereg tisztjeként esküdött fel a magyar szabadságharc eszméjére.
Lahner (Láhner) György (Necpál, 1795) hadapródként kezdte pályafutását, halála előtt viszont már jelentős szerepe volt a honvédség fegyver- és lőszerellátásában. Ötvennegyedik születésnapján végezték ki.
Lázár Vilmos (Nagybecskerek, 1817) a császári-királyi hadsereget elhagyva évekig civilként dolgozott, majd a szabadságharc kitörésekor beállt a honvédségbe. Karánsebesnél esett fogságba.
Leiningen-Westenburg Károly (Ilbenstadt, 1819) német főnemesi származású honvéd tábornok, aki a törökbecsei Sissányi Erzsébetet vette feleségül. Előbb a szerbek ellen harcolt, majd a tavaszi hadjáratban, Buda bevételénél tűnt ki. Törökbecsén 1911-ben szobrot állítottak neki, amelynek avatásán megjelent lánya és unokája is.
Nagysándor (Nagy-Sándor) József (Nagyvárad, 1803) Buda ostrománál személyesen vezette rohamra katonáit.
Poeltenberg Ernő (Bécs, 1808) osztrák származású honvédtábornok, aki noha nem is tudott magyarul, csatlakozott a magyar szabadságharcosokhoz. A bitófa alatt ezt mondta: „Szép deputáció megy Istenhez a magyarok ügyében reprezentálni!”
Schweidel József (Zombor, 1796) osztrák nemességét cserélte fel magyar honvédtábornoki címre.
Török Ignác (Gödöllő, 1795) a forradalom előtt császári és királyi mérnökkari tiszt volt. A hadbíróság előtt magyarságával igazolta a tettét: „Lelkiismeretem felment engem.”
Vécsey Károly (Rzeczniów, 1803) császári és királyi huszár ezredesként lépett a magyar honvédek soraiba. Ő volt a bécsi Magyar Nemesi Testőrség utolsó parancsnoka.
Az aradi vértanúk sorsában osztozott az első felelős magyar miniszterelnök, Batthyány Lajos gróf (Pozsony, 1807) is, akit Haynau kötél általi halállal büntetett ugyan, de sikertelen öngyilkossági kísérletét követően mégis golyó által végezték ki Pesten, ugyancsak október 6-án. 1870. június 9-én temethették el nyilvános tiszteletadással, majd 1874. május 26-án helyezték el a Kerepesi temető mauzóleumában. Kivégzésének helyén 1926-ban avatták fel az örökmécsest.

forrás

A szabadság ügyéért számtalan közkatona is életét adta. Sokuk nevét valahol emléktábla vagy sírkereszt jelzi, de emlékezetünkben gyújtsunk mécsest mindazokért, akik a szabadságért vívott csatákban emberfeletti helytállásról tanúskodtak.

Mert ...Százezernyi sírhantra nem került virág...                                  Kormorán: Harangok dala