2012. november 25., vasárnap

Spanyol kötési módszer

Madridban megfigyeltem: egész máshogy kötnek az itteni asszonyok, mint otthon - ergonomikusabban. Nem is úgy, mint a franciák v. tán németek is...

A (hosszú)tűt a hónaljukba illesztik, és a dolgozó szálat a mutatóujjukkal helyezgetik a tű hegyére a sima-fordított szem kívánalma szerint. Sokkal kisebb-finomabb mozgást végez a kéz, az ujjpercek, mint nálunk az egész kar és csukló... Nem tudnak arról, hogy valaki is megerőltetné az izületei:-) Pedig nálunk gyakran panaszkodnak a kötősök az ínhüvely-gyulladásra!
A karitász-varrodában így köt két asszony - álomszép babaholmikat... Egyikőjük élt Németországban is, de ezt a módszer követi:

Megpróbáltam föltenni a sikeretlen videomat, aminek csak az első fele mutatja lényeget - bocsánat: azt hittem, nem működik a masina.
Persze lehet, hogy sokan ismeritek... Én régóta nem kötök - azért hagytam abba a kötést, mert nem voltak igazán szépek, hordhatók a holmijaim:-(
Pedig most látom a netes világban, hogy vannak, és elsajátíthatók olyan fortélyok, amikkel használhatók és szépek a házilag kötött darabok!

2012. november 23., péntek

Pulyaruha

Közös vállalkozásukban Rigóné Tomka Lea és Szöginé BarzGitta olyan ruhákat készítenek, amelyekben a gyerekek jól érzik magukat, szívesen, szeretettel viselik, öröm benne a játék. Emellett pedig játékosan válnak hagyományőrzőkké, éppen ezért készült a riport Leával, a Pulyaruhák egyik megálmodójával.
- Miért tartod fontosnak a matyó hagyományok őrzését a mai divatban? Miért pont a matyóhímzést választottátok?
- Magát a hagyományőrzést tartjuk nagyon fontosnak, hiszen az mindig visszatükrözi egy társadalom értékrendjét, kulturáját. Fontos lenne úgy élni, hogy a múltunk mindig jelen legyen, mert a jövőnek mi leszünk a múlt, azaz a hagyomány. A jövő pedig a gyermekeink!
Amit mi átadunk tapasztalatot, tudást az mind sugaljon egy erkölcsi, esztétikai példát számukra. Nekünk szülőknek hatalmas felelőségünk van, hogy milyen irányba tereljük őket, hiszen amilyen irányt mutatunk most, azt követik majd és ha nem lesz követendő példa, akkor a jövő nemzedék egy hagyományok nélküli globalizált társadalom boldogtalan tagja lesz.
Itt a nagy feladat, hogy a múlt örökségét, a hagyományokat megmutassuk nekik és átültessük a modern környezetbe, hiszen ezáltal még jobban befogadják azt. Így született meg a PULYARUHA: ötvöztük a hagyományt a divattal.      forrás: http://www.mammba.hu/kiegeszitok-a-babanak/gyerekruhakon-langolo-piros-rozsak-a-pulyaruhatol

2012. november 22., csütörtök

Lesz LÖSZ jövőre!

A Dél-alföldieket megnyugtatom, hogy lesz lösz jövőre is' A LÖSZ Kulturális Fesztivál 2013. hagyományőrző népi mulatság Hódmezővásárhelyen, a Dél-Alföld értékeit felsorakoztató vásári hangulattal, kézműves foglalkozásokkal és kirakodóvásárral. Huszár és hagyományőrző csoportok műsora, lovas- és baranta(régi magyar végvári harcművészeti) bemutató, múzeumi körséta, gyerekprogramok, vásározás ás természetesen dínom-dánom szórakoztatja a nagyérdemű közönséget hajnalig. Szervező a vásárhelyi Zöld Szikla Művészet- és Természetvédő Alapítvány.

 



Időpont:   2013. június 7-8. /péntek-szombat/
Helyszín: Hódmezővásárhely, Népművészeti Tájház és környéke, Árpád u. 21. 

 Népművészeti Tájház (18. század)
Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 08.00-16.00. Egyéb időpontokra előzetes bejelentkezés szükséges!

A közvetlenül az árvízvédelmi fal mellett épült egykori gazdaporta 1974 óta áll műemléki védelem alatt. A tájház múzeumi kiállítóhelyként működik és helyet biztosít az év jeles napjaihoz és ünnepeihez fűződő rendezvényeknek. Nagy György János, tehetős vásárhelyi gazda 18. században épült parasztházában megismerkedhetünk a vásárhelyi hímzés és kerámia történetével. Vásárhely az ország legnagyobb fazekas központja volt, a 19. század második felében 240 tálasmester dolgozott itt. A 18. századtól kezdve itt formálódott a magyar népi asztalosság egyik legjelentősebb, virágos festésű, faragásos bútorstílusa. Hasonló jelentőségűek a régi tiszántúli hímzés Hódmezővásárhelyen készített darabjai, melyek közül leginkább a szőrhímzésű párnavégek ismertek. A vásárhelyi hímzés alapanyaga kendervászon, amelyet a magyar racka juh gyapjából font és növényi festékkel színezett fonallal varrtak ki(az egyedülálló vásárhelyi szőrhímzés mai készítőit a Hímzőműhelyben látogathatjuk meg: Szent István u. 71.).
A melléképületben Mária Terézia korabeli katonaszoba belső tárul a látogató szeme elé.

2012. november 19., hétfő

Erzsébeteknek Golgotavirágot

Több bejegyzéssel is készültem már jó előre az Erzsébet napi megemlékezésre. Most egy kicsit didergő golgotavirágot(Passiflora) köldök nekik az egyik madridi kerítésről. Itt újra nem kell befűtenünk, ha 20 fokra vagyunk kalibrálva... A napsütéses napokon olyan hőt akkumulál egy emeleti lakás, hogy 5-15 fokos napi hőingadozásnál jól elvan az ember.
Az élsövényeket régen figyelem - itt nagy kultúrájuk van. Változatosak, sokféle természetes váztartót alkalmaznak - úgy mint nád- vessző, sőt kéregfonatok. Ezeket gyakran többféle futónövénnyel is befuttatják. Széles a skála, hiszen a mediterrán örökzöldektől a nálunk is megélő kontinentális növényekig mindenféléből válogathatnak.
Egy ideje lesem a kerítéseket - és gyanúm beigazolódott. A nálunk féltve, még a huzattól is őrzött, Krisztus-koszorú néven is tisztelt Passiflora kicsit sápadtabb változata egész kerítéseket befut. Sőt, szeptemberben nem is láttam rajtuk kinyílott virágot, csak most. Gondolom, ez amolyan másodvirágzás...
Most legalább utánanéztem a Wikipedián ennek valóban csodálatos szimmetriájú virágnak. És az is valószínű, hogy újabb bejegyzést is szül ez a mostani, mert a maracuja gyümölcs a golgotavirág termése... 
A „golgotavirág” név a latin Passiflora elnevezés fordítása. A latin név a 17. század elejéről ered („passio” = szenvedés, „flor” = virág). Jacomo Bosio szerzetestanítvány és művész állította párhuzamba Jézus Krisztus szenvedéstörténetét (Passió vagy Golgota) és a korábban alig látható bimbóból a reggeli órákban kibomló, majd gyorsan elhervadó virágot. Későbbi szerzők, így a jezsuita J. B. Ferrari szerint Krisztus keresztútját a virág egyes részei szimbolizálják:
  • a három bibeszál a három szög, amikkel Jézust a kereszthez szegezték;
  • a bibe az ecettel átitatott szivacs;
  • a nyeles magház a kehely, amit ki kellett innia;
  • az öt port az öt sebhely;
  • a 72 szálból álló sugárkoszorú a töviskoszorú 72 tövise;
  • a hármasan szeldelt lomblevél a lándzsa hegye;
  • a kacs a korbács.
Ebben a szimbolikában a fehér szín (a Passiflora incarnata sugárkoszorút alkotó szálaiban) Jézus Krisztus ártatlanságát jelképezi. Más értelmezés szerint a sugárkoszorú a dicsfényt, egyéb fajok ötszörösen összetett levele az ellenség kezét, a tíz sziromlevél pedig a tíz apostolt (Pétert és Júdást nem számítva), a középső oszlop pedig Jézus keresztjét jeleníti meg. Éppen ezért azt tartották róla, hogy a dél-amerikai indiánok megtérítésére szolgál.

forrás: passionflow.co.uk

2012. november 15., csütörtök

Védett horvát csipkék




Nagyon érdekes dologra bukkant Csipke47 neccelő barátnőm. Most végre újra a csipke felé terelem a napló menetét:-). A csipkekészítésnek Horvátországban mára három jellegzetes hagyománya maradt fenn, amely UNESCO világörökségi védettséget is szerzett már 2009-ben...
Központjai - Pag, az Adria partján:

- Lepoglava Észak-Horvátországban:      

- és az azonos nevű dalmát szigeten fekvő Hvar:

A pagi tűcsipkével eredetileg egyházi öltözékeket, terítőket és ruhadíszítéseket készítettek. Az eljárás során pókháló-szerű alapot díszítenek geometrikus mintákkal. A készítés módját az idősebb asszonyok adják tovább, egész éves tanfolyamokon.
A lepoglavai vert csipke orsókra csévélt szálak összefonásával készül. A falusi vásárokban árusított csipkeszalagokat gyakran alkalmazzák népviseletek díszítésére is. A csipkeverés művészetét a Lepoglavában évente megrendezett Nemzetközi Csipkefesztivállal ünneplik.
Az aloé-csipkét kizárólag a Hvar városában élő bencés apácák készítik. Különlegességének a titka úgy vélem, abban van, hogy ma már csak egyedülállóan itt, friss aloélevelek belsejéből nyerik a vékony, fehér szálakat, amelyeket kartonpapír-alapon szőnek hálózatos mintává. Az így elkészült darabok a képek tanúsága szerint rendkívül jó kezelhetők. A jellegzetes kerek terítők közepe és a széle kétféle technikával készül. Először Teneriffe- vagy más néven Sol-csipkét készítenek a sugarasan egy középpont köré felcsévélt fonalak csipkeöltéssel való díszítésével egy merev sík lapon. Ennek a szélét hurkolják aztán körbe soronként tetszőleges szélességű rececsipkével oly módon, hogy a mintát egy lépésben alakítják ki a csomózás révén. A Teneriffe technikával ugyanis a kerek terítők méretét korlátozza az a nehézség, hogy a sugaras elkészítés miatt a munka közepe nagyon megvastagszik a kereszteződő szálak szaporodásával.

A csipkék valamennyi változatát parasztasszonyok hozták létre kiegészítő bevételi forrás gyanánt, készítésük beépült egy-egy terület kultúrájába. Fontos részét képezik a hagyományos viseleteknek, és egy élő kulturális örökség bizonyítékai. 
Ezért kérték a horvátok az örökségvédelmi címet, ami nagy presztízzsel jár manapság. Irigylésre méltó nemcsak maga a tradíció, hanem az átgondolt stratégia az örökségvédelmükben. 9 védett horvát elemet találtam az UNESCO szellemi kulturális örökség honlapján... Magyarországról egyedül a busójárás szerepel. Bár nemzeti kategóriában vannak még - talán épp most pályázott hagyományok is. Ez nem derül ki egyértelműen a honlapból.

2012. november 14., szerda

Kölesd és megint Szt. Erzsébet

A borsólyuk készítés kapcsán még májusban említett sióagárdi hímzésekről a Kölesdi Közéleti Egyesület jól gondozott  oldalain olvastam. Kiállítási beszámolót találtam (2009. augusztus 20) Dr. Fisi Istvánné népi iparművész sióagárdi kézimunkáiból.
Mi jó jöhet Kölesdről? - vetődik föl az emberben a bibliai kérdés. Pedig működik évek óta egy Népfőiskola is ezen a tolnai kis településen, és a művelődési háznak irigylésre méltó rendezvényei vannak. Hál' Istennek, olykor eldugott helyeken is meglepően erős helyi kezdeményezések virágoznak hosszú ideje. Jó szervezőképességű vezetőn múlik a dolog - az emberek szívesen működnek együtt a környezetükben élő rátermett társaikkal. Mindenki szeret a lakóhelyéért tenni valamit.


Szent Erzsébetről keutakodva bukkantam rájuk, ugyanis dicséretes buzgalmukban bemutatták annak idején a 800 éves születési évfordulón az Erzsébet életéről, emlékezetéről összeállított „Korona, kenyér és rózsák”  című kiállítást, és a tetejébe még önzetlenül megtekinthetővé is tették a hálón bóklászók számára. Csak remélni tudom, hogy a naplómban  is megnyílik az ablak... Kellemes meglepetés azt is, hogy a kiállítás elindítója a német evangélikus egyház! Úgy látszik, ott működik az ökumené...
De most vissza a hímzésekhez:
Sióagárd

Sióagárd a Sió és a Sárvíz közé zártan, Szekszárdtól 8 km-re fekszik. Mai nevét 1903-ban vette fel.
A lakosság őseinek a török idők után betelepülteket tekinthetjük. A török világ előtt magyarok lakták a községet, majd a XVII. század második felében rácokat, később kis számban németeket telepítettek a faluba. Az eredetileg vegyes összetételű település lakói magyarnak tartják magukat. Ez azzal magyarázható, hogy korán elindult az elmagyarosodás. Ma egy homogén, elszigetelten élő katolikus közösség - kifelé zárkózott, de az új befogadására mindig hajlamos.

Népviseletük fő alapanyaga az 1800-as években a maguk szőtte kendervászon és kékfestővászon volt. Legjellegzetesebb ruhadarabjuk az apró rödökbe szedett korcospéntő(alsószoknya), mellévarrott ujjú, subrikkal díszített béümög(ing) és kenyett kötény. Ez a hétköznapi viselet volt. Ünnepeken két, három péntőt vettek a felsőszoknya alá. A pruszlik is megjelenik selyemből. A lányok és asszonyok viselete csak színeiben különbözött.

1906-tól megjelenik a slingült ümög. Az első világháború alatti és utáni években kezdik hímezni fehér gyolcsra, színes fonallal a pruszlikot és az ingek mellét, ujját.
A 20-as években virágos kázsmér és selyemszoknyát, alá két péntőt és négy-öt fehér szoknyát húznak, hozzá slinült üngöt, kázsmér és selyem pruszlikot, fekete falú, színes virágú selyem és bársony kötényt viselnek. Jellegzetes a bütykös kapcsa és a rózsás tutyi.
1946 után a kivetkőzés időszaka Sióagárdon is megkezdődött.


Hímzés

Fehérhímzéssel a férfiingeket, női ingek ujját díszítették. A hímzés színes változatával a lányok, asszonyok pruszlikján, női ingek ujján és elején találkozunk, amelyet borsólyuk szegély zár le.

Alapanyag: fehér sifon vagy vászon
Fonal: gyöngy vagy hímzőfonal (régen fénytelen pamutfonal)
Öltések: lapos öltés (merőleges irányban), száröltés
Szélmegoldás: slingelés, vagy borsólyuk (permetkék, bordó, piros lila vagy fehér)
Színei: világospiros, sötétbordó, sötétzöld, permetkék, parasztrózsaszín, sötétsárga, sötétlila, búzakék vagy fehér.
Motívumok: rózsák, tulipánok, bimbók, gyöngyvirágok, szegfűk, holdacskák, nefelejcsek, vajvirágok
Mai felhasználás: terítő, étkezési szett, futó, függöny, párna, blúz, ruha

2012. november 13., kedd

Kellő távolságból nézve...

Milyen érdekes - innen Spanyolhonból nézve Magyarhonban annyi érdekes program látszódik... Nyilván közrejátszik, hogy több időm van a bóklászásra a világhálón. Meg aztán ez főleg Budapestre vonatkozik... De talán néha változtatnunk kéne a fókusztávolságon!
Erről a megnyitóról a bőség zavarában már lekéstünk - szerencsére hónap végéig nyitva tart a kiállítás a Zrínyi utcai Duna Palotában...

Józsa Judit könnyed és játékos cserepei gyönyörű színfoltjai képzőművészetünknek - főleg nőalakjai, nagyasszonyainkat,  nagy alkotóink múzsáit megformázó sorozatdarabjai pedig ismeretterjesztő küldetést is teljesítenek. Mindenki felvidámodik kerámiáira tekintve.
Léda

2012. november 12., hétfő

Árpád-házi és Portugáliai Szent Erzsébet


1915-ből származó leszámolható filé-minták rendelhetők még ma is szt. Erzsébet életéről

November 19-e neves dátum a naptárunkban: a mi Árpád-házi szent Erzsébetünk (1207. Sárospatak – 1231. Marburg) névünnepe a temetésének napja. II. András király és a rossz emlékű - öt gyermekét félárván hagyó - merániai Gertrúd leányát négyéves korában eljegyezték a türingiai Lajos őrgróf számára. Ez azt is jelentette, hogy leendő férje udvarában nevelkedett a 14 éves korában megkötött frigy beteljesedéséig. De én most inkább utóéletéről, és annak ibériai vonatkozásáról írnék.

Edmund Blair Leighton: Sz. Erzsébet kenyeret oszt a szegényeknek*Museo de Bellas Artes, 1636 Bilbao S. Isabel de Turingia

Még manapság is elég jól ismert Erzsébet kapcsán a rózsa-legenda - nemcsak a hívő emberek körében. A hagyomány szerint a könyörületes szívű Erzsébet továbbra is gondoskodott a szegényekről férje korai halála után. Egy alkalommal kenyereket vitt gondozottjainak, mikor sógorával, Henrikkel találkozott. Annak kérdésére, hogy mit visz magával, Erzsébet, mivel a rokonság nem nézte jó szemmel az ő jótékonykodó "tékozlását", így válaszolt: rózsákat. Mikor megmutatta, a kenyerek helyett illatos rózsák voltak a kötényében... 

 

Rövid, de hányatott özvegységét követő halála után olyannyira szent hírében állt, hogy hamarosan boldoggá is avatták. A megkapó rózsa-csoda pedig annyira népszerűvé vált, hogy később más alamizsnáskodó szent ikonográfiájába is bevonták - a "Biblia pauperum" szellemében.

 
 A barcelonai pékek magyarországi szent Erzsébetet választották védőszentül  * Jaume Huguet, Árpád-házi Szent Erzsébet a barcelonai Szent Eulália székesegyház Epifánia kápolnájának oltárképéről, 1464-1465

 Olyan gyorsan terjedt tisztelete az egész egyházban a Marburgban férjével együtt alapított Ferenc-rendi kolostor szerzeteseinek jóvoltából, hogy hamarosan róla nevezték el egyik Ibériai félszigetre kszármazott unokahúgát, Portugáliai szent Erzsébetet (1277- 1336). Mivel fejedelemasszonyként élettörténete is hasonló néhány ponton, olykor fel is cserélik őket.  Az ábrázolásokban gyakran ő is rózsával a kötényében jelenik meg. Így látható Zurbarán spanyol festő Pradoban függő képén is:

                             

2012. november 11., vasárnap

Kultúrzsibi az Erzsébet téren!


A rendezvény megálmodói több európai nagyváros után Budapest szívébe is varázsoltak egy olyan alkalmi teret, ahol egy csomó ember kínál eladásra (ezzel együtt persze megtekintésre is) egy csomó holmit az emberiség utóbbi pár száz évének kultúrájából, úgy mint reneszánsz tükröt, barokk és rokokó festményt, kézzel vert baltát, rézgarast, kacsintós pénztárcát, TT vasutat, herendi porcelánt, skót szoknyát és párttagkönyvet.


A Nagy Budapesti Kultúrzsibi 2012. szeptember 9-én jött létre azzal a céllal, hogy évszakonként, vagy ha úgy tetszik negyedévenként zsibongjunk egy nagyot egy nagy zsibvásáron Budapest közepén. Ez egy antik, retró és kortárs bolhapiac, a maga mindenkor egyszeri, megismételhetetlen arcával, bájával, történésével. Egy olyan csuda kiállítás, amilyen egyetlen kiállítóteremben sem látható, mert ha beköltözne oda, már el is veszítené lényegét: lüktető életét, éltető közegét, alkalmi spontaneitását. Arról már nem is szólva, hogy e produkciónak (egyes nézetek szerint performance-nek) éppúgy föszereplői a jelenlévő emberek, mint a felvonultatott tárgyak. Az árusok és a vevők, a túristák és a környékbeliek, a kicsik és a nagyok, az alkudozók és a bámészkodók, azaz mindenki, akinek épp nincs jobb dolga pont akkor.

A negyedévenkénti megjelenést hamar felülírta a népakarat: Kiderült, hogy sokkal nagyobb szükségünk van egy efféle vasárnapi nyüzsgésre, mintsem, hogy ki tudjunk várni vele egy-egy évszakváltást; a házigazda Akvárium klub pedig úri módon fejet hajtott, így november 25-én már harmadszor látja vendégül napkeltétől napnyugtáig a zsibiseket.

Jelentkezés árusnak: Facebook üzenet: http://www.facebook.com/kulturzsibi,
E-mail: kulturzsibi@akvariumklub.hu, telefon: (30) 639-29-91

Helypénz: 1.000 ft/nm, legkisebb bérelhető terület 5 nm. (5 négyzetméterenként + 1 nm ajándék. Tehát pl. egy hely 5.000 ft, ami nem lehet nagyobb 3x2 méteres területnél.) Kérjük, csak abban az esetben jelentkezzen, ha ezeket a feltételeket el tudja fogadni! További részletek: kulturzsibi@akvariumklub.hu

2012. november 10., szombat

Meghívó Erzsébetre Erzsébetkor - a Pest-Budai Kézművesek kiállítása


Többször olvastam már róluk - kíváncsi lennék rájuk. Kár, hogy most sem tudok ott lenni ezen a bemutatójukon... 28-án éjjel érkezem haza - és első nap a családé lesz:-)

A Sebő-idézet nagyon ül...

2012. november 9., péntek

November 13 - a Magyar Nyelv Napja

Torma Mária előadóestje Budán a Magyar Nyelv Napja alkalmából

Helyszín: Budai Református Egyházközség Bp. I. Szilágyi Dezső tér 3. gyülekezeti Nagyterem

  A Magyar Nyelv Napja alkalmából november 13-án, kedden 17:30 órakor

szeretettel várnak minden érdeklődőt a Budai Református Egyházközség nagytermébe Torma

Mária Radnóti-díjas előadóművész Krónikásének című előadására. Az alkalom ingyenes!


November 13-a – ami 1844-ben a magyart államnyelvvé tevő törvény elfogadásának időpontja – alkalmat ad az intézményeknek, médiának, anyanyelvápolóknak a magyar nyelv közös megünneplésére.
Az Országgyűlés 2011. szeptember 26-án egyhangúlag, ellenszavazat és tartózkodás nélkül nyilvánította e dátumot a magyar nyelv napjává. Legalább évente egyszer irányítsuk figyelmünket szellemi-kulturális örökségünk és nemzeti identitásunk alapjára, a magyar nyelvre!

2012. november 8., csütörtök

Meghívó szöszölésre


2012. november 7., szerda

November

Czóbel Minka: Idegen vendég

Magányos kerti úton
Elsárgult levelek,
Zöld nyár forró hevében
Már őszt jelentenek.

Hullámzó déli fényben
– Csodás – hogy kelnek-járnak
A múltból ide tévedt
Szétoszlott, könnyű árnyak.

Egykor ezek mind voltak,
Egykor mind éltek,
Közöttük mit akarsz itt
Idegen kóbor lélek?

Árnyak közé vegyült most
Az újabb árnyalak:
“Ki vagy?” “Hát meg nem ösmersz?”
“Én vagyok te magad!”

Továbbképzés - Hunnia csipke és csomózott rececsipke készítés

Aki szeretné elmélyíteni tudását a Hunnia csipke és a csomózott rececsipke készítésében,
jöjjön el Terénybe a soron következő továbbképzésre a 
Terényi Csipkemúzeum és a Magyar Csipkekészítők Egyesületének szervezésében.

 
Ideje: 2012. 11. 8-11. Csütörtök déltől vasárnap kora délutánig
Költségek: 10.000 Ft (3 napi szállás és 4 ebéd)
Oktatók: Turós Istvánné és Vonsik Zsuzsa

Jelentkezni lehet e-mailen: fay.tornoczky.judit@gmail.com
telefonon: 06-20/5190927

Szeretettel várunk mindenkit!

Fáy Judit



Hegyaljától Bükkaljáig - népművészeti sorozat a Polgárok Házában

Pénteken, nov. 9-én lesz a Kárpát-medencei Magyar Népművészet sorozat 24. részeként a kisgyőri hagyományőrzők bemutatkozása.
 


17:30: a Bükkaljai Mesterek Népművészeti Egyesülete kiállításának megnyitóján a II. emeleti kiállítóteremben közreműködik Nemcsák Károly, Kisgyőr díszpolgáraként.
18.00: néptánc és muzsika Kisgyőrből a földszinti nagy teremben.

 
Hallható lesz még a Királyszéke című kisgyőri vonatkozású királymonda és az est végén ízelítőt kóstolhatnak a résztvevők a kisgyőri és bükkaranyosi borosgazdák és őstermelők kínálatából.
 

2012. november 6., kedd

Mi fán terem a szamóca?


Hát persze, hogy szamócafán! Kezdetben nemigen értettem, mi is az a fa, aminek a gyümölcsét dézsmálja a mackó, Madrid jelképes állata a Puerta del Sol terén... a Városháza jobb oldalán. Tényleg ezen a meglepő néven tárgyalja a kertészeti irodalom: NYUGATI SZAMÓCAFA/Arbutus unedo/, spanyolul Madroño.


A Földközi tenger középső és nyugati medencéjében, valamint Írország partjainál elterjedt faj, az erdei szamócáéhoz hasonló ízű, bár nem annyira zamatos piros termésekkel. Az apró magok ugyanúgy kívül találhatóak a gyümölcs felületén, akár a szamócánál is. Fényes, sötétzöld bőrszerű, babérszerű leveleivel nagyon dekoratív mediterrán jellegű díszcserje. 

Így ősz végén a kis bokron vagy fácskán nemcsak egyszerre láthatók a még éretlen sárga és a beérett piros gyümölcsök, hanem mintha a növény kevesellné a maga nyújtotta látványt, ugyanekkor bontogatja fürtökbe tömörült kecses csengettyűvirágait is. Az apró, gyöngyvirághoz hasonló csuprok kezdetben zöldesfehérek, majd rózsaszín árnyalatot öltenek. A virágzás tavaszig, azaz majdnem fél évig tart!

A napokban találkoztam már ezzel a meghökkentő jelenséggel, de azt hittem, hogy csak az időjárás incselkedésének tudható be a virágzó jázminbokor:
 
Nálunk természetesen csak védett helyen telel át. Előfordulása szubtrópusi és mediterrán éghajlatú területeken, lomberdőkben jellemző. Őshazája a Földközi tenger partvidéke - ezeket az 
örökzöld cserjéseket makkiának nevezik. A paratölgy, a babérfa és a magyal mellett ott sorakozik a nyugati szamócafa is.
 

Azokban a szűk időszakokban, amikor nem virágzik, és terméseit sem érleli, fényeszöld lombozata gondoskodik a díszítésről: az ovális, 4-10 centiméter hosszú, fogazott élű levelek idősebbjei olajosan csillognak, a fiatal hajtásokon pedig rózsáspiros, rezes árnyalatú levelek fejlődnek. A fácska vöröses törzse is dekoratív, idősebb korában sávos foltokban vedlik, és ezáltal érdekes mintázat alakul ki a törzsön. 
 
A calla Mayor, a Fő utca fácskái alatt tábla hirdeti...

Előnye még, hogy lassan növő fácska, dézsában tíz év alatt mindössze másfél méteresre nő, és jól tűri az alakító metszést.
A szamócafa mediterrán igényű növény, ami azt jelenti, hogy nálunk dézsában kell nevelni, mert a tartósan mínusz 10 fok alatti hideg kárt tesz benne. Örökzöld, télen is díszítő növény lévén inkább olyan helyen teleltessük, ahol mindennap láthatjuk, például világos lépcsőházban vagy fűtetlen verandán.

2012. november 4., vasárnap

Kettőt egycsapásra - kiállítások a Fő utcában

2012. november 9 – 2013. január 12.

Hagyomány és kreativitás 
A X. Országos Népi Mesterségek Művészete Pályázat és 
a XII. Alföldi Fazekas Triennálé díjazott alkotásainak kiállítása
a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban, 1011 Budapest, Fő u 6.

Megnyitó: 2012. november 9. 14 óra
Dr. V. Szathmári Ibolya néprajzkutató
A kiállítás keddtől szombatig 10 és 18 óra között látható

 --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

2012. november 10 – 2013. január 12.

Vándorló fazekassegédek

                      A NESZ Fazekas Szakmai Bizottságának pályázati kiállítása a szomszédságban,                                         a Magyar Népi Iparművészeti Múzeum időszakos kiállítótermében:             1011 Budapest, Szilágyi Dezső tér 6.

2012. november 2., péntek

Balogh Rudolf fotói a Széchenyi Könyvtárban

 
Balogh Rudolf (Budapest, 1879. szeptember 1. – Budapest, 1944. október 9.) fotóművész, a magyaros stílus néven ismert fotográfiai irányzat egyik megteremtője és legjelesebb képviselője.
1914-ben megindította a Fotóművészet című szaklapot, ezzel egy időben a Vasárnapi Újság, majd az Est-lapok munkatársa volt. Utolsó éveiben a Magyar Film Iroda laboratóriumának vezetője volt. Jelentős szerepet játszott az amatőr mozgalmakban. 1930-ban a Fotóművészeti Hírek szerkesztője.
Műveiben elsősorban az Alföldet, a falusi életet és az állatok világát örökítette meg.
A nevét viselő, 1992-ben alapított Balogh Rudolf-díj a magyar fotográfia legrangosabb szakmai díja.

 

 

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...