2013. február 28., csütörtök

Utolsókat rúgja a tél

  
Tegnap de. 10-12 között Madridban hevesen havazott - persze a +4 fok hamar meggyőzte a hópamacsokat. Ma egy újabb, kevésbé vehemens szállingózás kísérte a délelőttöt... A közeli(70-80 kilométerre levő) Guadarramaban levő összes sípálya újra üzemel. A január, és eddig február is feltűnően száraz volt.
Két adalék a madridi hozzáálláshoz:
- hóakadályoztatásra hivatkozva rögtön elnapolta a gázszerelő a garanciális munkát;
- egész naptári évben egyszer volt 0 fok alatti hőmérséklet: a portás nyomban ujjnyi vastagon szórta a sót, nehogy valaki elessen a járdán egyébként is elolvadó kis nyirkosságon. 

A hosszabbodó napsütéses napok azonban már kicsalogatták a rügyeket. Én ugyan most spanyol náthából kifolyólag szobafogságon vagyok, de látom a kertben a lopakodó tavaszt:

 Egyes bokrok virágai, friss hajtásai már ugrásra készek...

A vérszilva-szerűség virágai fázósan bontakoznak...
  

 A rózsabokrok szépen metszve várják a meleget - és dédelgetik a hajtásaikat... A napos és hűvös oldalon ilyen volt tegnap a különbség:

Ez a minek nevezzelek újév óta így dacol a téllel...
 

Gerbera egy napos buszmegálló virágládájában:  
        

2013. február 27., szerda

Megy a gyűrű vándorútra, egyik dombról a másikra...


A  gyerekmondóka jutott eszembe az első képről - gyanúsan ismerősnek találtam ugyanis... Tüllhímzés kombinációként szerepel a múltkor említett Világbiztonság c. honlap hímzésgyűjteményében. Nem véletlen a hasonlóság - ugyanezen a címen megtalálható a korábbi szerzeményeimet rejtő albumomban:-) Természetesen nem bánom a kéretlen idézetet: sőt! Alatta ugyanis príma kis leírás olvasható a csipkékről.

Az eredeti terítőt egy kegytárgyboltban vettem a 
belvárosban - az eladó szerint elég sok, főleg olasz 
turista vásárol ott régi kézimunkát... 
Rájöttek, hogy nálunk filléres áru - én is be-be 
tévedtem oda, ha arrafelé vitt az utam.




Ennek a tüllhímzésnek nem tudtam ellenállni - parányi az egész - bárhol elfér. Régen azt latolgattam, hogy majd ezt is megtanulom egyszer, de félek, rövid az élet rá... A tetejébe nem is lehet már beszerezni pamutból készült tüllt. Azért beillesztek egy - a másik módszerrel készült - tenyérnyi tüllterítőcskét is: ezt egyenesen az anyósomtól örököltem. A cakkos szélű batiszt rátét adja a bájos kis mintát - amint a lenti írás idézi.*
A rátétes munkákra még visszatérek. 


CSIPKE! A mai ember számára finom, virágsziromra emlékeztető szövedék, melyen lyukacskák és hézagok sorakoznak. Nem ismeretes, hogy honnan ered a magyar csipke (csepki, csepke) szó. Annyi bizonyos, hogy már a 13. században használták bokor és fa névként.
A több száz éves múltra visszatekintő magyar csipke igen sokoldalú, sok esetben a csipkehatásúvá finomodott hímzéssel úgyszólván összeolvadt, ezért osztályzásuk nem könnyű. A csipke fogalmát ki kell bővíteni, mert igen sokfajta szövedék tart igényt a csipke névre. Ide tartozik a pókháló könnyűségű csipke mellett, a súlyos mintázatú paszomány és zsinórozás, az egyszerű receháló mellett a domborművű drágaköves ékszerre emlékeztető aranycsipke, a vert csipke vékony cérnából vagy súlyos gyapjúfonalból, az országszerte elterjedt vagdalásos hímzés, a finom varrott csipke, a lyukhímzés, a buzsáki és pozsonyi tüllrátét, a höveji pókozás, csak néhányat említve.
A legősibb csipke fajta a rojt, csomózott rojt, csomózott csipke. Több ezer éves múltra tekint vissza. Egyidejű a szövéssel, mert magától adódik, hogy a szövet szélén a keresztszálakat csomózással rögzítsék. A szálak egymásba fonása, megcsomózása idővel önálló dísszé vált és az alapanyagtól független szálakból készültek a csipkeszerű rojtkötések. A régi kultúrnépek ruháit, lószerszámait csomózás, rojt és bojt díszítette. A magyar díszítő művészetben a rojtozás rangos helyet foglal el. A rojtos gatya is ősi ruhadarabja a magyarságnak. A női vállkendőket, kötényeket szintén művészi szépségű csomózott rojt ékesíti.
A tulajdonképpeni csipke kétféle: a varrott és vert csipke. Mindkettő egy előre választott rendszerben és szerszámmal, külön fonálból maga alkotta szövedék. Ennek további változatai a fonott, horgolt és kötött csipke. De csipkét lehet alakítani kész vászonból és tüllből is bizonyos ritkításokkal, illetve áttöréssel és hímzéssel, ami nem egyéb mint csipke-szerű hímzés. A magyar nép körében a változatos, szövetből kialakított csipke az elterjedtebb és régebbi eredetű.
Legegyszerűbb fajtája a szálvonásos, szálszorításos (azsúr) munka: A szövet szegélyén hosszanti szálakat felvágják, azokat kihúzzák és a fonalakból többet különböző huroköltéssel összevonnak, a vágott részt megerősítésül behímezik, esetleg a megritkított részbe új szálakat fűznek. A szálvonásos mesterkélés legrégibb emléke Magyarországon II. Lajos (1516-1526) királyunk koronázó ing fodros kezelőjén látható. Ez esetben aranyszállal kitöltve.
A subrika egyik legelterjedtebb és legrégibb technika. Szintén szálhúzással készül. A hímzőfonallal beszövött minták geometrikusak és sűrűn tömöttek. Régi szőttesekre emlékeztetnek. Sűrű vastag vásznat is csipkeszerűvé tesznek.
Másik változata a szálvonásos munkának a varrott rece vagy forgatott rece. Ebben az esetben nemcsak hosszanti, hanem keresztben álló szálcsoportokat is felvágnak és kivonogatnak. Szabályos rendszerű rácsos rész áll elő, melynek felvágott szálú széleit meg kell erősíteni s a lazává ritkított szálcsomókat fonallal becsavarni.
A kész rács különféle csipkeszerű öltéssel díszíthető. A belehímzett minta lehet virágmotívum, galambos, pávás, kakasos, néha lovas és emberalakú. A vagdalásos munka a varrott rece egy fajtája. Országosan elterjedt. Az anyagot a minta szerint kivágják ollóval, a szálakat kihúzzák és körül-dolgozzák az átvágott széleket, néha belábazzák. Ez a rácsozás maga az anyag díszítménye, mely váltakozhat szálszámolásos lapos hímzéssel. Nem fed be egy összefüggő, különböző mintákkal kivarrt, nagy területet, mint a varrott rece.
A régi magyar varrott rece virágainak közepét esetenként ritkás csipkemunka díszíti. A díszítendő helyen az anyagot teljesen kivágták, a forma széleit behurkolták és a szövet szálaitól függetlenül készített hálózatra varrták az új mintát. Ez az egy szállal készülő tűmunka varrott csipke néven ismert.
A varrott csipke a középkorban keletkezett. A gomblyuköltésre (huroköltés) van alapozva. Eleinte a vászonból készült ruhanemű széleire tűbe fűzött cérnával kis csúcsokat hurkoltak, melyek pálcikákból és ívekből álltak.
Az egy szállal kötött-varrott csipke népi változata a minden szálkihúzás nélküli, szabad rajzú kör- és szilvamagalakú lyukacsos hímzés. A mintát a lyukak sorozata képezi.(Ilyen pl. a bütkötés!) Sok esetben található tömören kivarrt és lyukhímzéssel áttört módszer ugyanazon a darabon.
Madeira-nak nevezik a lyukhímzést, amikor a kivágott virágszirmok és levelek nyílásait tűvel behálózzák, pókozással vagy átöltéssel bekötik.
Ellentétben a madeira-val, a kalocsaiak által kedvelt riseliö-nél az alapanyagot a hímzett virágokon kívül vágják ki és a kivágott részt egyszerűen vagy \"összevissza\" belábazzák, behálózzák. Ezt manapság erősen iparosították és géppel készítik. Lábatlan azsúrnak nevezik azt, amikor az áttört munkán a hímzett virágok és levelek összeérnek és nem kerül közéjük pókozás/lábazás.
A pókos varrott csipke legszebb fajtája a soproni (höveji) és pozsonyi pókozás. A lyukhímzésből fejlődött. A kivágott lyukakba idővel pókháló finomságú csipkét varrtak. A bekötési mód változatos. Egy-egy darabon ritkán látható azonos pókozás.
Van olyan tűcsipke illetve varrott csipke, amely teljesen önmagáért készül és nincs kapcsolatban más hímzéssel vagy recével. Ez sokkal légiesebb, mert az egész csipke csupa hurokból, rácsokból, és póköltésekből alakul ki. Első emléke Magyarországon III. Béla király (1172-1196) feleségének koporsójából került elő. A század elején indult meg a tűcsipke iparművészeti termelése (Csetneki, Pannónia, Hunnia csipke). A leghíresebb magyar varrott csipke a század elején alkotott Halasi csipke. Külföldön a csipke erősen elterjedt és komoly megélhetést biztosít. Ezzel szemben Magyarországon, a halasit kivéve, a csipke nem ipari termék.
A hálós rece (filé-csipke) már Mátyás király (1458-1490) idejében ismert volt nálunk. Alapja csomózással készült háló, amelyet kifeszítve virágos és alakos mintákkal, szövőöltéssel varrnak ki. A hálókötés csomója a halászhálóéval azonos.
*Tüllrátétet elsősorban Pozsony megyében és Buzsákon készítenek. Csipkeszerűen kivágott vékony batiszt anyagot apró öltésekkel tüllre erősítenek. A Felvidéken csodálatosan szép tüllhímzést is készítenek.
A vert csipke (vetélt, szövött, klöplizett) a szövésnek egyik fajtája. A fonalak végére csontocskákat, faorsókat kötnek nehezékül és azokat ide-oda vetik és ezzel fonják-szövik a mintát. A nemesi és népi ruhákat a 16. századtól gazdagon díszítették vert csipkével és így viruló iparággá fejlődött országszerte.
A paszomány egy fajtája, illetve elődje a vert csipkének. Írott emlékeink szerint paszomány és gombkötő céhek már Zsigmond király (1387-1437) idejében működtek. Valószínűleg régebben is, hiszen a gombot Európában a magyarok honosították meg.
A nemesi ruhák díszítésére, vert módszerrel készített zsinór és paszomány Velencéből terjedt el. A magyar paszományverők már a 16. században nyergen vert módon készítettek gombot és paszományt. Ez a módszer vezetett később a csipkeveréshez. A horgolás régi munka. Gombkötők és paszományosok sok zsinórt, gombot, gombházat, horgolással készítettek. A Rákóczi hadsereg (1703-1711) tisztjei horgolt kardkötőt viseltek. A horgolt csipke azonban új keletű. Említésre méltó a matyóföldi legények \"borjúszájú\" ingujjának szélére kötött horgolt csipke, mely ötletes és szép.
Az egész világon a csipke tömegtermelése gépesített. Magyarországon is elterjedt ipar (volt - sic!).
A kézi csipke azonban nem halott művészet, világszerte értékelt és keresett. Ruhát és lakást egyformán díszít évszázadok óta."
Én persze idebiggyesztem, hogy ilyen jól én nem tudnám összefoglalni a témát. Szöveg: Kerkay Emesétől való!

2013. február 26., kedd

Sióagárdi hímzés megint...

Korábban már írtam a sióagárdi hímzésről a lyukhímzés és Kölesd(Tolna m.) kapcsán. Most szobafogságon - amit kis alattomos influenza kényszerít rám - nincs energiám alkotóbb bejegyzésre, így aztán tarsolyból dolgozom.  
Mintaszerű a helységben múlt ápolása - a honlap szerint... De egész meglepő helyen is találtam népművészeti albumot hangzatos, bár számomra inkább riasztó cím alatt: Világbiztonság honlap. Mivel a Magyar hímzésvilág és motívumkincs címszavas albumban egy jellemző népi motívumhoz, viselethez, tárgyhoz elég alapos ismertetést is fűz, szerintem nem árthat nekünk, hagyomány iránt érdeklődőknek...

Innen idézem a különleges sióagárdi hímzés leírását:
Túlnyomóan laposöltéssel és száröltéssel, lyukhímzéssel készült. Jellemzői a nagy hegyes, ívesen körülhurkolt cakkok, minden ívben egy-egy lyukkal. A cakkokat további lyuggalásos rozettákkal és szőlőfürtökkel töltötték ki. A korábbi elaprózott, tömött, sűrű kis minták helyébe egyre több „rózsa” és tulipán került, amelyek hol az új matyóstílust (mezőkövesdi hímzések), hol pedig Kalocsa motívumait idézik. Színezésük azonban nem változott a mintákkal, megmaradt a sajátosan lila hatású kék-vörös keverékénél. Emellett ingek alján, ujján volt gyakorlatban a fehér lyukhímzés.

Szép a viseletből idézett illusztráció is - bár biztos nem túl archaikus...
 

2013. február 25., hétfő

"Maszek" hímzésmúzeum Sióagárdon


Sióagárd népművészetéről Vargáné Kovács Veronikától hallottam először: őt évente a Mesterségek Ünnepén szoktam látni - reneszánsz öltözékbe öltözve...


A Sióagárd mellett található leányvári pincesoron rendezte be egyedülálló hímzésmúzeumát gazdag magángyűjteményének darabjaiból, a Margit-pincével szemközt. Itt hagyományos paraszti környezetben akár reneszánsz-kori lakomát is kaphatunk Faddi Varga János "királyi szakácsmester" konyhájáról.

Sajnos én sem láttam még - Szekszárd felé jártamban nem tudtam ezekről a nagyszerű vállalkozásokról. A hímzések gyűjtése mellett Veronika sokrétű kutató munkát is végez - a hímzésmúzeumról készített könyvén kívül kiadott egy összeállítást az egyedülálló "bátai bütkötés"-ről.
A képtáramban láthatók a kiadvány oldalai.  

A  Tolna megyében "bátai pöndőkötés" néven ismert díszítő összevarrás alapöltése az egész magyar nyelvterületen fellelhető. Abroszok, ingek, gatyák és alsószoknyák szövőszékkel készített "széleinek" csipkével való összeállítását tompa hegyű tűvel végezték a fél cm-től akár a 8-10 cm szélességig, csupa csomókból álló varrott csipke kialakításával. A csomózott csipke neve a bütkötés, a csomó maga a bütök.
Ma készíthetünk belőle: tarisznyát, szőnyeget, függönyt, terítőt, telefon- és szemüvegtokot, kalapot, kesztyűt, cipőt, övet, mellényt, valamint betét- és szélcsipkét lakástextilekre, viseleti darabokra.

2013. február 8., péntek

Találkozásom az eukaliptusszal

Madridhoz képest délen, Andalúziában már érezhető volt a tavasz két hete is... Az utak mentén virított a repce, és Fuente de Cantostól lefelé haladva már aranylottak a mimózafák. Helyesebben ezüst akáciák - a jelző a levélfonákra, és nem a virágra utal - ez volt tavaly március elején a legnagyobb botanikai élményem itt Spanyolországban:-) A mostani számomra ismeretlen ismerősök ezek a faóriások:

 
Kíváncsian szemléltem a platánhoz hasonlóan foszladozó kérgüket, laza lombozatukat. Mint megtudtam, szinte a mi akácunkhoz hasonló elterjedtségű a mediterrán területeken - és ugyanúgy nem őshonos, mint nálunk az Alföld közismert fája.
Ez az Ausztráliából ismert eukaliptuszfa, a mirtuszfélék családjának legkiterjedtebb nemzetsége. Neve görög eredetű szó, jelentése „szép kéreg", vagy „jól fedett". Némely faja gumifaként ismert, mert sérült kérgéből nedv szivárog. Mivel erősebb a tölgynél, gyorsabban nő bármelyik más fánál, nem korhad, sőt nagy párologtató képességével kiszárítja a mocsarakat, és levele finom olajat termel, az európaiak Cook kapitány behajózása után(1770)  fölfigyeltek az eukaliptusz erényeire, és elkezdték telepíteni a Földközi-tenger partvidékén. Manapság különösen sok van Spanyolországban, Brazíliában, Indonéziában, és ipari ültetvények találhatók Afrikában is. Több mint hétszáz faja többségében Ausztráliában és Tasmaniában él.
A tűző napon álló eukaliptusz levelei élükkel fordulnak a nap felé, hogy csökkentsék a besugárzást - ezért a hatalmas fák alig adnak árnyékot, az eukaliptusz erdők világosak, burjánzik bennük az aljnövényzet. A levelek állásával a fa szabályozhatja a párologtatást, ami a száraz, forró időszakokban nagy előnyére válik.
Az illóolaj miatt nagyon gyúlékony az eukaliptusz erdő, de bámulatos szívóssággal képes újra hajtani és az egyik fajta magtermése csak a hő hatására pattan szét és ezáltal tud meggyökerezni.

Az eukaliptusz levele a közkedvelt koalák egyetlen tápláléka. A koala (a bennszülöttek nyelvén: „vizet nem ivó”) nemcsak éhségét, de szomjúságát is ezzel csillapítja, ezért sosem iszik: elég neki a levelekben talált nedvesség. Sőt, hiányában el is pusztulnak.
   

Huelva mellett(a spanyolok Uelvának  ejtik), Rábidában már tobzódik a mediterrán növényzet. A Kolumbusz oszlop körül a pálmafák, a kolostor előtt csodatölcsér- és a Hibiscus-fácskák már nyiladoznak - a bokrot  nem ismerem. Több kép itt!

Nagyböjt


                                                               Fohász

                                                                            pitymall mielőtt pirkad
                                                                            gondolhassak valami szépet

                                                                            mielőtt lemegy a nap
                                                                            tehessek valami jót

                                                                                
                                                                                                                Puszta Sándor

forrás:Gyirmót+szendreigabor.hu

Ember tervez, Isten végez. Milyen igaz a mondás. Egész más gondjaim voltak még év elején. Aztán az idő haladt, újabb nehézséget görgetett elő, ami ugyan nagyobb áron, de megoldott néhány előzőt. Új helyzethez alkalmazkodni mindig nehéz - nem mindig a gyakorlat teszi a mestert? Nem könnyű jónak lenni... Itt van újabb 40 nap - próbálkozom...

2013. február 5., kedd

Kolumbusz és Palos "kikötője"

Huelva volt a végállomásunk, egy 140 ezres egyetemi város Sevilla és a portugál határ között félúton. A szegedi egyetem spanyol tanszéke épített itt ki kapcsolatot - ezt ápolandó vállalkoztunk a 650 kilométeres túrára. Igyekeznünk kellett, úgyhogy Sevillából ennyit láttunk, mint fent - az autópályáról. Az észak-keletről sorjázó öt dombocskával valamelyik erdélyi várost juttatta eszembe:-) Persze semmi más nem stimmel.

Huelva és Palos de la Frontera ill. útirányunk >>

Végcélunk nem valami nagy turisztikai központ, de a helyiek szerint a környéken készítik a legfinomabb ibériai sonkát - és kóstolás után ez nem is tűnt fennhéjázásnak! A szomszédságban elég nevezetesség akad így is. A város maga az Odiel és a Rio Tinto torkolatában fekszik, még sincs kint a tengerparton - mintegy 15 km a Cadizi öböl nyílt vize. Merthogy ez már nem a Mediterraneo, hanem az Atlanti-óceán. Így aztán dolgozik az ár-apály jelenség, és a két folyó tölcsértorkolata kilométerekre benyomul a szárazföldbe - a kikötő az egyik széles torkolatban fekszik. Itt azért nem lehet túl nagy a dagály, építkezik is a folyó: mocsarak is terjeszkednek errefelé. A tőszomszédságban levő Palos néhai kikötőjét, ahonnan Kolumbusz felfedező útjára indult, szintén feltöltötte már a hordalék. Az oda vezető híd mentén modern kolosszus terpeszkedik mólójával, amint az óceánt fürkésző hajós kibontakozik a keresztből (2-3):

 A hídon áthaladva először a Rábida kolostort találjuk(4-5-6), ahol gyakran nemcsak lelkileg, de anyagilag is felkészült az útra a nyughatatlan felfedező: a házfőnök Kasztíliai Izabella korábbi gyóntatójaként támogatta menedzselte is a vakmerő vállalkozást a  Katolikus Királyoknál. A genovai illetőségű hajós konokul készült az útra, végigjárva a potens uralkodókat évekig dolgozott a projekten.

A hagyomány szerint amikor a portugál király 1484-ben megtagadta  tengerre küldését, Kolumbusz a fiával a mór beütésű, mudejar stílusú ferences rendház kapuján zörgetett szállást kérvén. Ezért lett szinte zarándokhely ez a kis kolostor(12).

  

További emlékművek veszik körül az elzátonyosodott hajdani kikötőt: a Karavellák mólóján egy szárnyas alak idézi a tengerészek emlékét(7), a dacos ifjúként ábrázolt Colón(8) valamilyen hajós eszközt tart akaratos mozdulattal a kezében. Az összes fényképem a képtáramban van.
 
 
 7. A karavellák mólóján az emlékmű              8. Cristobal Colón szobra

A közelben építenek újjá a régi Colón-emlékoszlopot; egy megsárgult képeslapon látható az eredeti, ami nem bírta az atlanti szelet - egyszer csak lezuhant...(9-10)

 

Az egyik öbölben ott ringatóznak a karavellák másai: a Santa Maria, a Nina és a Pinta(11) - meghökkentően kis méretű lélekvesztők az óceánhoz képest... Bár ez már a barcelonai másolatnál is föltűnt.
 Kolumbusz a fiával a Rábida kolostor kapujában(12)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...