Köszöntöm új olvasómat, Zsu-t, kedves bejegyzését és fölkínálását a Best Blog Díjra. Érezd jól Magad itt!
Ezt olvasom Őszi Boroszlánnál - és ráismerek az otthoni szokásokra..
Egy pár szó a kenyértörésről,a lámpagyújtásról és az "újságról"
A gazda dolga volt a
kenyértörés, azaz az ép kenyér
megszelése. Hogyha nem volt otthon a férfi, akkor jöhetett szóba az
asszony, mint kenyértörő. Emlékszem édesapám profiljára, amint fedetlen
fejjel, a kenyér lisztes felére keresztet rajzolt,és valami áldásfélét
mondott, majd szelt az ép kenyérből. Akkor nagy volt a kenyér
becsülete, hiszen amíg a magból kenyér válik, sok verejtékes munka
kísérte. Nem is dobáltuk el, még ha kissé szikkadt volt sem, esetleg
különleges esetben a disznó ette meg.
A l
ámpagyújtás a ház asszonyát illette.Ő a melegség és a világosság forrása volt.
Olyan régen voltam gyerek, hogy emlékszem ahogyan édesanyám a
petróleumlámpát gyújtotta, és köszöntötte a családot : Jó estét, adjon
Isten!
Milyen szép, és mennyire egyszerű. Nem volt benne pátosz, nem volt benne
irónia, csak azt tette, amit tanult a szüleitől, és azoknak mondta, akiket
szeretett.
Kenyérszelés, lámpagyújtás. Mindennek megvolt a jelentése és szerepe. Rend
van abban a világban, józan paraszti rend, ami a mai zűrzavaros
életünkből nagyon hiányzik. Mert úgy a családfőnek, mint a ház
asszonyának, és nem utolsó sorban a gyerekeknek, a ház körüli munkáknak
meg volt a maguk jól elrendezett helye, rendje.
Most felborulni látszanak a szerepek, nő-férfi szerep, szülő-gyerek szerep, és a munkamegosztás (vagy meg nem osztás)...
És az újság?
Az
újság jelentése ebben az esetben az újhold. Ha édesanyám
észrevette a vékony holdsarlót, rögtön aprópénzt nyomott a kezembe, és az
ablakhoz állva ezt a mondókát,vagy imát mondtuk:
Adjon Isten Újhold,
jó napokba jó órákat,
jó órákba jó perceket,
jó percekbe jó
istenpillantatokat. Ámen.
Hogy ez pénzbevonzó rituálé volt, vagy csak a szegénység tanította meg
őt az újhold és a pénz összefüggéseire, nem tudom, de volt benne valami
ősi varázslatféle.
A földön talált pénznek is beszéltek, hogy: apád-anyád ide jöjjön!
Vagy a hosszú szárazság utáni esőcseppeknek, hogy: Uram, áldd meg,szaporítsd meg!
Forrás: holdlap.eoldal.hu
Újholdkor nálunk már a fohász kikopott, de ugyanúgy számon tartották, szóvá tették... A kenyérszegés otthon nem volt férfi előjog(de hisz annyiszor volt távol a családfő: háború, hadifogság, beszolgáltatás miatti lecsukás) - de Édesanyám is mindig megkeresztelte a kenyeret. Ezt én se felejtem, mióta a sajátunkat szegem meg...
Érdekes, hogy a művészek szemlélete egészen más. A kenyérhez mindenütt a nő képét rendelik - kizárólag kenyérszegő női szobrokat és rajzokat találtam...
Valóban: mennyi áhítat volt a parasztember gondolkodása mélyén.
Édesanyám például így bocsátotta el édesapámat:
-(Menjél) Isten hírivel! vagy - Isten Veled! - és ő visszaválaszolt: - Isten maradjon!
A fogadás pedig természetesen:
- Adjon Isten jó napot! Ebből világiasodott el a - Jó napot kívánok! - sőt mostanában már csak - elsősorban média-hatásra: - Szép napot!
Pedig a magyar ember nem elégedett meg a széppel(a németben gyakori jelző ezekre a dolgokra!) - mindig JÓT kívánt!