2014. január 30., csütörtök

Kiállítások a keleti végeken

           Fotó: illusztráció
  • 30 éves a debreceni Homokkerti Díszítőművészeti Kör. Ebből az alkalomból január 15-én 11 órakor kiállítás nyílt a Homokkerti Közösségi Ház kiállítótermében. Megnyitja Bujdosó Sándorné Gránátalma díjas hímző népi iparművész. Jelenleg Tarsoly Andorné népi iparművész vezeti a kör munkáját.
 
  

  • Január 24-től az Nyíregyházán az „Aranykapu” bemutatóteremben Bak Sándorné népi iparművész és Kiss Ferencné zsűrizett alkotásaiból Népi ékszer kiállítás látható.
 

A mi kertünk





A MI KERTÜNK

A hó színén a macskanyom
cikk-cakkja kedves, kósza jel…
Alatta gally, fű, sárga torzs,
szemétkupac. Hó rejti el.

A vén gereblyét őszidőn
a kertész hagyta tán oda?
Most hó lepett hosszú nyelén
nem fáj a rögre vasfoga.

Alvó barackág, messze néz
a meggyfa mellett nőtt füge…
Szederjes szárán őrzi még
a nyár tüzét rózsánk szive.

Sötét dolmányú varjú száll
a görcsös vén dió felett,
csak némán száll, nem mondja, kár,
pedig a kert már elveszett.

Vagy hallod még hó alól
a kert kifúló sóhaját,
a zúzos ág közt átbukó
és varjú-tépte fényt magát?

A lucfenyő tövéről kelt
tövisbokor csak bólogat,
s Krisztust felvérző körmeit
feszítve ráz le porhavat,

toboztól sárga fagy-mohát,
lemálló felkötő kacsot,
és gőgösen csapkodja meg
a szél cibálta ablakot.


2014. január 27., hétfő

Harmincnégy év


Forrás: HERZEN2012 artwork calendar www.artwork-media.com

Előbb lépnek el a hegyek,
Előbb szólnak rád a kövek,
Előbb megy vissza a folyó,
Mint téged elér egy szó.
Előbb téved el egy madár,
Mint még egyszer az, ki végre rád talált.

Az vagy nekem mint földnek az ég,
Az vagy nekem, mint égnek a kék,
Az vagy nekem, mint télnek a hó,
Az vagy nekem, mint csendnek a szó.

Előbb fagynak meg a szavak,
Előbb csalhatod meg magad,
Előbb felejted el neved,
Mint elengedném két kezed,
Előbb ne lássam az eget,
Mint, hogy elfordítod tőlem léptedet.

Az vagy nekem, mint földnek az ég,
Az vagy nekem, mint égnek a kék,
Az vagy nekem, mint télnek a hó,
Az vagy nekem, mint csendnek a szó.

Adamis Anna                             

Stafírung - 2

A vásárhelyi relikviák közül ezt a ma újra divatosnak számító "redwork" típusú rózsás terítőt azonban nem a Mama, hanem Édesanyám készítette. Milyen gyönyörű száröltés! Természetesen kikímélt darab ez is - még szinte tökéletes állapotban van:
 
 

Édesanyám egy évvel a trianoni szerződés évében született bátyja után érkezett a vásárhelyi tanyavilág kis parasztcsaládjába. A Tata kiszolgálta a háborút a hercegovinai fronton, Avtovácnál, és 1919-ben, harmincévesen már családot is alapított a 19 éves Tóth Rozikával, a Mamával. 
A háborús nyomorúságból ocsúdó országban a jóvátételi kivéreztetés ellenére konjunktúrát teremtett a megcsappant számú, de tettre kész lakosság szívós munkája. A fiatal család hamar talpra állt: 1924-ben már új istállót építettek a  tanyaépület mellé. Nagyapám bátyja, a Bácsi hadirokkant "öreglegényként" egyedül maradt vele a gazdaságban. Ő kapott is némi állami hadirokkant-segélyt... De a testvérbátyám még emlékszik rá, amint kisgyerekként rácsodálkozott a füle mögött hiányzó lágy kis koponyarészre...

Fölépültek a tanyavilágban a Klebelsberg-féle körzetes tanyai iskolák*: édesanyám osztatlan iskolában tanult ugyan, de "csak" másfél kilométert gyalogolt naponta az iskolába: hat elemi osztályt és két ismétlőt. Aztán otthon maradt a háztartásban - és az is maradt mostanáig: háztartásbeli. Sok mindent megtanult a Mamától, de szükség volt a munkáskézre a gazdaságban - a bátyját uis  kereskedelmi iskolában taníttatták, majd vasútforgalmit végzett. Be is lakta később vasutasként az országot - végül a Keleti Pályaudvaron kötött ki.

A szüleim már háborús időkben esküdtek: Édesanyámnak nem volt sem ideje, sem alkalma a tanult finomabb kézimunka fogások alkalmazására a mindennapi életben. A férfiak a fronton voltak, majd orosz fogságban sínylődtek... Az özvegy anyósra és Édesanyámra maradt a gazdaság - sőt a lovakat is rekvirálták. Mire a férfiak hazajöttek a fogságból (Édesapám az öccsével közösen gazdálkodott az osztatlan atyai birtokon), akkorra nyakukon volt a fordulat. Kuláklistára kerültünk és el is kellett hagynunk a saját tanyát... Kötelező termény-beszolgáltatás, padlássöprés, börtönbüntetés, ha a beadási tervet nem tudták teljesíteni... 
1957 őszén költöztünk át dűlőutakon a háztartás és gazdaság mozdítható és nélkülözhetetlen dolgaival Édesanyám szüleinek 10 kilométerre levő tanyájára. A kocsin tyúkketrecek, a lábasjószág a saroglyához kötve... 
Részben az agitátorok elől menekültek a szüleim: tagosításra mozgósították a parasztságot, hogy lépjenek be a téesz-be, a még meghagyott földdel és megmaradt gép-és állatállománnyal együtt. Édesapám egyszer már-már beadta a derekát a sok szutyongatás miatt - de 1955-ben nem kellett a kulák a tszcs-nek! 
Így Édesapám, aki szinte pátját ritkító módon egyéni gazdálkodó maradt azon a vidéken, nem csak Fejes volt(ez a vezetéknevünk), de nyakas is maradt...

Nos - ekkoriban Édesanyámnak nem tellett az idejéből szemet gyönyörködtető kézimunkákra... Csak megkötötte-behorgolta egy-egy gyerekpulóverrel, kardigánnal a szocialista hiánygazdaság tátongó réseit.
* Az 1926. évi VII. törvénycikk rendelkezett az elemi iskolák új típusú "érdekeltségi népiskola"  megteremtéséről. 3 ill. 5 öt kilométer sugarú körben elhelyezkedő körzetek kialakítására kötelezte a törvényhatóságokat és birtokosokat3 év alatt 5000 tanyai tanterem épült.  A modern épületek fala már téglából padlózatuk vörösfenyőből készült, hatalmas ablakaik voltak és palatetőjük. Háromszobás tanítói lakás is tartozott hozzájuk, az udvaron téglából épült WC-vel. Ezek az új tanyai iskolák lettek a tanyavilág kultúrközpontjai, ahol könyvtár is volt, valamint gramofonnal és filmvetítő gépekkel voltak felszerelve. Gazda-, iparos- és olvasókörök tarthatták itt összejöveteleiket. Klebelsberg még arra is figyelt, hogy az új tanítói lakásokba úgy kerüljenek a fiatal tanítónők és tanítók, hogy ezzel növelhesse az összeházasodás és letelepedés lehetőségét. A tanárképzésre nagy gonddal ügyelt, és a "magyar oktatótól, kezdve a kis óvónőn fel az egyetemi tanárig" azt az egyet követelte meg, hogy "ne csak tanítsa, hanem szeresse a magyar gyermeket."

2014. január 25., szombat

Édesanyám stafírungja

 
Érdekes, hogy nálunk ezzel a sváb névvel illették a kelengyét... Pedig Vásárhely színmagyar város: legközelebb Orosházán, de inkább Tótkomlóson voltak - szlovákok.
Édesanyám a Mamával közösen készítette a kelengyét. Nagymamám képzett slingelő volt - három hónapig járt ugyanis varrni tanulni egy házhoz. Mégpedig a családi legendárium szerint Bessenyei Ferencnek, Vásárhely nagy színész-fiának az édesanyjához.

Ellenőriztem is a nyilvános életrajzban, és beigazolódott a mendemonda. "Bessenyei Feri emlékeiben ebből az időből - gyerekkorából - legélénkebben édesanyja(Boros Lídia) „varrodája” élt. Sokszor kilenc-tíz lány is dolgozott náluk, hímeztek, varrtak, a kész munkákat a kis Ferenc, mindannyiuk féltett kincse szállította a megrendelőknek. " A Garay vagy a Dáni utca elején volt a műhely. Forrás

Bár a Mama idejében még az elemi iskolában is rendesen megtanultak varrni. Mivel a szülőanyja meghalt és a mostohája kicsit egyszerűbb asszony volt - ezért a nagynéni ajánlotta be őt a varróasszonyhoz. A akkori jó neveléshez hozzátartozott a kézi-gépi varrás megtanulása. Sőt! Abban az ínséges - és ezért nagyon beosztó - régi világban még a foltozás csínját-bínját is el kellett sajátítani egy parasztcsaládban! Az oktatás fontos része volt az elnyűtt ruhanemű szakszerű foltozása! ... megjegyzem, a sashiko is a foltozásból fejlődött ki.
Így aztán szegény Mama nem volt nagy véleménnyel az én varrogatásaimról, bár akkor nekünk még tanítottak valamicske szabás-varrást az iskolában gyakorlati foglalkozáson.
A Mamának még nem süllyeszthető, csónakos orsós Singer varrógépe volt! Valami ilyesmi: ezzel a csónakszerű orsóval "spulniztak":

 

Ezzel a géppel szakszerűen készült maga az ágynemű. A fehér ill. rózsaszín ágynemű garnitúrák választékos monogramjait és cakkos szélét is zömében a Mama slingelte, de  Ángyikám - a Mama sógorasszonya is részben besegített. Persze a számtalan párna, lepedő, abrosz, fogóruha, törölgetőruha, szakajtókendő és szalvéta  is egyenként magán viseli a tulajdonos névjegyét :




2014. január 23., csütörtök

Hunyor

Ismeritek? Én vagyok a hunyor. Nem látszik, hogy hunyorgok?


December 29-én már virágoztam Vásárhelyen egy kis kertben... Mert én csak így tudok, zölden hunyorogni...                                                                                                                                                                                                                                          
Vajon belepi-e a hó a jövendő napokban?

Csukás István: Virágmondóka


Hérics,
hunyor,
iringó,
tavasz vizén elringó,
szellőt űző sarkantyú,
hó-ködmönön karmantyú,
sárga, kék, zöld villanás...




A Hérics, hunyor, iringó...  sor a rím kedvéért került a mondókába. A hérics ugyan szintén tavaszi és boglárkaféle, de az "ördögszekér" csak nyáron virágzik, bár ugyanúgy a száraz gyepek jellegzetes  növénye, akárcsak a hérics. Amúgy zellerféle. Egyes fajainak gyökereit zöldségként használják, fiatal hajtásai és levelei helyettesíthetik a közönséges spárgát.
Előbbi kettőt még lánykoromban mentettem át a kertbe... Akkor még nem voltak védettek.                                                 

2014. január 21., kedd

Január 22.

Kölcsey Himnuszát megelőzően a katolikus magyarság néphimnusza a Boldogasszony Anyánk és az Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga kezdetű katolikus ének, míg a református magyarságé a 90. Zsoltár, a Tebenned bíztunk, elejétől fogva volt. Népszerű volt – a hatóságok által többször betiltott – az ún. Rákóczi-nóta is, ami sok-sok változatban bukkant fel.


A Magyar Kultúra Ünnepén a magyar nyelvet, mint kultúraközvetítőt emelem ki. Amit ápolni, dajkálni és védeni mindegyikünknek kötelessége.
Ezért igyekszem apró fogalmazásban is törekedni a megállapodottságra, az eredetiségre és a nyelvhelyességre. Egy felhasználónév pl. lehetőség szerint legyen magyar, kívánatos a kellő ékezet, legyen nagy a kezdőbetű - ez máris otthonosságot sugall egy anyanyelvi szövegben. Pláne egy bolt, vállalkozás neve, vagy egy felirat...



                Ábrányi Emil: Magyar nyelv
 
Ó szép magyar nyelv! Aki egyszer téged
Ajkára vőn, többé nem dobhat el!  
Szentség gyanánt hogy befogadja éked, 
Őrző oltárrá válik a kebel. 

Pajzán, derűs vagy, mint nőink szeme, 
S erős, szilárd, mint hősök jelleme!
Gyöngéd vagy és lágy, mint mennybolti kék,
S dörögni úgy tudsz mint villámos ég!

Minden, mi fejben vagy szívben fakad,
Tőled nyer pompát, színdús szavakat.
Nagy eszme, érezés oly ragyogva hord,
Mint egy király az ünneplő bíbort! 
Bír-e más nyelv úgy epedni,
Annyi bájjal, annyi kéjjel? 
Olvadóbb, mint lant zenéje 
Holdvilágos, langyos éjjel, 
Mely virágot s dalt terem,                                  
Mikor ébren semmi sincs más, 
Csak a fák sötét bogán: 
Hangos, boldog csalogány 
S boldog, néma szerelem…

Hát a csapongó 
Gyorsszavú tréfák 
Játszi szökését, 
Festi-e más nyelv 
Oly remekűl?

Magasztos gyásznak bánat-dúlta hangja
Úgy zendül benne, mint egyház harangja
Mely messze hinti mély, komor szavát.
Búg mint a gyászdal, mint sír-fáklya lobban,
S mint súlyos léptek kripta-csarnokban,
Úgy döng minden szó a kedélyen át!...
            ...

Hatalmas, szép nyelv,                                             
Magyarnak nyelve!
Maradj örökké
Nagy és virágzó!
Kísérjen áldás,
Amíg világ áll!
S legyen megáldott
Az is, ki téged
Ajkára vesz majd:
            Elsőt rebegve
Végsőt sóhajtva!     
                              (1850-1920)                  

2014. január 20., hétfő

Balkoni jelentés Madridból


Így zajlik a tél az én keleti fekvésű madridi balkonládáimban. Csak azért nem díszelegnek jobban kis igénytelen növénykéim, mert kevés eső volt, és akkor is védi a felettünk levő balkon az enyémet az esőtől...

 

A muskátliról nem meglepő, hogy így virágzik, de ez a húsos levelű nemtudomka most végre kinöveszthette sárga ernyőszerű virágocskáját is. Más - szintén árnyékos - ablakládában így díszlik a zöldje egész évben, sőt láttam már gyér kis sövénybe ültetve, pótlásként. Lám, egész mutatós:

Neccmunkák a könyvtárban


December elején nagy örömömre sikerült elcsípnem Pokomándy Zsuzsanna kiállítását is a Hódmezővásárhelyi Német László Könyvtárban. Én természetesen a legnagyobb tudású rececsipke készítőként tisztelem, de népi iparművészként készít ő horgolt, kötött, varrt, vert és frivolitás csipkét, pachwork-öt, tűzzománcot is.




2014. január 19., vasárnap

Lefölöztem a javát

Karácsony táján otthon lenni Budapesten nagy élvezet - de kín is... Hogyan soroljam a tennivalókat? Szeretne az ember lánya eleget tenni családanyai-háziasszonyi késztetésének - de ugyanakkor tömérdek kulturális csemege kínáltatja magát. Teljesen véletlenül még időben kaptam hírt az Iparművészeti Múzeum tárlatnyitásáról: igyekeztem hát lefölözni mindennek a javát az év végén. Mivel még bőven nyitva tart a bemutató, gyorsan közreadom a benyomásaimat.
Soha nem jártam ilyenen, mert ez különleges kiállítás: Textil+ néven a 4. Textilművészeti Triennálé anyagából való válogatás.                     

"Az eredetileg szombathelyi  triennálé pályázata kategóriánkénti minimális megkötéssel szabad kezet adott a művészeknek alkotásaik elkészítésére.
A textilművészet a 20. században eltávolodott a hagyományos keretektől, a természetes alapanyagoktól, a tradicionális felhasználástól és formavilágtól. Éppen ezért a hagyomány és az újítás, a használhatóság és az önkifejezés, a különböző anyagok és technikák ötvözése, azok megfelelő kombinációjának, arányának megtalálása igen izgalmas feladat. A téma nyitott. A textilhez bármi hozzárendelhető vagy bárhogyan értelmezhető, még textil sem kell feltétlenül hozzá. A kiállított alkotások a textil helyét keresik felgyorsult, értékvesztett világunkban, feszegetik a határokat, a kísérletező kedvről, a véleményalkotásról és a megszólalni vágyásról vallanak. Gyönyörködtetnek, elgondolkodtatnak, megmutatnak, újrafelhasználnak, játékra hívnak, szembeállítanak, leképeznek, átírnak, emléket állítanak, átlényegítenek."
Nyitva van még 2014. február 2-ig!


Izgalmas, sokszor nem is textil képezi az alapanyagot, hanem műanyag csipesz, drót, bélyeg, gégecső garmadája - és ebből alakítják ki a szövedéket... Érdekes...
 
Csipkeverő-varró barárnőkkel voltam - saját pályázati ötleteikhez kerestek inspirációt:-) 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...