Sose dobta el az özvegyi fátylat...

A madridi magyar hírapály miatt csak most értesültem a fiaim FB-oldaláról, hogy Radnóti özvegye, Gyarmati Fanni február 15-én, életének 102. évében elhunyt... 70 évig őrizte Radnóti emlékét, relikviáit. Ugyanabban a Pozsonyi úti házban, a lakásajtón a Dr. Radnóti Miklós névtáblával...

Nemrégen írtam róla.

Radnóti abdai közös sírjának exhumálásakor a bori notesz mellett találták Fanniról a fenti málladozó kislánykori képet egy levél-imádsággal együtt, amit szeptember végén küldött a bori táborba. Nov. 4-én lőtték le a végsőkig kimerülten menetelő költőt.

Édes Istenem, nem bírom ezt a szorongást. Segítsd meg őt, légy vele, hogy világos, tiszta legyen a feje és mindenre tudjon felelni. Segítsd meg őt, Te tudod mennyit kínlódott szegény, ne engedd, hogy baja történjék. Légy velünk, bár tudom, hogy bűnös vagyok, ő nem, soha, de én oly sokszor vagyok kemény és bántó az emberekhez, bár a legfőbb parancsnak tartom, hogy szeresd felebarátodat. De azt hiszem, azért van ez, mert sokszor és annyiszor ért már bántalom engem is. De ő jóságos. Ő még soha senkinek nem vétett az ő szívében és agyában rend van és nagyon vigyázz Rá, Istenem!

1926-ban ismerkedtek meg. Találtam róluk egy fényképet, ahol Fanni höveji kötényt visel. Alighanem farsangoltak... 

  Forrás

A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja

Mindannyian a történelem játékszerei vagyunk. Ki szerencsésebb, ki vészterhesebb időben születik - a szüleink korosztályának túl sok is kijutott. Azt hiszem, volt egy nemzedék ő előttük, aki mindkét háborút aktívan végigszenvedte - de azoknak már kevesebb jutott a kommunizmus megpróbáltatásaiból... 

Szüleim a háború alatt alapítottak családot - nővérem már Édesapám frontszolgálata alatt született. Életük nem volt közvetlenül fenyegetve ugyan az utána elharapózó diktatúrától, de a nép ellensége csoportba tartoztak, mint jószerivel az egész parasztság...  Az osztatlan családi földtulajdon miatt állandó kulák-listán szerepeltek (Édesapám együtt gazdálkodott az öccsével, de az ő neve alatt intéződött minden). Őt is lecsukták, fennmaradtak régi beszolgáltatási, kisajátítási iratok, de még azokat nem dolgoztam föl. 

A leghányatottabb sorsú ez az orosz hadifogságbeli, a Vöröskereszt-Vörös Félhold útján hazaérkezett - de Moszkvát is megjárt - ukrajnai levelezőlap. Apósának címezte - gondolom, Édesanyámnak is küldött, de a feledés homálya rejti, de valószínűleg csak ez érkezett célba... 

A hdf = hadifogoly rövidítést takar, a feladás helye természetesen csak egy postafiókszám... Dátuma 1946. nov. 8. Száraz tények - de nyilván nem a paraszti szűkszavúság miatt. Ennyit volt szabad írni... Valóban életjel! Akár üdülőhelyről is érkezhetett volna... A vej szerető fiúként írta alá az apósának:

"Kedves Apuka, Anyuka, Bácsi!
Egészségbe adok életjelt magamról. Dundikám, Katikám (Édesanyám és nővérem) hogy vannak? Levelet tőlük sem kaptam. Mielőbbi viszontlátásig csókolok mindenkit.
Szerető fiuk
                   Sanyi."

Még nyolc hónap telt el a viszontlátásig! De nekik legalább lett viszontlátás...

Jégtörő Mátyás napja - nálunk

Mátyás apostol tudós ember volt Lévi nemzetségéből, Betlehemből. Követte Jézust „János keresztségétől fogva egészen mennybevétele napjáig”. Sorshúzással választották a tanítványok közül az áruló Júdás apostol helyébe. Az apostolok szétszéledése után a hagyomány szerint Etiópiában hirdette az evangéliumot. Végül vértanúságot szenvedett; nyakazó bárd oltotta ki életét. Ezért az ácsok, mészárosok és halászok védőszentje. Önálló középkori ábrázolását nem ismerjük, de az apostolok oltárán szerepel. Attribútumai a kard, a bárd, kövek, kereszt és lándzsa. Az ácsokon és a mészárosokon kívül a  is védőszentjükként tisztelik.                                                                                    A népi képzelet kapcsolatot teremtett az ünnep és a közeledő tavasz között: Jégtörő Mátyás „szekercéje töri meg a jeget, a tél hatalmát”.

Édesapám születésnapja is ez az ünnep... Ma lenne 100 éves. Ebből nyolcvanhat évet megélt nem akárhogyan. Négy év elemi iskolát végzett és négy polgárit - csodálatosan rajzolt például. Később ő tervezte meg az épülő új istállót. 26 évesen meghalt a Nagyatya - így rá maradt gazdálkodás teljes gondja. ötven hold föld, valahol Vásárhely és szentes külterületének határán... Földmunkagépet tudott kezelni, így a katonaságnál sofőrvizsgát tett. Később maga korszerűsítette a gazdaságot, gépeket vásárol - hogy aztán az állam rátehesse a kezét. 
Olyan jó működő parasztgazdaságuk volt, hogy a megalakuló tsz rögtön kiszemelte és elsajátította. Aztán ahogy '56-ban eltakarodtak onnan a betelepülők, visszament, hogy mentse a menthetőt. A tulajdonosi szemlélet hiányában tetemes rongálás fogadta. Persze tartósan nem maradhattunk a régi fészekben - újra fordítani kellett a kocsi rúdján. Így költöztünk anyai nagyapámék tanyájába, a székkutasi országútfélre. A szülőtanyánkat (mi persze már kórházban jöttünk a világra) a szántófölddel tették egyenlővé egy-két évtized alatt... Halastó, erdő, gyümölcsös, csatorna és az épületek elenyésztek - de még egy ideig az artézi kút ontotta a vizet - még a környék is odajárt vízért...

Ez a szüleim eljegyzési képe. 

A visszafogott monogram az egyetlen dísz a sötétkék ruhán. Még természetesen megvolt nagyobbacska lánykoromban...

Királyleány messzi földről - Magyarország-Aragónia

Árpád-házi Jolán aragóniai királyné, született Jolán magyar királyi hercegnő (katalánul, spanyolul: Violante de Hungría; Esztergom, 1219 – Huesca, 1251) magyar királyi hercegnő, házassága révén Aragónia–Katalónia királynéja. Ismert még régiesen Jolánta néven is. A név ógörög eredetű és jelentése „ibolyavirág”.

Árpád-házi Jolán II. András királyunknak és (merániai Gertrud utáni) második feleségének, Courtenay Jolán konstantinápolyi latin császárnőnek a gyermeke, az első házasságból való árpád-házi Szent Erzsébet és a későbbi IV. Béla király húga. Édesanyja hatására kitűnő latinos műveltséget kapott – még sakkozni is kitűnően tudott. Így egyenrangú partnere lett férjének, az aragón I. Jakab királynak országos ügyekben is.

Barcelona, az aragóniai udvar székhelye akkor negyvenhat napi járóföldre esett Esztergomtól, így mire a hercegnő több száz fős kísérettel megérkezett az esküvői ceremóniára, II. András már el is hunyt. A házasság 1235-ben köttetett, tehát Jolánta ideális korban volt ahhoz, hogy nemzedékek atyjává tegyeJakabot. Világra is hozott tíz gyermeket, többet a csatatéren, a katonai sátorban, mivel rendszerint elkísérte férjét a háborúira. Gyermekeik között királyok, uralkodók feleségei, érsekek, apácák váltják egymást. Tízből két gyermekhalál – az akkori körülmények között - még a múlt század eleji statisztikákhoz képest sem volt túl rossz arány.

Ha a frigy dinasztikus szempontból be is hozta a várakozásokat, a távoli politikai vízió a Provance-tól Valenciáig terjedő aragón-katalán birodalom összekapcsolása lett volna II. András dél-keletre terjeszkedő törekvéseivel, az Antiochiáig nyúló magyar birodalommal. Ennek érdekében folytatott András végül is sikertelen szentföldi keresztes hadjáratot.

 

 Mivel Aragónia uralkodásuk alatt, 1238-ban szerezte vissza a móroktól Valenciát, és amint megalakították a Valenciai Katolikus Királyságot, Jolánta mint Valencia első királynéja, óriási megbecsülésnek örvend – de bizonyára nyílt személyisége is elindította a kortársak jó emlékezetét. … 

Pedig ő magára rövid sorsot mért az élet – 32 éves korában valami lázas kór elvitte. Addig is szorgalmasan fejlesztette féltestvér-nővére, árpád-házi szent Erzsébet vallási kultuszát az Ibériai félszigeten.

A lleidai Vallbona de les Monges településen lévő ciszterci apácák Santa Maria monostortemplomában, az aragón királyi család sírboltjában helyezték örök nyugalomra(Real Monasterio de Santa María de Vallbona). Szarkofágján a főoltár mellett Mádl Ferenc köztársasági elnök 2005-ben emléktáblát helyezett el. A templom falán kerámia emléktábla található magyar nyelven: „Árpád-házi Jolánta nyugszik itt, magyar királyi hercegnő, I. Jaume (Jakab) királynak hitvese, Pannónia szép virágszála, aki Spanyolországot jeles uralkodók és glóriás szentek nemzetségével ajándékozta meg”.

Ezer torokból…

Keresik a tíz legszebb magyar népdalt!

Vajon melyik 10 népdalunk a legnépszerűbb és a legalkalmasabb közös éneklésre?

Küldjétek el március 30-ig a legkedvesebb 3 dalának címét!

A közönség által megszavazott legnépszerűbb 10 magyar népdal, ezer torokból csendül majd fel Budapesten, a Magyar Világtalálkozó rendezvénysorozatának hetedik napján, 24-én, szombaton. A Syma Rendezvényközpontban felépített Világfalu színpadán gálaműsor keretében zajlik majd a közös éneklés.

Tisztelettel:  a  Magyar Világtalálkozó szervezői

www.vilagtalalkozo.hu

mail@vilagklub.com

Forrás

Zsuzsánna nap

A saját szájam íze szerint tálalja a Netfolk a Zsuzsanna naphoz köthető tradíciókat. Csak egy csokrot mellékelek hozzá - és ezt a számomra újdonságot emelem ki:

A kertjében fürdő, Zsuzsannát, a katolikusok a gyümölcsfák védőszentjeként tisztelték. Ezért ábrázolták almával is. 

A Zsuzsánna-játék az ótestamentumi történetet adja elő népi felfogásban. A történet megelevenítése német eredetű. Gyökerei a középkor világába nyúlnak vissza, mikor a diákok farsang idején fölidézték a történetet. Ebből alakult ki a dramatikus Zsuzsanna-játék latin, német, magyar, román nyelven való előadása a történelmi Magyarország területén. A bányászok körében voltak a legnépszerűbbek ezek a játékok.

A nagyböjtben házról házra járva adták elő a gyerekek. 

Reméljük, a  pacsirta  ma megszólal!

A régi időkben a Zsuzsánna alak volt szokásban - mostanában a legtöbben áttértünk a praktikusan rövid Zsuzsa formára. Pedig mennyivel tekintélyesebb a Zsuzsanna, Zsuzsánna...

Látványtár Miskolcon

A Kárpát-medence népeinek és nemzetiségeinek legnagyobb viseleti kiállítása egy 
magángyűjteményben található - több mint 300 eredeti öltözet  egy helyen. Miskolcon van a 
Látványtár.  

 

 

Több gyűjteményt is rejt a kiállítás: ásványok, optikai és irodatechnikai eszközök, régi kismesterségek tárgyai, de természetesen engem ez foglalkoztat. A Csipkekészítők Egyesülete szervezett oda tavaly egy kirándulást, de azon nem tudtam ott lenni...
http://www.youtube.com/watch?v=vpS5FiXd4as&list=UUR1tJJmBcxtFkgGtNQPZ9lQ
http://www.youtube.com/watch?v=396DKUCqjgk&list=UUR1tJJmBcxtFkgGtNQPZ9lQ&feature=c4-overview

Amíg a szívem ugyanúgy ingyen dobban

Mamkának köszönöm ezt a számot, mert nem ismertem, noha Zorán-rajongó voltam régente. A blog aláfestő zenéjeként találtam nála...

Addig jó nekem

Presser Gábor – Sztevanovity Dusán, Presser Gábor

Amíg a barátom ír egy dalt nekem
Amíg a barátom vakon hisz bennem, addig jó nekem
Amíg a barátom rám szól, hogy bolond vagyok
És én elhiszem azt, hogy igazat mond, addig jó nekem

Amíg tudom azt, hogy mi az a kimondott szó
Amíg tudom, hogy mi az a szó, hogy jó
Amíg tudom azt, hogy mellettem szól a szó, addig jó hm hm

Amíg a testvérem ír egy dalt nekem
Amíg neked is szól az énekem, addig jó nekem
Amíg kimondod azt, amit gondolok
Amíg az, amit gondolsz nem titok, addig jó nekem

Amíg kicsivel több vagyok, mint tegnap voltam
Amíg az arcom ugyanaz, mit tegnap hordtam
Amíg a szívem ugyanúgy ingyen dobban, addig jó

Amíg a szerelmek olykor elmúlnak csendben
S a szívem azt mondja: nem baj, addig jó nekem
Amíg a szívem olykor másért dobban
S a szerelmem azt mondja: nem baj, addig jó nekem

Amíg képzelet csapong az agyam mögött
Amíg az agyam az úr a szívem fölött
Amíg a szívemnek hiszek minden előtt, addig jó

Forrás: 1111-Awakening-Code

DE...! Gyakran a számomra legkedvesebb dalokban-versekben is egy-egy sortól berzenkedem... Pedig a kiemelt sorokat bátran a zászlómra írnám.
De ezek szerintetek nincsenek antagonisztikus ellentétben egymással?

Onnan, hogy 
Amíg a szerelmek olykor elmúlnak csendben...
- mert csak olykor igen: de általában nem!
Hja! Vagy hogy a hűségről mást gondolunk? Vagyis nem mindenki tartja erénynek...(?)
Hál' Istennek, különbözők vagyunk...

Bálint nap - nálunk

A konzum-ízű Valentin-nap nálunk mindig számon tartott, ha nem is igazán megült ünnep volt. A parasztemberek nem ünnepelték magukat.
A névnap volt az ok az ünneplésre - illetve a néveste... Akkor jöttek el egy-egy koccintásra-pogácsára a közel lakó rokonok-ismerősök.

De február 14-e azért piros betűs a családi kalendáriumban, mert Édesanyámék esküvője volt azon a napon. 1943 télutóján - a nehéz "vizes esztendők" - nagy esőzések voltak, gyatra termés; háborús mozgósítás közepette...Az esküvő idején esténként már elsötétítés volt. Talán ezért tartották déli 12-kor az esküvőt, és azt követte a lakodalmi ebéd. Kiadó a lányos háznál nem volt, ahová a szomszédokat volt szokás elhívni és megvendégelni, akik így a lagziba nem voltak hivatalosak.

Az udvari kép az eljegyzési kosárral mutatja Édesanyámékat a városi házuk udvarán. A fönti keretben az ifjú pár a násznép kis csoportjával a templom lépcsőjén... A katonasapkás kis legény foltozott kabátban mosolyog a megörökítő lencsébe. Ilyen világ volt - legalább volt neki!
Épp most került elő a régi kép negatívja. Egyetlen riportkép készült az egyik szomszéd jóvoltából.

Kati ereklyéi

Unokatestvérem, akivel héten belül, sőt egy szobában születtünk(édesanyáink váltották egymást a szülészeten a kórházi szobában) is előszedte az örökségeit, és ő így fogalmazott: ereklyéim..
Ezek horgolt szélű keszkenők, zsebkendők - szintén leheletfinomak... Gyönyörű fénye van a horgolócérnának.

Kati édesanyja néha-néha fölhúzta, ünnepi alkalomra a horgolt kesztyűt... Ő polgárasszony volt, jobban adódott rá alkalom, figyelem...

Köszönöm Katinak! Ezek is vásárhelyi holmi!

Horgolt elsőáldozó kesztyűcske

Vásárhelyről és a józsefvárosi Tisztviselőtelep sublódfiókjaiból is került elő egy-egy pár, általam csak elsőáldozós kesztyűnek nevezett horgolt kislány kesztyű. Én ugyan már nem vettem föl, ott a Viharsarokban, amint lopva lehetett csak hittanra járni a templomba... Álszent módon minden évben meghirdették ugyan az iskolai hittant, de senki nem merte beíratni a gyerekét, mert saját maga följelentését írta volna alá. Nem sok mindent félthettek akkor már az emberek, de mégis mindenki behúzta a nyakát...
Édesapám például párját ritkítóan nem lépett be a tsz-be. Dűlőszámra nem volt már egyéni paraszt a vidékünkön a 60-as évek végén. De ő is csak úgy tudta kicselezni a tsz mellett agitálókat, hogy miután saját tanyájukból kitelepítették, kis vargabetűt követően  átköltözött már hajlott korú apósáék tanyájába - istápolás-képpen is. Így folyton úton volt a régiből meghagyott birtokrész és az új kvártély között. Dűlőutakon jó tíz kilométer volt az út...Ha kint a földön dolgozott, a tanyában keresték - ott meg a nagyapám volt a "hajja kend-é" - így mondták régen a gazdát...
Ez persze azzal járt, hogy nem kaphatott nyugdíjat... Majd mikor jóval 60 fölött járt, akkor gyűjtötte össze a papírokat, hogy a tényleges katonai és a fronszolgálat, a fogság és az utolsó években feladott önállóság után a tsz.ben végzett éjjeliőrködés időtartama kitegye a tíz évet - a minimális nyugdíjjogosultsághoz. Így a halála után Édesanyám majd megkaphatta az özvegyi fél-nyugdíjat...

Csipkevarró bemutató Vásárhelyen

Sajnos nem jelennek meg a képeim a blogomba - az én gépemen... Ez a meghívó most látható....
Vajon mások hogy látják?

Szeszélyes időjárás - anno

Sokszor hallani, idősektől, hogy "bezzeg az én időmben" nem volt még ilyen kiszámíthatatlanul szélsőséges az időjárás. Találtam rá két frappáns cáfolatot réges-régi telekről a családi följegyzésekből. 

Férjem szépapjától maradt fönn Vásárhelyen egy - a család által csak "Pepita füzetként" emlegetett - régi irka.  A borítóján az 1850-es dátum szerepel... 

Kezdetben takácsmesteri intelmeket és utasításokat tartalmaz - később megjelennek a családi kalendáriumi, majd a legendáriumi följegyzések és bökversek. Két különleges bejegyzést találtam benne rendkívüli téli időjárásról. Lám, akkor is ugyanúgy voltak váratlan időjárási jelenségek:-) 

1860dik évben januárius 

6dik napján éjjeli öt órától kezdett 

8ig való ólyan égzengés és 

villámlás mint deréknyáron 

szokott lenni és jég is esett ...

                                           1872ik évben januárius 10-én elkezdte a hó az 

                                           esést és esett 11ikén és 12ikén délben szűnt meg, 

                                           és nagy széllel, és lettek ólyan hófúvásók, 

                                           hógy az ablakókkal egy szinbe vólt.

Marosillye - a fejedelmi "bölcső"

A Veres-bástya Marosillyén

Idővel paloták, házak, erős várak, városok elromolnak, nagy erő, vastagság, sok kincs, nagy gazdagság idővel mind elmúlnak – kezdte Balassi a "Csak búbánat nótájára" írott egyik versét. Nem vész el azonban minden nyomtalanul, csak az, ami emlékezetünkből kihullik. Megmaradt az a XIX. század közepén épített Bornemisza-kastély tőszomszédságában álló műemlék Veres-bástya is a Hunyad megyei Marosillye nyugati szélén, melyet a közemlékezet Bethlen Gábor fejedelem szülőházaként tartott számon. 

 

Az egyik legkorábbi erdélyi olaszbástyás magánvár maradékát a dévai Szent Ferenc Alapítvány vette tulajdonába. A mára szépen helyreállított évszázados építményt Böjte Csaba ferences testvér alapítványa az erdélyi fejedelemség történelmi emlékhelyeként fenntartva a fejedelem emlékházának szánja.

A Veres-bástya egymagában álló, alápincézett, magasföldszintes építménye egy egykori óolasz rendszerű négy sarokbástyás erődítmény része volt... Legutoljára a Veres-bástya épült meg, amint ezt a leveles gyámkövekkel s iktári Bethlen Farkas címerét ábrázoló zárókővel díszített felső lakórészbe nyíló ajtókereten látható felirat jelzi: „Betlen Farkas cinaltat(ta) ezt 1582”. Az illyei birtok tulajdonához Bethlen Gábor fejedelem apja, Bethlen Farkas jutott, aki a vár Maroshoz közel eső felére építtette a Veres-bástyát, amelynek lakófunkciót is szánt a védelmi szerep mellett, ezért keresztosztós, akantuszdíszes kő ablakkeretekkel, külső falképekkel, továbbá magyar feliratú faragott kő ajtókerettel is díszíttette...
Illye várának hadászati szerepe a közeli Lippa erősségének 1552. évi török bevétele után nőtt meg, s határvárként a Maros folyása mentén haladó út legfontosabb védelmi pontjává vált. Röviddel ezután kezdődött a korábbi vár kiépítése.
A várnak a legkorábbi, a XVIII. század végéig épen álló magja az a többszintes középkori lakótorony, melynek földszintjén látta meg a napvilágot a nagy fejedelem, Bethlen Gábor. E tényt még az ő életében, 1627-ben kolozsvári kőfaragók által készített emléktáblával örökítették meg. A lakótorony mellett később felépült udvarház egészítette ki az együttest. A marosillyei vár sorsát azonban megpecsételték az 1670-es évek eseményei, amikor az ismétlődő betörések nyilvánvalóvá tették, hogy a török terjeszkedési törekvéseket jószerivel segítené, mintsem megakadályozná a vár fennmaradása. Ezért az erdélyi országgyűlés kénytelen volt elrendelni a vár három bástyájának és falainak lebontását. Az illyei birtok a fejedelem s István fivére halála után az iktári Bethlenek leányágára szállt, majd 1677-re egészében a Thökölyek kezére került. Politikai menekültként hosszabban időzött a birtokon Thököly Imre, sőt építkezett is. A Rákóczi-szabadságharc leverése után, 1716-ban a birtok a kászoni Bornemisza család tulajdonába került, akik a XVIII. század végi és XIX. századi építkezéseikkor a lakótornyot és az udvarházat elbontatták. A jelenleg használaton kívül lévő klasszicista kastély felépítésével szinte nyoma veszett a valaha volt s védelmi szerepet is betölteni képes késő középkori, kora újkori uradalmi központnak. Ami mégis megmaradt, az Bethlen Gábor országlásának s az utókor tiszteletének köszönheti udvarháznyi létét. Kisebb, az 1850–60-as évekre eső romantikus átalakítás nyomait is viselte az épület, s még 1909 táján felújították. Ekkor helyezte el a nagyenyedi református kollégium ifjúsága a délnyugati oldalon ma is meglévő Bethlen Gábor-emléktáblát.

A magyar kulturális tárca támogatásával 2001-től elvégezték a Veres-bástya helyreállítását megelőző építéstörténeti kutatást. A levéltári és épületkutatások alapján a művészettörténészeknek sikerült körvonalazniuk az épületegyüttes történetét. 2003-ban elkezdődött a kivitelezés. A tetőszerkezetet kijavították, új a cserepezés, s mind szerkezete, mind homlokzatai, belső terei, a restaurált faragott terméskő részletek és falképtöredékek teljesen megújultak a Bethlen Gábor emlékházban. Várja a látogatókat!

Böjtelő - Télutó - Jégbontó hava

Ilyen néven illették hajdan eleink ezt a hónapot. Amikor ugyan még kemény is lehet a tél, de az ember mindig előre tekint... Még Magyarország déli részét fedi némi hótakaró - és Madridban épp ma szállingál először a hó!

Most, februárban jutott eszembe megint Bodony, ott is a Kincsesház, és benne Gál Krisztina verses hónap-köszöntő festett csempéi. Ezzel köszöntöm ezentúl az új hónapot.

Február 3-a a kultuszban, névadásban, népszokásokban oly népszerű legendás Szent Balázs napja. A hagyomány szerint örmény volt, a kisázsiai Szebaszté püspöke volt. Számos csodája ismeretes. Egy nap egy rémült anya kereste fel, mert fia a torkán akadt halszálkától fuldokolt. A szent megáldotta a fiút, és a szálkát eltávolította a torkából.  A püspököt az üldöztetések idején egy hegyi barlangban vadállatok őrizték és kezes bárányként hajlottak szavára. A római helytartó elől azonban azok sem menthették meg, mert a szent nem engedte harcolni őket. Így 316 táján kivégezték. Előbb kenderrost-fésülésre szolgáló gerebennel vagy a len, gyapjú kifésülésére való vasfésűvel félholtra kínozták, majd vízbe fojtották.

 

Szent Balázs elsősorban a torok, a kikiáltók, énekesek védőszentje, utalva a halszálkától megmentett gyermek legendájára. Még a múlt század első harmadában is dúló torokgyík (diftéria) ellen az anyák Szent Balázshoz fordultak. Balázs-napon ma is templomba viszik a gyerekeket, hogy a pap  elmormolja a Balázs-áldás szavait, miközben a torkukhoz tart két keresztbe tett vagy Y alakban hajlított és összekötött gyertyát. Ez a balázsolás.

Ma Gyertyaszentelő Boldogasszony

A mai nevezetes napról:
Szűz Mária Jézus születése után negyven nappal bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomba. Az előírt áldozat felajánlásakor jelenlévő agg Simeon Jézust a nemzetek megvilágosítására szolgáló világosságnak nevezte. Innen ered a gyertyaszentelés szokása.

Jézus bemutatása a templomban (Giotto(1267-1337))

A hagyományos, magyar paraszti társadalomban a szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embereket. Keresztelésig az újszülött mellett világított, hogy ki ne cseréljék a gonosz, rossz szellemek . Amikor a fiatal anya először ment a templomba, az ún. egyházkelőre vagy avatásra, szintén szentelt gyertyát vitt a kezében. Gyertyát égettek a súlyos beteg mellett, szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe, hogy annak fényénél múljon ki a világból. Szentelt gyertya égett a halott mellett is. Mindenszentek napján és halottak napján, de más nagyobb ünnepeken, húsvétkor és karácsonykor is meggyújtották. Elterjedt hiedelem volt, hogy vihar, égzengés, villámlás és jégeső ellen szentelt gyertyát kell gyújtani.
Valószínűleg hasonló védelmi célzattal falaztak szentelt gyertyát az épülő házba is. A Szeged vidékiek a gyertyaszentelésről hazatérve a kilincsre is helyeztek egy kis darabot a gyertyából, hogy békesség legyen a házban. A gyümölcsfákat is megveregették a szentelt gyertyával, hogy bőven teremjenek. A szentelt gyertyát a sublótban, ládafiában tartották vagy szalaggal átkötve a falra helyezték. Turán például a belüknél összekötött gyertyákat a szentképre akasztották. Az Ipoly vidéki falvakban többnyire három gyertyát szenteltettek meg, a kisebbet égzengéskor, viharban vették elő, a nagyobbak közül az egyiket a nagybeteg vagy haldokló kezébe adták. A szentelt gyertya Krisztust jelképezi. Egyes értelmezések szerint a viasz Jézus emberi természetére emlékeztet, a világosság istenségére.

Gyertyaszentelő Boldogasszony Napjához kapcsolódó időjóslások
Gyertyaszentelő nevezetes nap az időjóslásban is. Általában úgy vélik, ha február másodikán jó idő van, akkor későn tavaszodik. Ezért "Gyertyaszentelőkör inkább a farkas ordítson be az ablakon, minthogy a nap süssön".
A Mura vidéken úgy tartották: "Gyertyaszentelőkör, ha esik a hó, fúj a szél, Nem tart sokáig a tél."
Bácsszőlősön gyertyaszentelőkor egy versikét szoktak mondani az ünnep köszöntésére: "Itt a gyertyaszentelő A pincekulcsot vedd elő, Ha fénylik, ha nem, nem bánom, Majd búsulhatunk a nyáron. De most az nem való ide, Bort az asztalra ízibe! Ne légy szomorú és csüggedő, Mert itt a gyertyaszentelő!"
A Drávaszögben a tél várható hosszára jósoltak oly módon, hogy gyertyát szúrtak a földbe. Amilyen mélyen a sárba lehet dugni a gyertyát, olyan mélyen fog még fagyni a föld.
A Bács megyei Topolyán úgy tartották, hogy minél hosszabb jégcsapok lógnak e napon az ereszről, annál hosszabb kukoricacsövek teremnek majd. Legközismertebb a medvével való jóslás: ha ezen a napon kisüt a nap és a medve meglátja az árnyékát, akkor visszamegy, és még negyven napig tart a hideg. Ha pedig zord idő van, akkor megrázza a bundáját és kinn marad.

A Gyertyaszentelő Boldogasszony napja azonos a rómaiak tavaszkezdő ünnepének idejével, de eredete a klasszikus görög időkbe nyúlik vissza. A Föld anyjának, a jóságos Démétér istennőnek a leánya, a bájos és fiatal Perszephoné egy szép napon a vidám  forrásnimfák társaságában virágot szedett a napfényben fürdő réteken. Amint éppen egy illatos nárcisz fölé hajolt, hirtelen megnyílt a föld és a sötét alvilág istene, Hádész egy mozdulattal megragadta Perszephonét és magával vitte birodalmába. A fájdalomtól félőrült édesanya jajongva kereste gyermekét. Mélységes bánatában gyászba borította a Földet is, mely nem  termett magot, a mezőn nem fakadt fű a legelésző állatok számára. Éhínség és nyomor szakadt az emberekre. Könyörgésére Zeusz  parancsot adott Hádésznak, hogy csupán az esztendő egy részében tarthatja magánál az időközben feleségévé lett Perszephonét. A verőfénybe fürdő tavasz és a termést fakasztó nyár egy időre visszaadja anyjának a gyermekét. Ez az ókori történet gyönyörű magyarázata az évszakok változásának, a sötétség és a fény, a fagy és a meleg örök küzdelmének.
A klasszikus görög világból sarjadó római mítosz a télutó ünnepének hőséül Faunust, az erdők és mezők vidám istenét tette. Ünnepén a papság a leölt áldozati állatok bőrébe öltözve, szíjakkal a kezében járta a városokat, megérintve velük a szerencséjüket ebben látó emberek vállát. Mivel a szíjnak latin neve "februm", ebből az időszakból február hónap elnevezése lett. Más magyarázat szerint a hónap nevét Februusról, a megtisztulás római istenéről kapta, ill. a hozzá kapcsolódó Februa ünnepről(febr. 15).
Áldott, szép napot!

 ,,Ma Gyertyaszentelő van, Mária,

és azt a Krisztust, aki bennem él, 

aki növekszik,

s még olyan kicsi,

mutasd be, kérlek, 

az Atyának.

Ma Gyertyaszentelő van, Mária, 

és azt a szívet, mely alig remél,

csak tépelődik, 

s a felét hiszi, 

tedd ki a Fénynek, 

a gyógyulásnak!" 

                                                                       /Szent-Gály Kata/

Rongyosláda - hímzett keszkenők

Ezeket a leheletfinom azsúrozott vászonzsebkendőket még a karitászba küldött használt ruhaneműk közül mentettem a ferencvárosi NOE-pincében. Annál is nagyobb kedvvel, mert ezek a darabocskák olyan üdék még! Érzik rajtuk, hogy nem a használat során vékonyodtak el - hanem ilyen lenge vászonra hímezték őket! 

Meg is értem a gazdáit, szinte vétek lett volna használatba venni - mert a rendeltetési lehetőségük már megszűnt! Ki használ ma már keszkenőt...? Talán ki sem voltak mosva soha... Így aztán megőrződtek.

És kettő sem egyforma!!! A négy koronás G monogrammal készült egy kéz munkája... De a bal felső külön szerzemény - azt erősebb vászonra készítették.

Kézbevaló kendő, keszkenő

vászonból, gyolcsból vagy más könnyű fehér kelméből készült, 20–40 cm oldalú, általában négyzet alakú kendő, amelyet vidékenként eltérő alakzatba hajtogatva nők viselnek a kezükben díszként, ünnepi alkalmakkor. Az ingvállas-mellényes viseletek elmaradhatatlan velejárója. A 15–16. sz.-ban az ilyen típus, európai reneszánsz úri viseletre is jellemző kézbevaló kendő, sarkán bojttal. Mo-on a 17. sz.-ban is viselték. Az akkori úri és a 19–20. sz.-i népi viseletekhez is annyira hozzá tartozik, hogy a halott kezébe is adnak egyet. Jellegzetes dísze a szélére varrt (többnyire horgolt) fehér csipke. A széléhez hímzés, rátét, sarkába a 19. sz. vége óta monogram is kerülhet. Templomba menet az imádságos- vagy zsoltároskönyvet bele szokták fogni (→ zsoltártakaró) a kézbevaló kendőbe. Tánc közben a férfi vállára fogják és időnként esetleg beletörlik arcuk verítékét. Legénynek, fiatal férjnek ajándékoznak hasonló (az Alföldön általában kerek) kendőt, amelyet a férfi zsebébe vagy derekára kitűz (→ jegykendő). M. Néprajzi Lexikon