Hungría sorprendente - Magyarország, a meglepetés

Hogy otthon érezzem magam Madridban.... Egy metro-lejáróban lettem rá figyelmes.
Bár azt mondják, hogy nem a gulyás-lovas-Hortobágy szentháromsággal kéne már a 21. szd-ban hirdetni kis országunkat, nekem mégis kedves.

Balkoni jelentés: most ezekért szurkolok

Vajon ki fognak nyílni péntekig? Akkor ugyanis két hétre hazautazok. Szerettem volna kilesni a virágok kibontakozását...

A golgotavirág régi kedvencem - már áradoztam róla e lapokon... Tavaly kora tavasszal kezdtem hajtatni ezt a hajtásvéget - és most szinte észrevétlenül kinőtt a bimbó. Persze idebent telelt, bár itt kinti növény - és a párját tavasszal ki is ültettem a vályúba; no, az még jóval hátrább tart. KÍVÁNCSI vagyok rá nagyon!

 

Az orchidea természetesen ajándék, és ez az első, ami többé-kevésbé végigvitte a virágzást... Kaptam később egy színeset, nagyobb virágút - hát, az utált nálam lenne, hamarosan lehullottak a bimbói - ki is pusztult.
Ez fehér virágú is hányatott sors - utolsó bimbóit ez is lehullatta időnap előtt. Még tavaly nyáron próbálkoztam az erkéllyel - persze megperzselődtek a fölső levelei. Most meg fölnyúltak, elsatnyultak,  nem tőből nőnek, mint rendesen, hanem kezd szárat növeszteni. Szemlátomást nem külön száron, hanem a leveles szárból hoz majd új bimbót! Ha bír, mert gyatrán néz most ki. Mikor beadtam árendába a követségre a nyári szünet alatt, azt hiszem onnan elhurcolt egy fehér kis tetűt - talán gyapjas pajzstetvet. Ismerős, makacs kis jószágnak tartom; a viaszvirágomat végül kihajítottam miatta... Szemlátomást a talaj van megfertőzve - onnan jönnek elő.  

Most nem merem kicserélni a kéreg-állományt, mert gőzerővel nőnek a bimbók. Pedig az új levelek egyre kisebbek, satnyábbak. Azért is aggódom, mi lesz vele a két hét alatt...

Az adekvát blogon Actara rovarirtót javasoltak, a fórumosok egyszerű lemosást - de most nem merem háborgatni... Még lemosni se, mert a víz itt biztos kevés...

És Ti, mit ajánlotok?

Ja, a kosár másodhasznosítás. A kukában találtam - egyszer használatos keleti vacak. Erre még jó - leszereltem teljesen a romos fülét...

Zalai örökségünk: a Pannónia csipke

A Pannónia csipkéről már korábban is írtam. E régi-új, de újra feléledőben levő, vegyesen horgolt-varrott technikával készült csipkefajtánk az úgynevezett polgári csipkékhez sorolható, és a két világháború közt élte fénykorát. Megalkotása a 20. sz. első felében Bobai Győrffy János nagykanizsai ügyvéd felesége, a régi nemesi családból származó Tomkaházi és Bisztricskai Thomka Ilona nevéhez fűződik.

A Pannónia csipkekészítés alapja a szabadalmaztatott különleges, áttört csipkezsinór, amelyből különböző alakzatokat képezhetünk  /leveleket, virágokat, terméseket/. A csipke jól felismerhető a "pókhálóról” is, melyek a motívumok közti térkitöltésre szolgálnak. 

 

XIV. Országos Csipkekészítő Tábor 

a Zala Megyei Népművészeti Egyesület szervezésében

Időpont: 2014. június 30. 9 óra -július 5. déli 12 ó.

Helyszín: Kézművesek Háza (8900 Zalaegerszeg, Gébárti- tó, 0737 hrsz.)

Táborvezető és a vert csipke téma oktatója(kezdőknek és középhaladóknak):

Takács Zsuzsánna, Király Zsiga Díjas Népi Iparművész

                                              

Pannónia csipke oktatója haladóknak, akik ismerik a következő technikákat: horgolás, a csipkevarrás alapöltéseit, melynek alapja a huroköltés:

Román Andrásné, Népi Iparművész, a Pannónia csipke kutatója és oktatója

A tábor részét képezi a vert csipke alapok tanítása mellett a vert csipke történetének ismertetése néprajzi előadás keretében és elméleti áttekintés a csipkék fajtáiról, eszközeiről, táji jellegzetességeikről, a használt fonalakról. 

A gyakorlat során elkészülnek a saját verőpárnák, majd a műhelyrajzok. Az alapvetések, alaphálók elsajátítása után készülhet egy új stílusú munkadarab: nyakpánt, karkötő, bokapánt, kitűző. A csipke készítésével, tanulásával párhuzamosan a résztvevők a tervezésbe is bekapcsolódnak, irányítást kapnak a technikai, gyakorlati kivitelezésen túl a szellemi alkotó munkához is.

A tábor végén az elkészített, illetve készülőben lévő darabokból táborzáró kiállítást rendeznek, hiszen egymástól, egymásból is sokat meríthetnek a résztvevők, illetve a munkák elemzése sok hasznos információt, ötletet adhat a későbbi, további tervezői, kivitelezői  alkotói munkához.

Pogácsa-projekt Madridban

A hét végén besegítettem valakinek a madridi amerikai iskola nemzetiségi - erősen gasztronómiai hangsúlyozású - bemutatóján. Én biztosítottam a pogácsa-felhozatalt. Hát, felemás eredményt értem el... Hasonló szervezésen próbálkoztam már a magyar recepteket átültetni a spanyol lisztre, de akkor se volt átütő a siker... Sejthettem volna, mert a kenyereik sem ütik meg a magyar mértéket - főleg keletlenek, laposak - ha meg megkelt, akkor csupa luk, angyal-fekvés, kicsit szalonnás és nagyon gyorsan kiszárad.

Több éve itt praktizáló magyar háziasszonyoktól kellet volna megkérdeznem, érdemes-e egyáltalán próbálkoznom? Puhatolózni, vajon van-e a mi lisztjeinkhez fogható errefelé? Ez mintha porcukrot gyúrnék pl. marcipánnak a mandulaliszttel!!! Hiába pihentetem, ugyanúgy tört, mállott szét a tészta, mint frissen. Semmi rugalmassága nincs ennek a masszának - nyilván a sikértartalom okozza a jó gyúrhatóságot is.
Vegyészként (mer' azt tanultam hajdanán), a tixotróp elegyekhez hasonlóan valami viszko-elasztikus tulajdonságú keverék lehet a tészta: magyarán a nyugalmi állapotban kemény massza oldalról jövő nyíróerő hatására abba az irányba nyúlik, jobban alakíthatóvá válik.
Próbáltam sajtos, tejfölös és soványabb recepteket, igyekeztem hajtogatással lazítani a tésztát(akkor meg szétcsúsztak egymáson a rétegek). Kézenfekvő volt a kísérletezés, mert a tepsik befogadóképessége miatt inkább félkilónként gyúrtam meg a két kiló lisztet. Talán az hiba volt, hogy követtem saját gyakorlatomat: jóval kevesebb élesztőt futtattam föl, mert meggyőződésem, h. csak a gyorsabb eredmény érdekében írnak ennyi élesztőt a receptekbe: otthon kellően föl is kel, csak időt kell neki hagyni.
Úgyhogy még egy normál adag élesztővel készült próbát teszek! Most nem, mert maradt is belőle - úgyhogy a követségi munkatársak is letesztelhetik!

Azért többen is visszajártak - bár mindig hangsúlyoztam is, hogy jóféle borocska hibázik hozzá - de ugye iskolai rendezvény volt. A férfiak jártak vissza, a nők meg a receptet kérdezgették... Állítólag Angliában is van ilyesféle sütemény, de főleg a déli szomszédság ismert benne sajátjára: még a neve is szerbül pogácsica(merthogy apróra szaggattam), és a szlovéneknél is ugyanaz a neve. Azt azért nem gondoltam volna, hogy olasz eredetű a név - én inkább törökre gyanakodtam volna... Állítólag a ma is kapható focaccia nevű pizza-szerű olasz kenyér nevéből ered(?) Nem zárom ki, de a spanyol hogaza aztán végképp csak a lisztben tart rokonságot, de nem a névben... Az itt  a kerek, bár igen lapos cipót jelenti, ami viszonylag ritkább, amióta betört ide a francia bagett. De régen ezt tették a pásztortarisznyába! Ennyi erővel az hogar=otthon szóból is eredhet...

Áldalak...

Áldalak búval, vigalommal,
féltelek szeretnivalómmal,
őrizlek kérő tenyerekkel:
búzaföldekkel, fellegekkel.

Topogásod muzsikás romlás,
falam ellened örök omlás,
düledék árnyán ringatózom,
leheletedbe burkolózom.

                                                                               

Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e,

szívemhez szívvel keveredsz-e,

látlak, hallak és énekellek,  

Istennek tégedet felellek. 

Hajnalban nyújtózik az erdő,

ezer ölelő karja megnő,

az égről a fényt leszakítja,

szerelmes szívére borítja.  

József Attila

   

Fűszál együttes

Palócföldi csipkefesztivál

Zenélő angyal Kozárd (Párkányi Raab Péter szobra 2006)

Tanuljunk egymástól - Szakmai továbbképzés Kozárdon 2014. június 17-19.

Kedd-szerda: a továbbképzésre érkezők fogadása, regisztráció, megnyitó – csoportos szakmai munka– témakörök szerint.

Csütörtök: A Fesztiválra érkezettek fogadása, regisztráció, kiállítás berendezése. Vacsora– Ismerkedés

Péntek: de. - Ünnepélyes fesztivál megnyitó. Pályázat értékelése, díjátadó, kiállítás megnyitó

„Híd, ami összeköt” – Gorbunova Elena Viktorovna bemutatkozása

du. Konferencia–műhelymunka:

1. „Csipke irányzatok: népművészet, iparművészet, képzőművészet”

Előadó: Erdei T. Lilla - muzeológus-etnográfus, Iparművészeti Múzeum

2. „ Erdélyi csipkék”

Előadó: Szőcsné Gazda Enikő - néprajzos muzeológus, Székely Nemzeti Múzeum 

Szombat: Turós Istvánné Éva csipkekészítő önálló kiállítása és előadása Balassagyarmaton: 

„ A Hunnia csipke mai alkalmazása” - Mesterség bemutatót tartanak a fesztivál résztvevői

Vasárnap: de. - Séta Kozárdon – Ismerkedés a községgel

du. - Közönség díj átadása - Fesztivál zárása – Értékelése - Hazautazás

 A műhelymunka során Fejes Lászlóné Babi néni irányításával a „Karcagi csipkekészítés” kutatásának új eredményeivel lehet megismerkedni. 

Jelentkezés

Csipkék - Museo Nacional de Artes Decorativas 3

Folytatom a beszámolót a madridi Díszítőművészeti Múzeumról. A százéves kiállításon néhány régi ismeretterjesztő célú műtárgy között egy kis bemutató táblát is láttam különböző csipkefajtákkal.   Természetesen a rececsipkével kezdődik a tabló, ezen akadt meg a szenem először is. Valami ilyesmit ír róla:
"A spanyol hálós hímzés hazánk egyik legeredetibb kézimunkája. A mintákat alkotó háromszögeket arab(csipke-) öltéssel alakították ki. Ezek a munkák tekinthetők a csipke előhírnökeinek. Una de las labores mas genuinas de nuestra Patria el llamado puntos de Espana sobre malla: las triangulos que forman la parte ornamental, están ejecutados en punto árabe; y se considera que este es uno de los trabajos precursores del encaje." 

A kiállított rececsipke az én fogalmaim szerint a guipure(gipűr)-típust képviseli, aminek a lényege abban áll, hogy háló fölötti segédfonalakat (is) alkalmaznak az általánosan elterjedt vászon- vagy tömőöltések mellett. Ezzel fokozható a háló díszítettsége, mert az előbbi két öltéssel elérhető síkbeli térkitöltést a harmadik dimenzióval tetézik. Ezeket a munkákat nem lehet összetéveszteni a szálhúzással készült varrott recével. Abban a korban föl se merült ezeknek a technikáknak az összevetése - csak a kései utókor elemezgeti, hasonlítgatja és csoportosítja a különféle kézműves eljárásokat.

A fényviszonyok és az én fényképezési tudásom nagyon gyatra eredményt mutat az egész tablóról, de mégis szemléltetem:

Az egyes 16-17. századi vertcsipke típusokból inkább egy kis kollázst állítottam össze. 

Vitkovics 12 kiállítás

A Galgamácsai Hagyományőrző Egyesület tisztelettel meghívja 

az ÉLŐ NÉPHAGYOMÁNYOK című kiállításra

Bemutatkozó szervezetek:

HEREDITAS Kulturális Egyesület 

Galgamácsai Hagyományőrző Egyesület

IHAROS Népművészeti Egyesület

Vajdasági Magyar Folklórközpont

A kiállítás megtekinthető 2014. május 7. és június 14. között 10-18 óráig

szombaton 10-14 óráig, vasárnap és hétfőn zárva

Helyszín:

VITKOVICS 12 Kulturális Központ - H E R E D I T A S G a l é r i a 

1052 Budapest, Vitkovics Mihály u. 12.

„Hol az életüdv örömvirági nyíltanak”                                                                                              Forrás

A Galga mentén, Pest megyében találhatóak azok a települések - Szada, Bag, Galgahévíz, Hévízgyörk, Tura, Boldog, Kartal, Galgamácsa - melyek 

színpompás viseletüket hagyományaikat máig őrzik.

 Ezen a vidéken a fehér alapon fehér fonallal történő díszítésnek nagy hagyománya volt. Megjelent az ünnepeket jelző hímzett fejkendőn, vállkendőn, de zsebkendőn, komakendőn, vagy ajándékos kendőn, a pólyatakarón, a halotti lepedőn és párnán, sublóttakarón, vőlegénying elején, lányok félingjeinek ujján is. A Galga menti fehér hímzés a gazdag magyar népi hímzésvilág késői, kevéssé ismert, már csak színvilága miatt sem túl látványos, visszafogott, ám értékei miatt megismerésre érdemes tagja. Története izgalmas és eléggé nyomon követhető: a polgári, városi kultúra világának eleme a még meglehetősen tradicionális paraszti kultúrába bekerülve, tehetséges művelőinek újításaival és a közösség által elfogadott normák szerint a faluközösségek sajátos viseleti-használati darabjaivá vált, majd néhány évtized múltán piaci termékként visszakerült a városi-polgári kultúra világába. Ugyan az „első darabok” történetét nem ismerjük, de bizonyos, hogy a 19. század végén Boldogon tűnt fel az a hímzéskultúra, mely kiindulásnak tekinthető. (Szadára - mely település nem tartozik szigorú értelemben a Galga mentéhez, ám hagyományanyagában igen sok a hasonlóság, a hagyomány szerint távolabbi vidékről, Dabasról jutottak el az első fehér vállkendők).

     

Boldogi asszonyok látták el a környék településeit kezdetben a fehér hímzéses kendőkkel, és rövid időn belül a női viselet jellegzetes darabjaivá váltak. Az egyes falvakban egyre többen megtanulták az elkészítés technikáit, s hamarosan létrejöttek az adott településre jellemző sajátosságok. Ebben alapvető szerepük volt azoknak a tehetséges asszonyoknak, akik mások számára is készítettek hímzéseket, kiegészítve ezzel a gazdálkodásból származó jövedelmüket. A hímzések alapanyaga gyári készítésű, sűrű szövésű vászon (sifon, gyolcs, patyolat) és gyári hímzőfonal. Kezdettől használatak városi vésnökök által készített nyomódúcokat, ám többnyire ceruzával rajzolták elő a mintákat. Ez a rajz elmosódott, nem volt jól követhető, ezért a helyben elfogadott mintákhoz új nyomódúcokat rendeltek. Megjelentek a drukkolóasszonyok, akik ismerték a település adott célra készítendő tárgyának már-már előírás szerű mintáját, bár mindig helyt adtak a megrendelő kavánságának is. Saját előállítású drukkoló fákat is ismerünk. A drukkoláshoz használt festék összetételét olykor „üzleti titokként” kezelték. Hagyományosan a fehér hímzést a női viseletben (vállra való kendő, fejre való kendő, kézbe való kendő), a felvetett ágyon (párnavég, lepedőszél), a sublót leterítéséhez, komakendőn használták. Egyes daraboknak fontos szerepük volt az egyházi és az emberélet fordulóihoz fűződő népszokásokban is. Továbbélésük, ismertségük a Gyöngyösbokrétának majd az újabb színpadi hagyományőrző csoportoknak és a szakmailag kitűnően gondozott népi iparművészeti mozgalomnak köszönhető.

   

Petőfi Sándor

Galgapartihoz

Üdvözöllek messze bérctetőkről,
Szent helyek!
Hol a Galga lassu andalgással
Hempelyeg.

Hol pályája éden volt a gyermek-
Ifjunak.
Hol az életüdv örömvirági
Nyíltanak.

Lángszerelem szép viszonozója,
Barna lány,
Emlékezve küldsz-e még sohajt a
Szív után,

Mellyet annyi kéjnek bölcsejében
Ringatál,
Mellynek első éneket lantjára
Te csalál?

Ah, rád vissza bús könyhullatással
Néz szemem: 
Vesztve téged vésze boldogságom,
Mindenem!

Gréc, 1840, május 1.

Nem tudhatom... Tanya 1

Radnóti Miklós

NEM TUDHATOM

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent.
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.

Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága

s remélem, testem is majd e földbe süpped el.

Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel

egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,

tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,

s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon

a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.

Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,

s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;

annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,

de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;

az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,

míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,

erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,

a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,

s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,

az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,

piros zászló kezében, körötte sok gyerek,

s a gyárak udvarában komondor hempereg;

és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,

a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,

s az iskolába menvén, a járda peremén,

hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,

ím itt e kő, de föntről e kő se látható,

nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,

s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,

de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,

és csecsszopók, akikben megnő az értelem,

világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,

míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,

s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

Spanyol hímzések - a madridi centenáriumi kiállításon

A madridi Díszítőművészeti Múzeum kiállításán régi mintakendőket is találtam. Ez a Navalcán-ból való hímzett mintakendő itthoni emlékeket ébreszt... Nagyon emlékeztet formavilágában a magyar mintákhoz is. Talán azért, mert szoros rokonságot mutat a szőttesek világával... Használatos is a nevében a szőttes szó: tejido: szőttes, tejidillo: szőtteske.

  

 

Navalcán mintakendő

Navalcán-i viselet - vászoning

A Néprajzi Múzeum gyűjteményében őrzött 19. századi, Hídvégről (Háromszék m) származó rece-betétben (NM 51.14.1194) a  kék színű diagonális hálót fehér pamutszállal hímezték. 

Keresztszemes mintakendők spanyol módra... Teljesen más a színvilága, színesebb a magyarnál - de gyönyörű.

Ezen a toledói terítőn keresztszemes, töltött- és Holbein-öltések váltakoznak.  Ezt látva, hihetőnek tűnik, hogy a blackwork eredete valaha a "spanyol hímzés " lehetett. Feltevések szerint innen terjedt el  Aragóniai Katalin és udvarhölgyei közvetítésével VIII. Henrik udvarából a ködös Albionban...

Museo Nacional de Artes Decorativas - centenáriumi tárlat

Madridban máshogy működnek a múzeumok. Egyrészt rengeteg a magángyűjtemény, alapítványi múzeum, másrészt a 'hivatalosak' is megoszlanak aszerint, hogy a királyi, állami vagy egyházi.
A triumvirátus: a Prado-Thyssen-Bornemissza-Reina Sófia a legdrágább, legkevésbé kedvezményosztó, de folyton nyitvatartó. A tradicionális Prado még a leginkább látogatóbarát a pénztárcát nézve - ott van két óra ingyenesség zárás előtt, külön sorban állással ugyan, mert  jegy oda is kell... A többi pedig általában a hét végén egyik nap félnapos, és akkor ingyenes.
Dicséretesen általános, hogy az EU-s állampolgárokkal azonos kedvezmény illeti meg a Dél-amerikai államok polgárait... Jó, ez képmutató törlesztés az indián lakosság kiirtásának fejében - de Nagy-Britannia és az USA milyen kedvezményben részesíti az észak-amerikai indiánokat? Vagy hogy olyanok nem is maradtak, ill. ha vannak is a rezervátumokban, azok nemigen turistáskodnak? Hát, ennyivel voltak hatékonyabbak a spanyoloknál az angolszászok...
A királyi kezelésű múzeumok azért itt-ott juttatnak kedvezményt, ennek fejében a korona-hű polgárok méregdrága cuccokat vásárolhatnak a múzeum butikjában. Az egyházi intézmények, gyűjtemények kicsit kiszámíthatatlanok, mert ott szinte mindenütt betartják a sziesztát, ezért eszement aktuális látogatási idők lehetnek - érdemes időben utánanézni...

De nem is a múzeumi rendszerről akarok írni, hanem arról, hogy visszatértem a Museo Nacional de Artes Decorativas-be, ami kb. a mi Iparművészeti Múzeumunknak felel meg. Kezdetben nem itt működött az intézmény, bár akkor még a miénkkel azonos névvel illették.
1872-ben Európában harmadikként hozták létre az Iparművészeti Múzeumot, és a millennium évében már fel is avatták az erre a célra emelt épületet.


Gyönyörű palota a madridi Díszítőművészeti Múzeum is egy elegáns, átmenőforgalomtól lezárt utcában, a Neptun és a Cibeles kút között, a Retiro felé kapaszkodva. Azért a mi Iparművészetinkhez nem fogható méreteiben és felépítésében... Hiába a pazar környék - egy mutatós palota a többi között egy menőnek számító utcasoron - és sokat jelent az az egységbe foglalt jellegzetesség, amivel az alapító szándék felruház egy új múzeumot. A gyűjteményről nem tudok nyilatkozni - annak mindig egy részét lehet egyszerre csak látni.  A bejárati előcsarnok ugyan impozáns, de a méretek visszafogottak... bár elvileg ötszintes a palota.

 

Például én azért voltam visszatérő vendég, mert nyaranta a fölső emeleteket nem tartják nyitva. Egész egyszerűen nincs még gépészetileg felújítva az épület, és a helyi kis légkondicionáló berendezések - gondolom méregdrágán is, de főleg kis hatékonysággal működnek.  Most azonban szerencsém volt, mert nemcsak nyitva találtam a felső szinteket, de sikerült elcsípnem a centenáriumi kiállítást is. És ott két recemunkát is találtam! Íme az egyik:

Frontalera - Malla bordada de sobrepuesto, Lagartera 

Oltárterítő - rececsipke rátét Lagartera-ból - XVI-XVII. sz. 

A fő motívumok ismerősek - recében nincs új a nap alatt - legalábbis Európában. Ugyanaz az egyszerű formavilág.

  

 Lagarteráról majd még írok - mert sokat olvastam róla... Még használják az ehhez hasonló - főleg egyházi - textíliákat, de nem találtam nyomát, hogy még valaki csomózná a ott a hálót. Pedig ma is híres a hímzéséről a városka... amolyan Kalocsa-féle spanyol viszonylatban.

És a másik rececsipkével folytatom majd a múzeumi beszámolót.

Balkoni jelentés - május eleje

A max. hőmérséklet 28-30 fok - lenn az utcán, 3-5 óra között. A balkonunkon kellemesebb, 25-6 fok. Miután egy hónapig férjemre hagytam a lakást, majd az utolsó héten ő sem végzett tűzoltásszerű locsolást - csak a legellenállóbb zöldségeim maradtak meg. A nem túl látványos pozsgásak elvirágoztak, a körömvirág, begónia, a lila törpeviola, leander és a muskátli szívósságán szerencsére semmi nem fogott ki.

 

Sajnos a körömvirág egy jópofa kaktuszon terpeszkedik - úgyhogy már kimondtam rá a halálos ítéletet - de egy fiat átültettem más vályúba... Azóta, hogy két hete készült a kép, már sokat perzselődött a levele, de tavaly is kibírta az augusztusi szabadságot.

  

 Változatlanul megfejtésre vár, hogy mi ez a húsos levelű, akár masszív falat is alkotó növény, ami nem kúszik ugyan, de szinte a vadszőlő tempójával nő fölfelé minden kacs és kapaszkodó inda nélkül. Valami támaszték kell neki, de gyakran kisebb sövény részleges pótlására alkalmazzák. Hamar meg is eredt vízbe dugva az összes hajtásvég - míg a csokornyi leanderből egyetlenegy...

 

???????                                                Leander