Minden nap alkotni, szépet és maradandót - ez a kézimunka....

 Hollókő - World Heritage 

Múlt szombaton Terényből hazajövet útba ejtettük Hollókőt. Soha nem jártam ott, és nem tűnt nagy kerülőnek. Sajnos fényképezőgépem nem lévén, csak benyomásaimra és a netre támaszkodhatom. Így szégyenszemre onnan veszek szemelvényeket és fotókat... Úgyis mással kell most foglalkoznom: szakdolgozatommal...

A Világörökség részét képező hollókői Ófalu védett népi építészeti együttese hitelesen idézi fel a 20. század eleji palóc település képét. Központjában, a templommal átellenben álló egykori lakóház 1964 óta múzeum.

Az 1867-ben már álló korábbi lakóház maradványainak felhasználásával, a falu nagy részét elpusztító 1909-es tűzvészt követően épült fel mai formájában. Az utca vonalára merőlegesen elhelyezkedő, háromosztatú épület végével a várhegy lejtőjére támaszkodik, elől pedig alápincézett, közvetlenül az utcáról nyíló, gádoros lejárattal. A falakat kő alapra vályogból rakták. A csonka kontyos kialakítású nyeregtető cserépzsindellyel fedett, kisméretű deszka oromfala szerény áttört díszítést kapott. Az oldalhomlokzat vonalában egyszerű faoszlopos tornác, a hambit fut végig, innen nyílik a ház bejárata.

Amíg a műemlék falu kívülről korhűen helyreállított parasztházai
belülről a mai igényekhez igazodva, változatos új rendeltetésekre alkalmasak, itt a házbelső is a múlt század első felének paraszti világát idézi. A balassagyarmati Palóc Múzeum szakemberei rendezte állandó kiállítás egy közepes gazdasági állású, gyermekével és öregszülővel együtt élő fiatal házaspár lakását jeleníti meg.

Belépvén először az osztatlan terű, pitvar és konyha szerepet betöltő helyiségbe jutunk. Az ajtó mellett lócán a vizes edények, szemben asztal, régi típusú lócákkal, fölötte néhány ritkán használt, cifra tál a falon. A túlsó sarokban falmasina, alatta nyílik a kemence szája. Füstjét, a szobabeli falmasina füstjével együtt a konyhából elfalazott füstölőn, az indófnin keresztül vezették a kéménybe. A tűzhelyen öntöttvasból, cserépből készült edények, körben a falra akasztva különböző, főzéshez szükséges eszközök. Az éppen nem használt tányérok, edények helye a süllyesztett falkaszniban volt.

A fiatalok utcára néző szobájának, a háznak legszembetűnőbb berendezési tárgya a párnákkal magasra vetett ágy. A cifra ágynemű, csakúgy, mint maga a tornyos nyoszolya a fiatalasszony hozománya volt. Erre utal, s egyben a lakodalom dátumát is őrzi az ágyvég felirata: "Fábián Erzsébet 1926". A karszékek átmenetileg a fal mellé kerültek, amikor hely kellett a bölcsőnek. Átellenben karos lóca fogja közre a szőttes hímű abrosszal leterített asztalt, ami fölé színes papírral feldíszített lámpa lóg le. A család ruhaneműi a négyfiókos kaszniba kerültek, de az ajtó mögött még ott áll a régebbi divatú rózsás láda is. Valamennyi bútor asztalos munka, zömében a közeli kisvárosban, Szécsényben készültek. A szentkúti búcsúból hozott szobrocskák, kereszt, a megbecsült cifra bögrék, poharak a kaszni tetején díszelegtek. A falakon - festett tányérokkal váltakozva - szentképek sorakoznak, a két apró utcai ablak között tükör.

A konyhából jobbra a kamrába nyílik ajtó - ez a család éléstára. A sarokban egy rekeszes hambár és a szobából már kikopott szuszék (eredetileg ruhás láda) őrizte búzájukat, körülötte zsákokban liszt és más terményfélék. Cserépfazekak lekvárnak, zsírnak, a mennyezetről függő kenyértartó rács az egyszerre megsütött kerek kenyereknek tárolására való. A kamrában kaptak helyet az éppen nem használt háztartási eszközök (káposztagyalu, máktörő mozsár, krumplitörő stb.), gazdasági szerszámok (pl. a favilla, kasza, kender megmunkálásához szükséges tiló, héhely) is. Az egyik sarokban szorítottak helyet a szalmával bevont dikónak, ahova éjszakára elhúzódhat a munkában megfáradt öregszüle.A pince hordóiban tárolták a bort, a savanyított káposztát, s itt volt a sotó, a szőlőprés helye is.