Minden nap alkotni, szépet és maradandót - ez a kézimunka....

A boldogság kék madara

Két református esküvőn is voltam a nyáron. Érdekes összehasonlítani a szertartást, a hely hangulatát és a násznépet a megszokott katolikus benyomásokkal. Tetszik a végtelen békés és befogadó bánásmód a résztvevőkkel: a lelkész mindent bekonferál, a hívek spontán is megszólalnak... Szabadabb, felelős és felnőtt emberhez méltó viselkedést tapasztaltam. Az meglepett, hogy a zsoltárok dallamai importáltak - még a reformáció korából, főleg Svájcból és német énekeskönyvekből - míg a katolikusok, ha nem is feltétlen régebbiek, az érthető előidejűség okán, de valóban magyar népénekek.

Jutka szárnyaló madarát rögtön Judit barátnőm negyedik gyerekének menyegzőjére szántam. Nagyon odavalónak éreztem, de kicsit változtattam: nem akartam ABC-t hímezni a szárnyak köré, de maga a betűtípus tényleg jól passzol a gondolathoz... Ezen alkalomra - a magyar nyelv hihetetlen bőségéből - SZERELEM is lehetett volna a szó, de a SZERETET egyetemesebb... Keresztszemes zsargon szerint Isabelle Haccourt Vautier: Les ailes de L'Amour c. sampler-e akart lenni 14-es aidán - ugye jól írom?.

Ügyesebben is el lehetett volna helyezni a betűket - de remélem, ki lehet silabizálni. Szíveket már nem hímeznék a másodikra... Jutka ihletadója persze a 18-as aidán takarosabb lett - ez már-már ormótlan. De épp kaptam hozzá még Szécsényben megfelelő méretű, ráadásul kék keretet! Paszpartura nem számoltam, de mégis be kellett dobni az utolsó percben....Nem avattam be uis az anyagot, és a kész kép mosáskor összement  :-((( Így kénytelen voltam valahogy elrejteni a szűkre szabott szegélyt! Több leckét is kaptam - saját káromra...
Pedig nem szűkkeblűen, sőt szívvel készült!.