Ez a másik túlélőművész egy kis szálloda északi falának szerelőgödréből a rácsok közül nyomakszik fölfelé. Körbe puszta aszfalt, sehol semmi talaj... napot sem kap... Hogy lehetne megmenteni? - töröm a fejem... Alighanem platáncsemete ráadásul...(Hiába: nagy a csábítás, hogy ne fonó-blog, hanem bioblog legyen a naplóm.... Mentségemül azt hozhatom föl, hogy kislánykoromtól fogva szeretem a növényeket, szabad természetet - ráadásul biológia-kémia szakon érettségiztem.
Van egy FONÓ az "ezerszer áldott " nyolcadik kerület flaszterén, az Orczy tér szutykos utcácskájának kulturált szegletén, az itt felejtett remíz és a szebb napokat áhító szeszgyár kies telkének peremén. (Reménykedem 'e téren' - én emlékszem a Kévés-házak helyén tátongó gödörben úszkáló vadkacsákra! Bár fent még kivehető a mostani Baross utca sarok)... Az ÖLTÖGETŐ önképzőkör: mindenki hozza saját munkáit – mint régen a FONÓba – és tanulunk egymástól. Itt nyomon követhetők mesterkedéseink.
Hagyománymentő kézimunkálkodás a hónap első és harmadik csütörtökén du. 4-7-ig
2011. szeptember 22., csütörtök
Megkapaszkodott!
Címkék:
növények
............................................. Mindenki iparkodik nyomot hagyni környezetén... Én hagyományra épülő kézművességgel próbálkozom; együtt, közösségben, erősítve egymást - hogy ne meg-, hanem inkább szétosszunk... Időtálló szépségeket szeretnék újra felidézni, művelni és továbbéltetni ... talán épp paraszt őseim tapasztalatából.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése