Doroszlói Gyöngyösbokréta

A Délvidék népművészeti bemutatójának leglátványosabb produkciója a doroszlói néptánc együttes és a fúvószenekar műsora volt a Polgárok Házában. Az ősi település a török időkben elnéptelenedvén főleg Tolnából települt újra - a doroszlói népviselet ezért is emlékeztet némileg Sárköz öltözékeire. A helyi jellegzetesség a fehér lyukhímzés - a szoknyákon is minden mennyiségben díszlik... 

A táncosok lakodalmas vigalmat mímeltek, ezért táncoltak rozmaringszállal és piros almával: a rozmaring az esküvői jelkép, a hűségre emlékeztet. Az alma pedig a  bőség, jólét ígérete - s talán a gyermekáldásra is vonatkozik... Az úri, v. magas művészetben a gránátalma a termékenységre utal.

A doroszlói fehér lyukhímzéses asztalneműk mellet a délvidéki asszonyok gyönyörűen készítik más vidékek hímzéseit is, amik fazekas, gyöngy, szövött, stb. munkákkal az emeleti kiállításon még pár hétig láthatók:

Az est legvidámabb színfoltja az öttagú dobradópusztai asszonykórus volt, minden néni bőven 60 felett - akik minden alkalmat megragadtak a nótázásra... Elmesélték, hogy a település 35 házában 120 idős ember él - egy horvát, néhány szerb van közöttük. Az iskola természetesen szerb nyelvű a szomszédos falvakban, de a templomban a mise nyelve is horvát - bár a népénekeket magyarul zengik az asszonyok...
A dobradósi nénik hajnali négykor indultak, hogy Szabadkán csatlakozva a többiekhez este hatkor műsort adjanak... Vacsora után indult haza a busz...