Vásárhelyi(?) hímzés

A Dél-Alföldön elterjedt szabad rajzú szőrhímzések típusába tartozó vásárhelyi hímzés a  rossz nyelvek szerint tulajdonképpen makói illetőségű - csak a vásárhelyieknek jobb volt a PR munkájuk! Mindenesetre az 50-es években felvirágzó háziipari szövetkezet felkarolta és -virágoztatta a régi mintákat - a szó szoros és átvitt értelmében. Talán ezért ragadt meg ilyen néven a köz- és szakmai tudatban.
Még korábban, a múlt század elején volt rangja a kézművességnek, 'reális' ára a kézimunkának. Ha a stafírungot nem maga a leányzó vagy háza népe készítette: "Apátfalván egy párnavégért egy mázsa búzát kértek. Jobb módú családban 1922-ben pl. egyetlen dunnahaj hosszú és két rövid oldalának kivarrásáért a makói hímző asszonynak három mázsa búzát fizettek".
Sokan törik manapság a fejüket, hogyan lehetne feléleszteni, új funkcióban tovább éltetni a régi mintákat: Hódmezővásárhelyen is volt egy ilyen divat-pályázat a nyáron. Mivel zömében csak tervrajzok érkeztek be, és abból állították össze a bemutatót - hát... elég nehéz volt elképzelni a kreálmányokat...

Az ékszerben megtestesült virágok és  gránátalmák(Szabó Petra Klára) méltán nyertek díjat - hordhatók, és annyira valódiak, hogy tényleg hímezve vannak! Mert a legtöbb pályázat csak a motívumot használja fel festve-nyomva, bőrre-textilre, uram bocsá' műanyagra...