Végre felszállt a füst: jövő pénteken indulok Madridba. Most pedig ágyhoz vagyok kötve makacs influenzámmal… Alig tudtam egy keveset keresztszemezni…
A múlt szerdai Fonóban két kedves útravalót is kaptam Spanyolhonba. Zsuzsa anyukája 87 éves korában hímezte ezt a kalocsai terítőt. Hát nem fantasztikus?! E Király Ilus néni* tervezte színpompás munka méltó jelképe lesz a magyar kultúrának a hispán világban... Felemelő ajándék!
Jucus fehér rózsájával pedig büszkén feszíthetek a fogadásokon.
De jövő szerdán még ott leszek a következő Fonón!
* Sokgyerekes szegény kalocsai parasztcsaládba született, és tizenhárom éves korától rajzolt és kézimunkázott, az akkori íróasszonyok mintáit utánozta. Addig csak kék és piros virágokat hímeztek, csak a falpingáláshoz használtak zöldet is.Ő kezdett el a stilizált ókalocsai virágok(lilom, rózsa, nefelejcs) helyett vadvirágokat, pipacsot, ibolyát, margitvirágot, szegfűt, árvácskát, szőlőfürtöts csillagvirágot, gabonát, paprikát, sarkantyúvirágot hímezni és pingálni. Új formát adott a korábbi hagyományos virágoknak is, és minden növényt természetes színét használta, és pompás színösszeállításokat hozott létre.A változtatások hamar meghonosodtak, hirtelen népszerűek lettek. Az 1900-as években egy leányait báloztató asszony francia divatlapot mutatott neki. Ekkor találkozott először a Richelieu-hímzéssel (riseliővel), amit sikeresen átültetett a népművészet nyelvére. Kezdetben a kalocsai riseliő csak egyszínű fehér volt. Önéletrajzában írja, hogy leánya azzal álmodott, hogy színes rózsákat varrtak fehér helyett. Az ötletet hamar meg is valósították, sikerrel.
Érték ugyan kritikák is az ókalocsai háttérbe szorításáért, de a változásnak a közízlésben sem lehet gátat szabni... A korszellem szülte ezt a fejlődést, amit ő felismert és tökélyre vitte... S egyúttal világhírt szerzett hímzéseivel Kalocsának. Ma pedig, hogy a mindennapi emberek kivetkőztek a népviseletből, egymás mellet gyönyörködünk a fejlődés hozta változatokban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése