Itt Madridban óriási kert- és balkonkultusz alakult ki: Az én balkonom, az én váram - mondhatnák a spanyolok. A mi lakóparki körülményeink között ez abban is tetten érhető, hogy csappal is el van látva minden erkély. Lehet kapni kis csepegtető öntöztető berendezést, de mi ebbe nem ruháztunk be. Az erkélyek nálunk is valóságos erődítmények - erős betonelemek képezik, és annak érdekében, hogy távol tartsák a nyári tűző napfényt a nappalitól, úgy vannak kialakítva, hogy felülről is jól le van árnyékolva, így nem ázik be az erkély. Szinte nincs olyan vágós eső, hogy eláznának a bútorok - sőt még a virágládák is alig kapnak csapadékot. Úgyhogy intenzíven kell öntözni.
Ezért aztán nem csoda, hogy a leandertő mellett két itt csírázott facsemete vészelte át a múlt nyarat, és a muskátlik voltak még menthetők. A kis ecetfa tavasszal már nem bírta a szorongattatást, teljesen elsatnyult, megváltam hát tőle. De a szilfácska éldegél, és a tátikák is meghálálták, hogy szorgosan ritkítottam őket, meg gyomláltam a lúdhúrt.. Az oroszlánszáj neve nálunk tátika.
Az itteni kertészkedésem igazi minimál program. Csaknem minden növényem itt kelt magról, vagy átvészelte a múlt nyarat. Itt-ott lecsípett hajtásokat is gyökereztettem, elcsentem néhány hajtásvéget... A csapadékos mediterrán tél kedvezett a gyökereztetésnek - aztán jött a májusi ráadás. Venni csak fűszernövényt akartam: kettőnknek szinte még itt is megterem a szükséges készlet. Metélőhagyma, petrezselyem, bazsalikom és kakukkfű. Az itt oly kedvelt menta is helyben kelt.
Nem akartam "beruházni", hiszen nem vagyok-vagyunk itt állandóan, és kockáztatni sem szeretnék, amíg nem ismerem ki ezt a klímát, meg a harmadik emeleti zárt erkély fekvését.. Én egyébként fizikailag is szenvedek, ha szomjazó növényt látok... A növénykínzást is büntetném!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése