A spanyol királyok nyári palotájának ad egy csöppet enyhébb színteret ez a Madrid-környéki kisváros - óriási parkkal, felvonulási térrel, irdatlan mennyiségű kísérő palotácskával és kiszolgáló épülettel a személyzetnek, a vendégeknek, a testőrségnek stb. Már a természeti adottságok is kellemesebbek: odafelé úton érezhetően legurulunk az 'asztalkáról', a Mesetáról, arról a 6-700 méteres magasföldről, ami őstörténeti rétegek összetöredezésével hepehupás, kissé a szélességi körnél azért enyhébb klímát biztosít Madrid provinciának. Mintha kis oázis tárulna elénk a kies táj után következő üde zöldekkel tarkított alacsonyabban fekvő terepen. Spanyolországnak négy nagy folyója van - egyikének a partján terül el a palotaegyüttes... (Az "aranjuezi szép napok" szókapcsolat szállóigeként él a köztudatban; Schiller Don Carlos c. tragédiájából származik. A mű ugyanis így kezdődik: "Ím az aranjuezi szép napoknak - Végük szakadt már." Itt enyelgett állítólag az ifjú apja, II. Fülöp feleségével. A drámában és Verdi operájában idealizált Don Carlos nem volt oly lánglelkű szabadsághős a történelmi adatok tanúsága szerint - inkább az elődök uralkodói rokonházasságai folytán genetikai abnormitás áldozata...)
Mivel nem lankadt a 34 fokos hőség - ugyan nem kifejezett palota-rajongók vagyunk - mégis jól esett egy kiruccanás tágasabb helyszínre a madridi tégla és műkő, és pláne a toledói terméskő-tenger perzselő forrósága után. A nap ugyan itt is tűzött, de a parkok és kertek árnyéka és természetesebb pompája elbűvölő... A Tajo folyó partján áll a városka, a park tele szökőkúttal, csatornával, sok hűsítő víz-víz.... Évszázados fák - nemcsak a platánok; a tulipánfák is:
Tetőkertek...
Maga a királyi palota:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése