Szalag és dobozka

A Fonós Zsuzsa tanácsára a legegyszerűbben fejeztem be az üdvözlő szalagot: hosszában kettéhajtottam és a színével összefordítva keresztben végigvarrtam a szalag végét. Aztán szétvasaltam először az összevarrt széleket majd az egészet. Így a színén egy sarkot kaptam,  ami a hátoldalon egy zsebecske. Ezt levasalva néhány öltéssel hátul megerősíthető. A csúcsra még bojtocskát tennék a hímzőfonálból, vagy kis csengőt. Leírva igen kacifántos, de valójában pofonegyszerű. Mindenesetre jó dolog a kész kongré-szalag!

 

 Most aztán jól látszik a csúf fonákrész - de már mindegy... Fliest vasalok majd rá.-)

A sok mintakeresésben a kedvenceket kiválogattam - gyorsan készítettem is az egyikkel egy doboztetőt. Eléggé közismert szilágysági virágbokrot hímeztem rá. Régóta nézegettem ezt a mintát - szerepelt is már kombinációban ez a virágocska egy másik szalagomon.
Annyira kíváncsi voltam, hogy fog festeni, hogy - kicsit hebehurgyán - iparkodtam egy füst alatt alábélelni és beilleszteni helyére. Elvileg kivehető a betét, úgyhogy mázoláskor nem okoz gondot, hogy előreszaladtam kicsit... A fát már lecsiszoltam - még volt smirglim...
Most is született tanulság: a keresztszemes mintát keretezni néhány sorral igen kényes dolog - nagyon kihozza az apró hibákat. Már csak az alábélelés miatt is, ami szintén az egyenletesség ellen dolgozik, talán bölcsebb lett volna elhagyni. Meg kicsit tömött is a betét - legalább alul maradhatott volna az egyszerű kétsoros csík...
Még a színen is dilemmázok: itt csak fehér festékem van, a vesszőgarnitúrától elmaradt - de azzal meg nem akarom a szép fa rajzolatot elkendőzni. Pesten pácolni is tudnám...ehhez mégse veszek külön festéket. Viszont itt még van 1-2 napom a hazautazásig. Otthon aztán....!

A felhasznált minta szerkesztése természetesen a kimeríthetetlen újraszerkesztett múzeumbeli mintákból való(Görcsön, 83.640 sz).