EMLÉK - MŰ - 1956

ELSZÁMOLÁS - 1956

     

   (egy emlékműhöz)

...
Oszlopszegek a krisztusi testbe…

Minden évben újat a sebbe!

Évente egyet, egyre nagyobbat

ütni a testbe, hátha mozoghat,

hátha kitépi magát a sírból!

Ezernyi oszlop, vasbeton sírbolt

vigyázza eztán,

s jelölje: nem volt.

Szegek és rudak, ágyúk és karók

Oszloperdő, aradi bitók,

kifeszítve, megkötözve

betongödörbe földelve.

A ledöntött csizmacsonkja,

szöges talpa, mélybe szorítja.

Díszkő burkolat a hősök szívére,

néma szájára.

Csend legyen végre!

Hatalmas gát ez,

hatalmas védmű,

az emlékek ellen

ellen-emlékmű.

Szürke kabátok, kalapok mersze?!

Elő ne jöjjön a lobogás lelke,

gúzsok mélyéről, ahová lökték,

kötözve lelkét, szétvágva testét!

Kétezer-hat karóval átvert

szíve már csendes.

Micsoda rend ez!

Rendezett sorban állnak a lándzsák.

Hegyükön csillog a diadal.

Győzelmet hirdet e tájon,

amit a farkas aratott a nyájon.

Acélfoga mered földből az égre,

erő szorítja a közöny sebébe.

Üvölt az égre, keleti Napba,

nyugati Holdba.

                                                ...

Készültek 2006-ban - előbbi készítője egészen közeli hozzátartózóm ...