Január 22.

Kölcsey Himnuszát megelőzően a katolikus magyarság néphimnusza a Boldogasszony Anyánk és az Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga kezdetű katolikus ének, míg a református magyarságé a 90. Zsoltár, a Tebenned bíztunk, elejétől fogva volt. Népszerű volt – a hatóságok által többször betiltott – az ún. Rákóczi-nóta is, ami sok-sok változatban bukkant fel.

A Magyar Kultúra Ünnepén a magyar nyelvet, mint kultúraközvetítőt emelem ki. Amit ápolni, dajkálni és védeni mindegyikünknek kötelessége.
Ezért igyekszem apró fogalmazásban is törekedni a megállapodottságra, az eredetiségre és a nyelvhelyességre. Egy felhasználónév pl. lehetőség szerint legyen magyar, kívánatos a kellő ékezet, legyen nagy a kezdőbetű - ez máris otthonosságot sugall egy anyanyelvi szövegben. Pláne egy bolt, vállalkozás neve, vagy egy felirat...

                Ábrányi Emil: Magyar nyelv

 

Ó szép magyar nyelv! Aki egyszer téged

Ajkára vőn, többé nem dobhat el!  

Szentség gyanánt hogy befogadja éked, 

Őrző oltárrá válik a kebel. 

Pajzán, derűs vagy, mint nőink szeme, 

S erős, szilárd, mint hősök jelleme!

Gyöngéd vagy és lágy, mint mennybolti kék,

S dörögni úgy tudsz mint villámos ég!

Minden, mi fejben vagy szívben fakad,

Tőled nyer pompát, színdús szavakat.

Nagy eszme, érezés oly ragyogva hord,

Mint egy király az ünneplő bíbort! 

Bír-e más nyelv úgy epedni,

Annyi bájjal, annyi kéjjel? 

Olvadóbb, mint lant zenéje 

Holdvilágos, langyos éjjel, 

Mely virágot s dalt terem,                                  

Mikor ébren semmi sincs más, 

Csak a fák sötét bogán: 

Hangos, boldog csalogány 

S boldog, néma szerelem…

Hát a csapongó 

Gyorsszavú tréfák 

Játszi szökését, 

Festi-e más nyelv 

Oly remekűl?

Magasztos gyásznak bánat-dúlta hangja

Úgy zendül benne, mint egyház harangja

Mely messze hinti mély, komor szavát.

Búg mint a gyászdal, mint sír-fáklya lobban,

S mint súlyos léptek kripta-csarnokban,

Úgy döng minden szó a kedélyen át!...

            ...

Hatalmas, szép nyelv,                                             

Magyarnak nyelve!

Maradj örökké

Nagy és virágzó!

Kísérjen áldás,

Amíg világ áll!

S legyen megáldott

Az is, ki téged

Ajkára vesz majd:

            Elsőt rebegve

Végsőt sóhajtva!     

                              (1850-1920)