A család számon tartotta Mahunka Imre sírját, és időnként figyelmeztettek, h. Pestre kerülvén keressem meg. Persze elmaradt, mint az a tervem is, hogy egyszer kisétáljunk a gyerekekkel(előbb babakocsival terveztem:-). Pedig a Fiumei úti temető alig két megállóra van tőlünk... Később időszakonként dolog-ügyben a férjem is járt ott... Végül mégis az ő tanítványaival voltam egy őszi temetőbejáráson - nemzetünk nagyjainak sírját látogattuk sorra. Akkor bukkantam - szinte véletlenül a Mahunka házaspár védett síremlékére:
Veretes szavakkal fogalmazta meg a fiatal özvegy a búcsdúját:
Hirdesse neved, a késő jövendőnek is a becsületes munka, és az ernyedetlen szorgalom diadalát.
Korán megnyílt sírod fölött gyászba borult hitvesed őrökké égő fájdalma viraszt. Édesem, nyugodjál békében!
Büszke vagyok ezekre a neves elődökre. Örülök, hogy ilyen összefüggésekre sikerült bukkannom.
Mert hála illeti az ilyen messze tekintő és hazájára áldozó módos embereket...
Mert hála illeti az ilyen messze tekintő és hazájára áldozó módos embereket...
Vajon mennyi ilyen, a korának hálás és a jövőhöz nagylelkű szerencselovagot dobott föl az utóbbi 25 év?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése