Móra Magda: Szeretet
Kiket szeretünk, velünk nem úgy élnek,
mint szőlőtőke mellett a karó,
és nem is úgy mint zúgása a szélnek,
mely hol hatalmas, hol meg elhaló.
Nem is úgy, ahogy pohárban a víz,
de mint gyümölcsben a zamat, az íz,
mint a virágban az illat, a szín,
mint lepkeszárnyon a széprajzú hím'...
Ágról leválik a halott levél,
de korona a törzzsel vele él,
és nemcsak vele, benne általa -
külön magában egyik sem a fa.
Kiket szeretünk, mindenben ott vannak
- bármit teszünk és bármit nem teszünk -,
bennünk élnek, s míg élünk, meg nem halnak,
és tőlük teljes csak az életünk.
Arcot formáz a fa törzse - Simányi József fotója
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése