Kettőt egycsapásra

Sikerült azt a két kis baranyai életfás keresztszemesemet befejezni, ami már csak feliratozásra várt. Bár ez a leghosszadalmasabb, saját kútfőből  - és mindig nehezen döntök...
Az a baj, hogy mindig "ideológiai alapon" hímzek. Pl. idegesít a sok szép angol feliratos hímzés... Mért nem magyar? Biztos mindenki érti? Nem volt talán olyan fölkapott nálunk régen sem a SAL, sem a feliratos kézimunkák, mint az angolszászoknál, de ők jobban kötődnek a hagyományaikhoz - pl. ebben is.
A Néprajzi Lexikonban találtam azt a feliratot egy dísztörülközőn, amit belevarrtam a faliképbe. Igazán régi szőttes és nagyon eredetinek tűnik, mert a rokon házi áldások igencsak német mintára készültek. Lehet, hogy ez is, de mégis újszerű és nagyon szívhez szóló... A jámborságon sokat dévánkoztam, de végül mégis szerénységre cseréltem...

   

Dísztörülköző a házi erényeket felsoroló, beszőtt felirattal (Érsekcsanád, Bács-Kiskun m, 1808) Néprajzi Múzeum

Mivel annyira megtetszett a motívum, még a nyurgább változatot is megcsináltam üdvözlő szalagra, a szokásos fogadó felirattal:

 

Mivel utólag barkácsoltam hozzájuk a szöveget, nem tökéletes ugyan beosztás, de elégedett vagyok velük...