Úrihímzések Sárospatakon

A Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei Múzeuma különleges relikviák és értékek tárháza.  Múzeum textilgyűjteményében csaknem 300 db úrihímzéses úrasztali terítőt őriznek a Tiszán-inneni Református Egyházkerület (Borsod-Gömör, Abaúj-Zemplén megye )gyülekezeteiből, Felvidékről és Kárpátaljáról.
A nyáron ide szervezett múzeumi műhelyfoglalkozást a Magyar Csipkekészítők Egyesülete. Én ugyan nem tudtam részt venni rajta, de lelkes csipkézők szorgalmasan fényképeztek. Innen idézem ezt a néhány képkockát:

Az úri hímzés sajátos magyar hímzéstechnika, csak a Kárpát-medencében alakult ki, terjedt el és vált népszerűvé. A különleges mintakincs elemeiben fellelhetők a honfoglalás kori tarsolylemezek, veretek díszei, a középkor gazdag díszítőművészete, a reneszánsz és a török díszítőformák. Nagyon hamar közkedveltté vált az arisztokrata-, később a polgári körökben is. A főúri udvarokban élő asszonyok ágytakarót, jegykendőt, párnavéget készítettek úri hímzéssel, és az öltözéküket is ezzel ékesítették. Lorántffy Zsuzsanna, Erdély fejedelemasszonya udvarában élő főúri leányok is elsajátíthatták az úri hímzés titkát. A környék református gyülekezeteiben a templomok díszítésére úrasztali terítőket, kendőket készítettek, amiket ünnepélyes alkalommal és úrvacsoraosztásnál tették fel. Anyaguk általában lenvászon volt, a hímzéshez skófiumot, lyoni fonalat, sodratlan, sodrott selyemfonalat és különböző öltéstechnikát használtak. Az úrasztali takarók, a különféle anyagból és technikával szőtt szőnyegek mellett állandó ékességei voltak a templomoknak.
Az úrihímzéses úrasztali terítőkön látható mintákban a virágok, a levelek a terítő négy sarkából indulva haladnak a közepe felé. Itt már gazdagabb a hímzésminta, a bibliai idézetek, a készítés időpontja, az adományozó neve, növényi és állati jelképek is láthatók. Fő díszítőelemek a gránátalma, a tulipán és a rozetta (Luther-rózsa).

A pataki fejedelemasszony hímzőműhelyt működtetett, ahonnan hat darab úrasztali terítő maradt ránk. A 17. században készült úrasztali terítő, a Lorántffy hímzőműhely egyik értékes munkája a sátoraljaújhelyi Református Egyház tulajdonába került. A lenvászonból készült terítő sarkaiban és a felezővonalak mentén gránátalmát és fukszia virágot hímeztek. Középen a virágos koszorúban négy szegfűszál és szár nélküli tulipánok ékesítik.

Itt látható az1650-ből származó Lorántffy Zsuzsanna keresztöltéssel készített reneszánsz úrasztali terítője, ami tizenkét év alatt készült el. A színpompás, egymásba fonódó indákból különleges leveles virágszálak mellett a terítő négy sarkát színes virágkoszorúban az evangélisták képe attribútumaikkal együtt ékesítik. Középen díszes koszorúban az „Agnus Dei” látható.

A programról itt a beszámoló!
Alighanem utolérhetetlen érzés lehetett a csipkéseknek  ilyen környezetben dolgozni....