A falu reggel - szerzője Gárdonyi Géza

Édesanyám másik feledhetetlen verse - az életkép kategóriából...

Kukorít a kakas. Szürkül az ég alja.

Hajnalra gingallóz a falu harangja.

Fölébred a madár a harmatos lombon.

Iszik a virágból, s a magasba röppen.

Riog a kanász a tülökkel a dombon.

A koca az ólban felfülel és röffen.

Az eb is elhagyja a boglyának alját;

ásít, nyújtózkodik, lerázza a szalmát,

s megnézi a kútnál: van-e a csurgásban?

Kapuk, ajtók nyílnak az útca sorában:

a felső szoknyát a fejére takarva

kergeti a kocát itt Örzse, ott Panna.

Indul a tehén is. A kapufélfába

megdörzsöli kissé borzas homlokát.

A kisborjú bőgve iramlik utána.

Visszanéz a tehén, s rányal a fiára.

A nap felvillantja első sugarát.

A leány a kútnál mosdódzik szaporán:

rózsa piroslik fel arcának bársonyán,

s mosolyogva pillant egyet az utcára...

Megismerte: kinek ostorpattogása

kíséri a kocsit mezei munkára?

Móric is kitárja a fűszeres boltot,

amelynél vegyesebb nincs Európában!

árulván ő szappant, szöget, pityke-gombot,

heringet és selymet, naptárt és dorombot,

tajtékpipát, ánizst, és borjúkötelet,

téntát, ókulárét s ibolya-gyökeret.

Csendül a boltajtó, megkezdik Vargáék:

- Aggyék öt tojásért egy porció kávét.

(Kávéra kapott már az asszonynép régen.

A betegek kezdték, csak orvosságképpen, -

noha ezt a kávét sohse látta Kuba!

Dehát jó ez így is. Mit nekik Hekuba!)

A gazda is kihajt a lóval szántani:

kukorica alá kell földet bontani.

A kutya is kimegy, mintha nála nélkül

nem eshetnék szántás: kíséri a lovat.

A ló feszült innal megyen egyik végtül

a másik földvégig. És a munka halad.

Végre is a kutya unja meg a szántást:

leheveredik a szántóföld végére.

S álmos szemmel kaffant egyet olykor-olykor

az orra környékén döngicsélő légyre.

Ezalatt a falu élete megárad:

a ludak gágogva a rétre kiszállnak;

szurok-illat terjeng kovács műhelyéből;

a cigány kilép a község tömlöcéből;

réce megy a vízre; gyermek iskolába;

öreg édesanyó az Isten házába.