Ez az egyetlen ház, ami akár Kispesten vagy Mucsán is állhatna... Olyan egyszeri, semmi blikkfang... Ráadásul még egyszintes is, ami itt ritkaság.
Mert a jó spanyolik nem mennek a szomszédba egy kis rongyrázásért... Világbirodalom volt, nagy ország... Az én házam az én váram - itt is ráillik az építményekre. Nem annyira a nagy területtel, tágas kerttel tetszelegnek - a kis települések is zsúfoltak, nem az a levegős elrendezés a jellemző, mint a magyar falvakban...
Mivel főleg itt a Mesetán, a félsziget belső magasföldjén, amit jobbára hegyek öveznek, amik elzárják az esőfelhőket, nagyon száraz a klíma egész nyáron. Ezért parkot, kertet fenntartani elég fényűző lenne - inkább mindent leburkolnak... Kőbánya, szebbnél-szebb terméskő lapok mindenüvé elérhetők voltak mindig is - így ebből építkeznek a falvakban is olyan módon, mintha kisváros lenne. Elterjedt az emeletes építkezés is - ezért sokkal városiasabb a vidéki települések képe is.
Barátságos, alacsony,bár olykor kétszintes házacskák - az emeletráépítés részben a nyári napsütés kizárása érdekében is fontos - hisz éjjel meg szellősebb, hamarabb lehűl...
Ezek az ittfelejtett házacskák még a múlt század eleji utcaképet sugallják...
Van, amit szerencsésen sikerült teljesen modernizálni:
A következőn el sem lehet dönteni, hogy egy boltíves vidékies utánérzésű ház, vagy ügyes átalakítás?
Bár a rácsos kapu régi felirata nem annyira vendégcsalogató: Mennél kevesebb látogató, annál kevesebb háborgató... Az erdélyi székelykapukon nem épp ilyen szöveg szokott állni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése