Dsida Jenő
MENNI KELLENE HÁZRÓL HÁZRA
Nem így kellene hűvös, árnyas
szobából, kényelmes íróasztal
mellől szólani hozzátok, jól
tudom. Menni kellene házról
házra, városról városra, mint
egy izzadt, fáradt, fanatikus
csavargó. Csak két égő szememet,
szakadozott ruhámat, porlepett
bocskoromat hívni bizonyságul
a szeretet nagy igazsága mellé.
És rekedt hangon, félig sírva,
kiabálni minden ablak alatt:
Szakadt lelket foltozni, foltozni!
tört szíveket drótozni, drótozni!
szobából, kényelmes íróasztal
mellől szólani hozzátok, jól
tudom. Menni kellene házról
házra, városról városra, mint
egy izzadt, fáradt, fanatikus
csavargó. Csak két égő szememet,
szakadozott ruhámat, porlepett
bocskoromat hívni bizonyságul
a szeretet nagy igazsága mellé.
És rekedt hangon, félig sírva,
kiabálni minden ablak alatt:
Szakadt lelket foltozni, foltozni!
tört szíveket drótozni, drótozni!
„Fazikat fótooznyi”, „drótoznyi-fótoznyi” kiáltással járták az utcákat, udvarokat. Többségük a Felvidékről érkezett, szlovák, azaz tót nemzetiségű volt, mivel a Kárpátok völgyeiben a kevés termőföld nem adott megélhetést a lakosságnak. Háziiparra és házaló iparosságra szorította az embereket a kevés munkaalkalom. Az egész alföldet bejárták, gyerekkoromban olykor még a tanyákba is be-be tértek a Dél-Alföldön. Az edényfoltozók között a szlovákok mellett sok cigány is volt. Szerszámaikat, a munkájukhoz szükséges anyagot hátukon faládában hordták. A drótostótok jellegzetes ruházata volt a széles karimájú kalap és a bocskor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése