Van egy FONÓ az "ezerszer áldott " nyolcadik kerület flaszterén, az Orczy tér szutykos utcácskájának kulturált szegletén, az itt felejtett remíz és a szebb napokat áhító szeszgyár kies telkének peremén. (Reménykedem 'e téren' - én emlékszem a Kévés-házak helyén tátongó gödörben úszkáló vadkacsákra! Bár fent még kivehető a mostani Baross utca sarok)... Az ÖLTÖGETŐ önképzőkör: mindenki hozza saját munkáit – mint régen a FONÓba – és tanulunk egymástól. Itt nyomon követhetők mesterkedéseink.
Hagyománymentő kézimunkálkodás a hónap első és harmadik csütörtökén du. 4-7-ig
2018. szeptember 24., hétfő
Százéves levelezőlapok
Sok munka fekszik egy Tradíció pályázati dolgozatban. Érdemes a gyűjtési területen több bőrt is lehúzni ugyanarról a témáról. Ezzel próbálkozom most Hódmezővásárhelyen:
A Tornyai János Múzeum Férfiak a múltból című kiállításának keretében Terendi Viktória, az intézmény néprajzkutatójával beszélgettem a levelek történetéről és a gyűjtésről a Nagy háborúk pár sorban címmel.
A háborúban a hadviselő országok nagy gondot fordítottak arra, hogy a katonák kapcsolatot tarthassanak családjukkal, így az első és a második világháborúból számos tábori levelezőlap őrizte meg a front és a hátország közötti személyes kommunikációt.
A belső-szőrháti tanyán élt nagyapámnak, Héjja Imrének és két bátyjának, az idősebb Ferencnek és a fiatalabb Sándornak levelezését mutattam be, akik a szerb, olasz és a montenegrói fronton harcoltak. Közülük Ferenc, "odamaradt a háborúban", míg Sándor rokkantként tért haza. Nagyapám, Imre sebesülése után a végső leszerelést követő öt hónapon belül családot alapított.
Bővebben: http://www.vasarhelyihirek.hu/multidezes_a_haborus_levelezolapok_altal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Édesanyám és diáktársai feladatnak kapták,hogy levelezzenek olyan katonákkal,akiknek nem volt hozzátartozójuk. Vannak ilyen levelek nálam.:)Szomorú és szép egyben.
VálaszTörlés