Névnap régen és ma

A régi paraszti világban a születés és halál sokkal misztikusabb értelmet hordozott, semhogy azt ünnepelték volna a családban vagy a szomszédsággal. A gyermek Isten ajándéka volt, a gyerekhalál pedig igen gyakori. Máshogy kötődtek az emberi személyiséghez. Talán ezért nemigen ünnepelték a születésnapot. A védőszentet viszont igencsak számon tartották, hozzá imádkoztak és neki szentelték az újszülötteket. Ezért is kaphatta egy-egy "népszerű" szent ünnepe táján sok gyerek a keresztségben azt a nevet. A védőszent oltalmát kérték, és a ünnepén emlékeztek meg mindenkiről, hisz a névnapot a nagyobb közösség is számon tudta tartani. Még az én gyerekkoromban is, a hatvanas években a névestéket tartották meg úgy-ahogy a vásárhelyi tanyavilágban.

Gondolom, ezért nincs olyan hagyományos születésnapi dallam, amit énekelhetnénk a ma oly divatos születésnapi ünnepségeken. Szegényesnek érzem, hogy egyébként hagyománytisztelő családokban is a kölcsönvett Happy birthday-dallam hangzik föl, jó esetben legalább magyarul, vagy Halász Judit kedves dalát énekelik. De kísért a gondolat, hogy az Ez a nap más, mint a többi... 1986-ban megjelent dal egyik ösztönzője is az Isten éltessen kívánság kikerülése volt. 

Érdekes, hogy a régies és ugyanakkor profán Vivát!, az Éljen! szinte teljesen kikopott a magyar szóhasználatból.

Mi a családban a Serkenj föl kegyes nép! kezdetű népdalt szoktuk énekelni: 

Serkenj föl, kegyes nép! Mosolyog az hajnal,

arany szárnytollakkal repdes, mint egy angyal.

Ingó-bingó zöld fűszál szépen felöltözik,

liliom rózsába meg is törölközik. 

Amennyi fűszál van a tarka mezőben,

annyi áldás szálljon ... fejére!

Amennyi vízcsepp van a tenger medrében, 

annyi áldás száljon mindnyájónk fejére.

A Wikipédia szerint: a dallamot és első versszakot Kodály Zoltán gyűjtötte 1916-ban a Bihar vármegyei Nagyszalontán. Elsősorban névnapokon énekelték.
A többi versszak részben Arany László – Gyulai Pál 1871-ben kiadott Magyar népköltési gyűjteményéből, részben Kálmány Lajos: Koszorúk az Alföld vad virágaiból című, 1877–78-ban kiadott két kötetes könyvéből való.

Vannak más népi köszöntők és mondókák, melyek leginkább János és István naphoz kapcsolódtak, mikor a "két ünnep közt", karácsony és újév idején, vagy úgy is mondták, hogy karácsony nyolcadában volt idő és mód a névesték megünneplésére. Inkább az alkalomnak, az összes résztvevőnek szólt, mint a személynek - hisz a nyári névnapokat aligha tartották meg így...

Virradj fel neved napjára, vagy Virradj fel a te napodra,

Sok számos boldog órára.

Mit eddig kívántál,

És úgy óhajtottál,

Ím arra jutottál.

Kívánom Isten éltessen,

Sok számos boldog éveken,

Szebbeket s jobbakat

És gazdagabbakat

Szívemből kívánok!