A Nemzeti Összetartozás Napján

Örülök, hogy illő nevet kapott a trianoni békediktátum aláírásának napja a nemzeti elhallgatás napja helyett. Csonka-Magyarországnak csaknem a perifériájáról származom, röghöz kötődő paraszti ivadékként - nincs határon túli rokonságom. Hetedik osztályos koromtól leveleztem egy délvidéki lánnyal, jártam is színmagyar falujában. Következő nyáron a megyei földrajzverseny jutalmaként egy busznyi gyerekkel vittek úttörő-táborba a Tátrába Liptószentmiklósra úgy, hogy az érsekújvári magyar iskola diákjainak családjánál töltöttünk egy éjszakát. Ott fürödtem először fürdőszobai kádban, és nagyon ízlett az omlós-ropogós nápolyi. Ezt a két határon túli kapcsolatot nagyjából mostanáig fönn is tartottam. Természetesnek vettük Hódmezővásárhelyen, hogy a magyarság nagyobbik része szanaszét van szórva a Kárpát-medencében. Tőlünk nem volt nagy túra Erdélybe kiruccanni, bár a hatósági kellemetlenkedésekkel számolni kellett. De így is harmadik külföldi, azaz Kárpát-medencei utam volt, amikor egyetemistaként végig poroszkáltuk Trabanttal és egy Schwalbe motorral Dél-Erdély útjait a Maros mentén, majd a Bucsin-tetőn keresztül Gyergyón is át, egész le a Fekete-tengerig.

 

Pesti családomnak igazi monarchiabeli fölmenői vannak: egyik ágon felvidéki, másikon al-dunai eredetűek. Anyióai nagyapa révén igazi soknemzetiségű a família. A családfa szövevényes, mert az orsovai Bolarics nagyapa német anyanyelvű apa és cseh-német anya fiaként 1922-ben, a széthullott monarchiában besorozott katonaként Budapestre tért meg az orosz fogságból. Itt kérte optálását (magyar állampolgársága érvényesítését) úgy, hogy neki senkije sem élt a fővárosban. De mivel magyar ösztöndíjon végezte a középiskolát, erkölcsi kötelességének érezte, hogy Magyarországon telepedjen le...

Pedig Zseni (Jenő) nagyapa még Pitestiben született, egyévesen beköltöztek a monarchiába. Bátyja ott maradt Orsován és megtartotta a németségét, leszármazottait majd a német állam "vásárolta ki" a Ceausescu korszakban. Ő maga német anyanyelvűként magyarul érettségizett, és egyúttal tanítói oklevelet is szerzett 18 éves fejjel Temesváron. 1914 őszén már a pesti közgazdasági egyetemre fölvett hallgatóként vonult be a hadseregbe mint önkéntes. Az 56 hónapos orosz hadifogolytábor tiszti fogdájában az ott raboskodó egyetemi professzorok "fejből" leadták a fiatal tiszteknek a szükséges ismereteket. Még le is vizsgáztatták őket, s ha valaki szabadult, vitte Pestre a kollokviumok hírét vagy  dokumentumait. Mikor hazavergődött a fogságból, már csak  el kellett ismertetnie a hányatottan letett vizsgákat Budapesten, és befejezhette az utolsó évet.

  

Nem tudjuk, hogy mikor szabadult, de az 1922. május 16-án beadott, az állampolgárság fenntartását kérő iraton egyetemi hallgatóként szerepel. Jellemes ifjúként úgy tartotta, hogy mivel jó tanulóként a magyar állam ösztöndíján szerzett érettségit, tartozik a hazának azzal, hogy a magyar állampolgárságot választja. Az október 10-én kiállított Beköltözési engedély szerint aligha volt bármi ingósága, amit magáénak tudhatott az ambícióin és a ragaszkodásán kívül, hogy magyar maradhasson Budapesten, egyedül, minden támasz és segítség nélkül...