(...sajnos nem tudom közzétenni a videot...)
Bús Magyarok imádkoznak égi Atyánk Hozzád,
Fordítsd felénk, magyarokra jóságos szent orcád!
Sírva kérünk, fohászkodunk, Hozzád száll a lelkünk,
Ennyi tenger sok fájdalmat meg nem érdemeltünk.
Bús magyarok imádkoznak, hallod Atyánk, hallod?
Se testünkkel, se lelkünkkel nem kívántunk harcot!
Megbocsátunk mindazoknak, akik reánk törtek,
Csak még egyszer add vissza a drága magyar földet!
(... hol itt az irredentizmus?)
Van egy FONÓ az "ezerszer áldott " nyolcadik kerület flaszterén, az Orczy tér szutykos utcácskájának kulturált szegletén, az itt felejtett remíz és a szebb napokat áhító szeszgyár kies telkének peremén. (Reménykedem 'e téren' - én emlékszem a Kévés-házak helyén tátongó gödörben úszkáló vadkacsákra! Bár fent még kivehető a mostani Baross utca sarok)... Az ÖLTÖGETŐ önképzőkör: mindenki hozza saját munkáit – mint régen a FONÓba – és tanulunk egymástól. Itt nyomon követhetők mesterkedéseink.
Hagyománymentő kézimunkálkodás a hónap első és harmadik csütörtökén du. 4-7-ig
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nem lehetne dallammal/kottával?
VálaszTörlésMegtanítanám, ahol lehet.
Megtaláltam a kottáját, Kiss Lajos néprajzkutató a Veszprém megyei Berhidán jegyezte le 1965-ben egy nagyapám korabeli 72 éves ember előadásából: https://library.hungaricana.hu/hu/view/ZTI_AP_05353-05358/?pg=212&layout=s
Törlés