Hiába jártam Pesten soron kívül - mégse tudtam ott lenni a februári Fonóban. Nagyon foghíjasan voltak az öltögetők - még Kata-krónikásunk sem vett részt rajta.
Foltos Marcsi ügyesebb a logisztikában - nemcsak tűvel-cérnával-varrógéppel... Sőt, a fotózásban is:
Borsóka szegély készítés a Fonó következő "tananyaga" - bár erről még nem készült fénykép, utána néztem az elméletnek a szépem 'művelt' hímzés.com c. lapon:
A borsóka-szegély a nevét borsó formájú és legtöbbször borsó nagyságú lyukacskáitól kapta. Alkalmazhatjuk önmagában is, mint szegélydíszt, de szeghetünk vele más hímzéssel díszített térítőt, függönyt, kis kendőt stb, ha annak alapanyaga alkalmas a szálkihúzásra.
Készítéséhez tompa hegyű hímzőtűt használjunk. A borsóka két szélén varrással készül, ugyanúgy, mint az azsúr, csak éppen ellenkezőleg, jobbról bal felé haladva. Azsúr helyett a széleket szálszorítással fogjuk át.
Ha három szálat veszünk egy egységnek, akkor abból a magasságból kiindulva, ahonnan majd a szálakat kihúzzuk, felöltünk az anyag színére, utána három szálat lefelé átlépve leöltünk, majd újra három szálnyira balra felöltünk (a. ábra).
Itt visszafordulunk, és az előző leöltés helyén szúrunk le újra, miközben a szálat erősen meghúzzuk, megszorítjuk, hogy a varrás lyukacsos hatást keltsen. Innen ferdén, átlós irányban felfelé öltünk, a kezdőöltés magasságába, majd így folytatjuk tovább az öltések sorát (b. ábra).
Ha ez a fogazott, szálszorításos sor elkészül, a fogazás fölött húzzuk ki azt a hat szálat (mindig kétszer annyit, ahány szálat a fogazásba, szálszorításba befogtunk), ahová a borsóka kerül.
Ezután megfordítjuk kezünkben az anyagot, és így kezdünk hozzá a szálhúzás fölötti második sor fogazásához. Ügyeljünk, hogy a függőleges öltések mindkét oldalon ugyanazokba a szálközökbe essenek. Ha két fogazott öltéssel elkészülünk, mielőtt a harmadikba beszúrnánk, összefogunk két szálcsomót, és három-négy öltéssel besodorjuk (c. ábra).
Ezután felül, a két szálcsomó közt kiöltünk, és lent, a besodrás végén leöltünk. Így a besodrás fölött egy hosszú öltés keletkezik. Az anyag színére kiszúrva, az összefogott kettős szálcsomó után folytatjuk a fogazást, majd a besodrást és így tovább.
Ha a borsókát sarkos megoldással készítjük, akkor – minthogy a sarokban négyzetes lyuk keletkezik – a sarkot öltsük át átlós irányban a hímzőfonal néhány szálával; ezeket a szálakat úgy fonjuk át, mintha ott az anyag szálai volnának, s ugyanúgy besodorjuk és átöltjük, mint a borsókaszegély többi öltését; de betölthetjük az üresen maradt saroknégyszöget pókkal is (c. ábrát).
Az átlósan átvarrt szálakat sűrűn besodorjuk, és közepébe, a kereszteződés helyén, a szálak közt fel-le öltögetve, kis pókot készítünk. A sarokmegoldásnál - éppúgy, mint az azsúrnál - a sarkot jól erősítsük meg hímzőöltésekkel, nehogy kirojtosodjék. Ha a borsókaszegély vastagabb alapanyagon készül, a sarkot úgy erősítjük meg, hogy minden szálközbe egyet öltünk, és a kihúzandó szálakat csak ezután vágjuk át.
Foltos Marcsi ügyesebb a logisztikában - nemcsak tűvel-cérnával-varrógéppel... Sőt, a fotózásban is:
A borsóka-szegély a nevét borsó formájú és legtöbbször borsó nagyságú lyukacskáitól kapta. Alkalmazhatjuk önmagában is, mint szegélydíszt, de szeghetünk vele más hímzéssel díszített térítőt, függönyt, kis kendőt stb, ha annak alapanyaga alkalmas a szálkihúzásra.
Készítéséhez tompa hegyű hímzőtűt használjunk. A borsóka két szélén varrással készül, ugyanúgy, mint az azsúr, csak éppen ellenkezőleg, jobbról bal felé haladva. Azsúr helyett a széleket szálszorítással fogjuk át.
Ha három szálat veszünk egy egységnek, akkor abból a magasságból kiindulva, ahonnan majd a szálakat kihúzzuk, felöltünk az anyag színére, utána három szálat lefelé átlépve leöltünk, majd újra három szálnyira balra felöltünk (a. ábra).
Itt visszafordulunk, és az előző leöltés helyén szúrunk le újra, miközben a szálat erősen meghúzzuk, megszorítjuk, hogy a varrás lyukacsos hatást keltsen. Innen ferdén, átlós irányban felfelé öltünk, a kezdőöltés magasságába, majd így folytatjuk tovább az öltések sorát (b. ábra).
Ha ez a fogazott, szálszorításos sor elkészül, a fogazás fölött húzzuk ki azt a hat szálat (mindig kétszer annyit, ahány szálat a fogazásba, szálszorításba befogtunk), ahová a borsóka kerül.
Ezután megfordítjuk kezünkben az anyagot, és így kezdünk hozzá a szálhúzás fölötti második sor fogazásához. Ügyeljünk, hogy a függőleges öltések mindkét oldalon ugyanazokba a szálközökbe essenek. Ha két fogazott öltéssel elkészülünk, mielőtt a harmadikba beszúrnánk, összefogunk két szálcsomót, és három-négy öltéssel besodorjuk (c. ábra).
Ezután felül, a két szálcsomó közt kiöltünk, és lent, a besodrás végén leöltünk. Így a besodrás fölött egy hosszú öltés keletkezik. Az anyag színére kiszúrva, az összefogott kettős szálcsomó után folytatjuk a fogazást, majd a besodrást és így tovább.
Ha a borsókát sarkos megoldással készítjük, akkor – minthogy a sarokban négyzetes lyuk keletkezik – a sarkot öltsük át átlós irányban a hímzőfonal néhány szálával; ezeket a szálakat úgy fonjuk át, mintha ott az anyag szálai volnának, s ugyanúgy besodorjuk és átöltjük, mint a borsókaszegély többi öltését; de betölthetjük az üresen maradt saroknégyszöget pókkal is (c. ábrát).
Az átlósan átvarrt szálakat sűrűn besodorjuk, és közepébe, a kereszteződés helyén, a szálak közt fel-le öltögetve, kis pókot készítünk. A sarokmegoldásnál - éppúgy, mint az azsúrnál - a sarkot jól erősítsük meg hímzőöltésekkel, nehogy kirojtosodjék. Ha a borsókaszegély vastagabb alapanyagon készül, a sarkot úgy erősítjük meg, hogy minden szálközbe egyet öltünk, és a kihúzandó szálakat csak ezután vágjuk át.
A borsókaszegély igen alkalmas szélesebben hímzett csíkok, rojtozás széleinek megerősítésére - Tanna44 oldaláról való a hevesi terítő képe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése