A mindennapok szentsége

Köszöntöm új olvasómat, Zsu-t, kedves bejegyzését és fölkínálását a Best Blog Díjra. Érezd jól Magad itt!

Ezt olvasom  Őszi Boroszlánnál - és ráismerek az otthoni szokásokra..

Egy pár szó a kenyértörésről,a lámpagyújtásról és az "újságról"

A gazda dolga volt a kenyértörés, azaz az ép kenyér megszelése. Hogyha nem volt otthon a férfi, akkor jöhetett szóba az asszony, mint kenyértörő.  Emlékszem édesapám profiljára, amint fedetlen fejjel,  a kenyér lisztes felére keresztet rajzolt,és valami áldásfélét mondott, majd szelt az ép kenyérből. Akkor nagy volt a kenyér becsülete, hiszen amíg a magból kenyér válik, sok verejtékes munka kísérte. Nem is dobáltuk el, még ha kissé szikkadt volt sem, esetleg különleges esetben a disznó ette meg.

 A lámpagyújtás a ház asszonyát illette.Ő a melegség és a világosság forrása volt.
Olyan régen voltam gyerek, hogy  emlékszem ahogyan édesanyám a petróleumlámpát gyújtotta, és köszöntötte a családot : Jó estét, adjon Isten!
Milyen szép, és mennyire egyszerű. Nem volt benne pátosz, nem volt benne irónia, csak azt tette, amit tanult a szüleitől, és azoknak mondta, akiket szeretett.
Kenyérszelés, lámpagyújtás. Mindennek megvolt a jelentése és szerepe. Rend van abban a világban, józan paraszti rend, ami a mai zűrzavaros életünkből nagyon hiányzik. Mert úgy a családfőnek, mint a ház asszonyának, és nem utolsó sorban a gyerekeknek, a ház körüli munkáknak meg volt a maguk jól elrendezett helye, rendje.
Most felborulni látszanak a szerepek, nő-férfi szerep, szülő-gyerek szerep, és a munkamegosztás (vagy meg nem osztás)...

Forrás

És az újság?
Az újság jelentése ebben az esetben az újhold. Ha édesanyám észrevette a vékony holdsarlót, rögtön aprópénzt nyomott a kezembe, és az ablakhoz állva ezt a mondókát,vagy imát mondtuk:

Adjon Isten Újhold,
jó napokba jó órákat,
jó órákba jó perceket,
jó percekbe jó
istenpillantatokat. Ámen.

Hogy ez pénzbevonzó rituálé volt, vagy csak a szegénység tanította meg őt az újhold és a pénz összefüggéseire, nem tudom, de volt benne valami ősi varázslatféle.
A földön talált pénznek is beszéltek, hogy: apád-anyád ide jöjjön!
Vagy a hosszú szárazság utáni esőcseppeknek, hogy: Uram, áldd meg,szaporítsd meg!

 Forrás: holdlap.eoldal.hu

 
Újholdkor nálunk már a fohász kikopott, de ugyanúgy számon tartották, szóvá tették... A kenyérszegés otthon nem volt férfi előjog(de hisz annyiszor volt távol a családfő: háború, hadifogság, beszolgáltatás miatti lecsukás) - de Édesanyám is mindig megkeresztelte a kenyeret. Ezt én se felejtem, mióta a sajátunkat szegem meg...
Érdekes, hogy a művészek szemlélete egészen más. A kenyérhez mindenütt a nő képét rendelik - kizárólag kenyérszegő női szobrokat és rajzokat találtam... 

Valóban: mennyi áhítat volt a parasztember gondolkodása mélyén. 
Édesanyám például így bocsátotta el édesapámat:
-(Menjél) Isten hírivel! vagy - Isten Veled! - és ő visszaválaszolt: - Isten maradjon!
A fogadás pedig természetesen: 
- Adjon Isten jó napot! Ebből világiasodott el a - Jó napot kívánok! - sőt mostanában már csak - elsősorban média-hatásra: - Szép napot!
Pedig a magyar ember nem elégedett meg a széppel(a németben gyakori jelző ezekre a dolgokra!) - mindig JÓT kívánt!