Régi festett bútorok Vásárhelyen

Míves “paraszttrónusok”, tulipános ládák, tékák és tükrök születtek újjá az elmúlt hónapokban a Tornyai János Múzeum restaurátorainak munkája nyomán. A néprajzi gyűjtemény legszebb festett bútorait "Hej tulipán, tulipán!" címmel láthatták az érdeklődők a hódmezővásárhelyi múzeumban. Sikerült megnéznem a kiállítást. Bár akkor nem volt alkalmam akkor föltenni a hírt és a képeket, de most pótolom...

Harminc bútor, köztük a legjellegzetesebb típusok láthatók: menyasszonyi, közismertebb nevén tulipános ládák, tékák, vagyis szekrények, székek, gondolkodószékek, padok, bölcsők, faragott tükrök.
A népi bútorfestés virágkorában, a 19. században Hódmezővásárhely a szakma egyik alföldi központja volt. Kiemelkedik közülük a református Ótemplom festett berendezése, amelynek elkészítéséhez 1732-ben más vidékről kértek fel asztalosokat. A mesterek az átvett elemek felhasználásával a vásárhelyi festett bútornak egy sajátos helyi stílusát alakították ki: sötétkék alapszínen jelennek meg az élénk, (cinóber)vörös virágmotívumok, főként tulipán, rózsa és gránátalma.
A vásárhelyi festett bútorok virágkora 1830 és 1850 közé tehető, amikor ezek a környék más, kisebb bútorfestő központjai számára is mintául szolgáltak. E kor darabjain a díszítmények meghatározott és jellegzetes rendben helyezkednek el. A csokorba rendezett virágmotívumok gyakran vázából indáznak szét, amelynek reneszánsz eredetére utal az “olasz korsó” elnevezés.
Nagy Vera néprajzkutató szerint a népi bútorfestés a harmadik nagy vásárhelyi népművészeti kincs. Egyediségét és különlegességét az adja, hogy ellentétben a vásárhelyi fazekassággal és hímzéssel ez a szakma mára teljesen eltűnt.
A kiállítás utolsó termében a restaurálás fázisait tekinthetik meg a látogatók. A bútordarabokon jól megfigyelhető a tárgyak eredeti és felújított állapota közötti különbség, valamint a restaurátorok által elvégzett pótlások és helyreállítási munkálatok is. Az egyik, 1851-ben készült téka bal oldala érintetlen, míg a krétával elkülönített jobb alsó mező a ráfestett rétegekből feltárt felületet mutatja be.

Forrás: MTI - SZEGEDma

 

K. Csilléry Klára néprajztudós azt írta, hogy talán a legszebb népi bútoraik a vásárhelyieknek voltak, különösen az 1830-as évektől kiteljesedő tulipántos ládák, fali tékák, rengők, padok és gondolkodószékek, a „paraszttrónusok”.