Földszintes sziget...

...a madridi téglakolosszusok tengerében. Folytatom a barangolást a blokkházak tövében - Itt felejtett házak, 3. rész.

 

Egy egész sarkot mutatok, ahol hosszú idő óta állják a sarat a buldózerek fenyegetésével szemben ezek a lapos épületek. Némelyik házacska láthatóan idős emberek háborítatlan fészke - parányi előkerttel, kőbástyás kerítéssel, fákkal, lugassal. Ki szeret már idősen költözni - bár a többség rákényszerül. A régi ház öreg fákkal a sarkon még maradt...

Szemközt laposan elnyúlik csaknem egy egész háztömb. Van úgy, hogy a tulajdonos felveszi a ritmust és megtalálja az odaillő profilt magának, a házának(alig hiszem, hogy itt bérlők laknának), akad aki megpróbál sütkérezni a régi dicsőség fényében.

A kétszintes Casa Martinez tradicionális téglaépülete uralja a kis negyedet. Csempefalán hajdani rekordnyereményekkel a régi lottózó hirdeti magát most jobb sorsra érdemes műszaki boltként. Az itt vásárolt sorsjegyekkel még az erős pezeta idején nyerték a milliókat!

Folytatva a technikai műfajt a következő telken szívósan tartja magát egy autójavító ... Lehet, hogy azonos a tulajdonos, és ezért képes dacolni a nagytőkével... 

Egy magányos földszintes ház étteremkén álcázza magát - előkertje a terasz, rácsos kerítése  a szőlőlugassal benőve fut tovább a tetőre.

  

Az már nem is lepett meg, hogy egy nem is melós külsejű fiatalember komótosan felnyitva a csomagtartó tetejét előtárta a késélező készségét... Egy kis pánsíppal próbálta magára vonni a figyelmet - mint a falusi vándorló mesterek...