Királyi Botanikus Kert/Real Jardín Botánico

Valamire való királyságban minden királyi... Főleg, ahol nagyjából folytonos a királyság...  Ehhez a spanyoloknál hozzá kell szokni.

  

Linné szobra

A madridi botanikus kertben az az utolérhetetlen, hogy a 18. szd. derekán már energiát és pénzt áldoztak a királyok erre a célra... Ráadásul a város szívében, a múzeumóriások aranyháromszögében, a Prado tőszomszédságában terpeszkedik a kert, a legfőbb sugárút mentében húzódik -  hozzájárulva ezzel Madrid lélegzetvételéhez. Nem volt ugyan törésektől mentes a gyűjtemény története, de patinás építményei mégis korhű keretet biztosítanak...

1755-ben VI. Ferdinánd király alapította, jelenlegi helyére 1774-ben, III. Károly király költöztette, és itt 1781-ben nyílt meg. Az 1808-as spanyol függetlenségi háború alatt a kert tönkrement, de 1857-ben új életet leheltek belé, és egy új üvegházzal is bővült. 1974-1981 között a kert zárva tartott, az eredeti tervek alapján restaurálták, majd 1981-ben nyitott meg újra. Ma a kert 30 ezer növénnyel, virággal, és 1500 fával büszkélkedhet. A külső része három részre van osztva, és egy nagy herbáriuma, és két üvegháza is van. 

 

Sok kis csobogó szökőkutacska, szobrok, pavilonok, régi kőpadok és viszonylag újonnan telepített angolkertes elrendezés - Buxus-labirintus keretezi az ágyásokat. Mégis elsősorban a  faóriások uralják a Paseo del Prado mentét - kiszűrve ezzel zajt, hőséget és port. 3 EUR-ért így nyáron igazán érdemes betérni még megpihenni, hűsölni is... Pláne, ha valaki növény-bolond:-) Bár épp a bejárattól távolabb lapul pl. egy oázis gesztenyeóriások árnyéka alatt sűrű vízpermet csalogatja elő a páfrányokat és egyéb aljnövényzetet...

Érdekes módon, rajongok ugyan a virágokért, de leginkább a fák nyűgöznek le.  Itt is fa-matuzsálemek tornyosodnak lépten-nyomon, árnyékot, hűvöst csempészve a hatalmas város kellős közepére... Diófát és eukaliptuszt ugyan nem láttam de ez nem jelent semmit - 36 fok körül állt a hőmérő higanyszála, ami persze ma már gallium. Mivel egy fogadásra siettünk oda, a fényképezőm otthon felejtettem - de így legalább sikerült fotókat mellékelek a netről... Úgyis lebénított volna a bőség zavara...
Végre néhány növény mibenlétét sikerült tisztáznom - persze toll sem volt nálam tisztességes, úgyhogy jegyzetelni sem volt módom. Úgyhogy ez csak az első látogatás volt ezen a csodás terepen.