Szilágyi Domokos:ORGONAILLAT
Nem jöttél el - mióta is?
Hiányoztál - egy éve már.
Most bezuhansz az ablakon,
oly hirtelen, hogy szinte fáj,
alattomosan, nesztelen
rohansz reám - s én, áldozat,
riadt örömmel, részegen
fuldoklom csókjaid alatt.
Leültetnélek, hogy mesélj,
mindent, mindent mondj el nekem,
de torkomon nem jön ki hang,
és nem tudsz szólani te sem,
.
csak ez a csönd ujjong, dalol
- mint szerelmes lány mosolya -,
hogy május van, kacag a nap,
s lobog, lobog az orgona.
Madridban ugyan igen ritka az orgona - de nekünk magyaroknak igazi vidéki szerény és mégis pompás tavaszi virágözön... Már tobzódva ontják virágaikat - már-már általános, hogy a ballagásra elnyílnak. Az idén különösen korán virágoznak.
Ez a vers is májusi - bár Szilágyi Domokos erdélyi költő volt. Talán még ott tényleg májusban pompázik az orgona...
A költő feleségéről, Hervay Gizelláról és fiuk haláláról már írtam a Levél helyett c. vers kapcsán. Hármójuk sorsa.pusztuló nemzetünk egész tragédiájának foglalata... Ilyen a magyar?
Életének-halálának tragikuma mögül később fölsejlett a kétszínű-könyörtelen Causescu korszak ügynöki beszervezési históriája...
Bocsánat az ünnep, azaz illatrontásért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése