Édesanyám stafírungja

 

Érdekes, hogy nálunk ezzel a sváb névvel illették a kelengyét... Pedig Vásárhely színmagyar város: legközelebb Orosházán, de inkább Tótkomlóson voltak - szlovákok.

Édesanyám a Mamával közösen készítette a kelengyét. Nagymamám képzett slingelő volt - három hónapig járt ugyanis varrni tanulni egy házhoz. Mégpedig a családi legendárium szerint Bessenyei Ferencnek, Vásárhely nagy színész-fiának az édesanyjához.

Ellenőriztem is a nyilvános életrajzban, és beigazolódott a mendemonda. "Bessenyei Feri emlékeiben ebből az időből - gyerekkorából - legélénkebben édesanyja(Boros Lídia) „varrodája” élt. Sokszor kilenc-tíz lány is dolgozott náluk, hímeztek, varrtak, a kész munkákat a kis Ferenc, mindannyiuk féltett kincse szállította a megrendelőknek. " A Garay vagy a Dáni utca elején volt a műhely. Forrás

Bár a Mama idejében még az elemi iskolában is rendesen megtanultak varrni. Mivel a szülőanyja meghalt és a mostohája kicsit egyszerűbb asszony volt - ezért a nagynéni ajánlotta be őt a varróasszonyhoz. A akkori jó neveléshez hozzátartozott a kézi-gépi varrás megtanulása. Sőt! Abban az ínséges - és ezért nagyon beosztó - régi világban még a foltozás csínját-bínját is el kellett sajátítani egy parasztcsaládban! Az oktatás fontos része volt az elnyűtt ruhanemű szakszerű foltozása! ... megjegyzem, a sashiko is a foltozásból fejlődött ki.
Így aztán szegény Mama nem volt nagy véleménnyel az én varrogatásaimról, bár akkor nekünk még tanítottak valamicske szabás-varrást az iskolában gyakorlati foglalkozáson.
A Mamának még nem süllyeszthető, csónakos orsós Singer varrógépe volt! Valami ilyesmi: ezzel a csónakszerű orsóval "spulniztak":

 

Ezzel a géppel szakszerűen készült maga az ágynemű. A fehér ill. rózsaszín ágynemű garnitúrák választékos monogramjait és cakkos szélét is zömében a Mama slingelte, de  Ángyikám - a Mama sógorasszonya is részben besegített. Persze a számtalan párna, lepedő, abrosz, fogóruha, törölgetőruha, szakajtókendő és szalvéta  is egyenként magán viseli a tulajdonos névjegyét :