A szakosztály munkája nagyon lelkesítő számomra, mert a vérbeli néprajzosok saját, nem a munkájukhoz kapcsolódó kutatásai mellett a hasonszőrű "önjelölt " helyi történettel foglakozók találhatók itt egy szervezetben.
A szakosztály által kiírt idei Tradíció Néprajzi Gyűjtőpályázat kiemelt témája a centenárium kapcsán az első világháború tragikus emlékezete. Én is találtam néhány éve a nagyapámék hagyatékában egy elsárgult noteszt, amit az avtováci (Hercegovina) - valószínűleg tényleges katonai szolgálata alatt hézagosan vezetett. Katonai parancsok és szakmai leírások váltogatják egymást korabeli, aktuális tréfás versecskékkel - mint amiket gyerekkorunkban csasztuskáknak neveztünk... Amolyan tipikus katonai gúnyversikék, amik ma már kultúrtörténeti érdekességnek, sőt olykor kordokumentumnak számítanak. Pláne egy parasztember tollából, aki a Dél-alföldi tanyavilágból egyedül akkor szabadult ki a nagyvilágba - hisz az még a teljes Osztrák-Magyar Monarchia színes nemzetiségi környezetét jelentette.
Most emlékezünk meg a "nagy háború" kitörésének centenáriumáról. Két hete az említett pályázat értékelése is lezajlott, amiről még majd beszámolok. De jómagam a kis füzet dokumentumait soványnak ítéltem egy dolgozathoz, ám a tavasszal mégis - megkésve - előkerült anyai nagyapám és két testvérének a háború ideje alatt hazaküldött teljes levelezése! Mivel az egyik testvért súlyos fejlövéssel végül leszerelték, a másik pedig vásárhelyi szóhasználattal "odamaradt" a háborúban, nagyon érdekes kép alakulhat ki, mire sikerül majd átrágnom magam az arasznyi élére állított tábori levelezőlapok elmosódó tintaceruzás feljegyzésein. Ehhez persze legjobb volna hazaköltözni - de most ez még várat magára... 93 éves Édesanyám, akivel halálukig együtt éltünk a nagyszüleimmel, nehezen válna meg ettől a paksamétától - ami eddig is a sublót legmélyén lapult!!! Én sose láttam korábban...
Most a "Tata" katonai igazoló lapjával emlékezem a centenáriumra, amit ugyan a második háborúra készülő hadsereg adott ki 1939-ben, ahova aztán nem kellett már bevonulnia... De szerepel benne a hároméves tényleges katonai szolgálat és az I. világháborúban letöltött újabb négy év! Ami összesen 87 hónap, azaz 7 év 3 hónap! Ő ugyanis amint 1913. decemberében leszolgálta a három évet, a most felidéződő szarajevói merénylet után az elsők között besorozták a 46. sz. gyalogezredbe Szegedre...
Az 5-8. intelem figyelemreméltó!!!
Az adatokban pontatlanul szerepel édesanyja, Somosi Klára neve...
A leszerelőparancs 1913-ból:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése