Délnyugati fekvésű, harmadik emeleti irodának használt kisszobánk ablakára most került íves árnyékoló. Mellette levő ablakunkon korábban is volt - sokat megfog a hűségből ilyenkor... Most így egész nap árnyékban van az ablak.
Délután négy óra tájban nekicsapódott az ablakpárkányunknak, az ernyő alá egy fecskeszerű madárka, csupa kékesfekete - épp ráesett a a fémből levő! ablakkeretre. Ha rátűzött volna a nap, az árnyékoló szerelése előtt, szörnyű forró volna az egyszeres ablak csúszkája...
A madár tátott szájjal pihegett hosszú percekig... Igyekeztem jobbról-balról résnyire elhúzni az ablakot mindkét oldalon, hogy hozzáférjek. Bevizeztem a kőpárkányt, aztán megpróbáltam szívószállal vizet cseppenteni a csőrére - mert ekkor már becsukta, de talán tíz perc is eltelt...25-30 percig meg sem mozdult, csak láttam, ahogy pihegett... Rám se hederített - önkívületben volt. Aztán megjött a vendégünk, és csak olykor néztem be rá... Egyszer csak eltűnt, pusztán a névjegyét hagyta itt... Nem zuhant le, szétnéztem alant...
Úgy hallottam, a madarak szíve olykor megáll egy hirtelen sokktól - elég a farka tollát eltalálni, és szörnyethal... Ez fiatal állatka lehetett, talán tapasztalatlan is volt ebben a kőrengetegben... De úgy gondolom, ezúttal megúszta...
Azt is olvasom most róla, hogy a szabadság madara - nem lehet fogságban nevelni - nem szaporodik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése