Az idén a Tomori Pál Főiskolában (Budafok és Nagytétény határán) gyűltek össze a Magyar Csipkekészítők Egyesületének tagjai a szokásos nyári továbbképzésre. A "tananyag" első alkalommal egy horgolt csipke, a csetneki eredetű, az ír csipke módjára készülő haza változat, mely magyaros motívumokat használ föl. A vezetőség két tagjával készült egy videóként is rögzített beszélgetés a Promontor Televízióban.
Írásos beszámoló az egyik csipkeverő, Ludmilla szavaival:
A Magyar Csipkekészítők Egyesületének továbbképző hetének helyszíne idén Budafok volt. A Tomori Pál Főiskola Kollégiumában Vonsik Zsuzsa elnök köszöntötte a résztvevő csipkéseket, bemutatta az oktatókat és megnyitotta a csipkehetet. Egy horgolt és egy tűvel varrott csipke készítését sajátíthattuk el, összesen 55 fő részvételével.
Csetneki csipke, oktató: Dr. Oláh Andrásné, Valika, Valentyina Oroszországban született, magyar férjét követve került Magyarországra, Debrecenbe. Egy fia és lánya született, férjével együtt állatorvosként dolgozott nyugdíjazásig. A Csetneki csipkét Medgyesiné Vághy Idától tanulta. 1996 óta tagja az Egyesületünknek, minden évben eljár a táborokba, ahol a vert csipkét is megtanulta és megszerette. Az év egy részét lányánál tölti Oroszlányban, de Debrecennel sem szakadt meg a kapcsolata. Tagja a Debreceni csipke szakkörnek.
A csetneki csipkét először tanítja táborban, a nehézsége szerinte abban rejlik, hogy darabonként kell meghorgolni a motívumokat, a kis virágokat, bajuszokat, majd pontosan a rajzra fektetve csipkeöltésekkel összevarrni. Van sok szép régi minta, amit át lehet dolgozni, örül, hogy sokan kedvet kaptak, korosztálytól függetlenül mindenki megértette. Külön öröm számára, hogy a fiatalok is szívesen csinálták. Ehhez a csipkéhez nagyon sok türelem, kitartás és tanulás szükséges- mondja Valika. Abban egyetértünk, hogy Valika természetes bája, kedves humora és játékos tanítása mindenkit magával ragadott. Ketten kész kis terítővel tértek haza.
A csetneki csipke kialakulása Szontagh Erzsébet és Aranka nevéhez fűződik, akik a századfordulón elhatározták, hogy meghonosítanak valamilyen háziipart, hogy az asszonyokat jövedelemhez juttassák. Egyik unokatestvérük Párizsban járva megismerte az akkor már Európa szerte elterjedt Ír csipkét, ehhez hasonlót szerettek volna Csetneken készíteni. A nővérek 1904-ben munkához láttak, Aranka ügyesen rajzolt, és tervezte a mintákat, Erzsébet dolgozta ki a technikát, melynek különlegessége a magyaros mintakincs volt.
Folyt. köv!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése