Gyalogolok az ösvényen,
léptem kéj a sziklán,
szárnyasodik sérült lelkem,
Isten ölel immár.
léptem kéj a sziklán,
szárnyasodik sérült lelkem,
Isten ölel immár.
Magam állok a hegytetőn,
gondjaim a mélyben,
szótlan fények átragyognak,
szívem zúg a széllel.
gondjaim a mélyben,
szótlan fények átragyognak,
szívem zúg a széllel.
Belehalok e gyönyörbe,
könnyem száll a tájon,
felhők között tiszta a kék,
hogy semmi se fájjon.
könnyem száll a tájon,
felhők között tiszta a kék,
hogy semmi se fájjon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése