Szent György-hegy

Kasza Béla: Szent György-hegy

Gyalogolok az ösvényen,
léptem kéj a sziklán,
szárnyasodik sérült lelkem,
Isten ölel immár.

Magam állok a hegytetőn,
gondjaim a mélyben,
szótlan fények átragyognak,
szívem zúg a széllel.

Belehalok e gyönyörbe,
könnyem száll a tájon,
felhők között tiszta a kék,
hogy semmi se fájjon.

Cinkenyom

 

 

Tél, Madrid

Madridban is a leghidegebb napokat éljük - ami nem fogható a közép-európaihoz. Még pár mínusz fok is lehet reggelente, s délben sincs tíz fok, ha nemigen süt ki a nap - de azért próbálkozik... A szél goromba, de itt az ország közepén, a Mesetán már a legtöbb hatás lefékeződik. A hegyekben, autópályákon hóakadályok nehezítik az autósok életét, egy-két vasútvonal is megbénult. Pedig itt csak az ötéves hideg-csúcs dőlt meg.
A virágaim is dacolnak a hideggel. Hó tulajdonképpen már esett novemberben, legalább tíz percig. Ennyi maradt meg belőle:

De ilyen havat még nem láttam: tömött vattapamacsok estek, nem laza hópelyhek. Erre nincs szó a magyarban, mert nem is esik ilyen halmazállapotban nálunk sose. Úgy esett, mint a havas eső, mert súlyosak a pamacsok, tömött benne a hókristály, és nem olyan laza, mint a pelyhekben. Mint egy függöny, úgy szállt alá...