Van egy FONÓ az "ezerszer áldott " nyolcadik kerület flaszterén, az Orczy tér szutykos utcácskájának kulturált szegletén, az itt felejtett remíz és a szebb napokat áhító szeszgyár kies telkének peremén. (Reménykedem 'e téren' - én emlékszem a Kévés-házak helyén tátongó gödörben úszkáló vadkacsákra! Bár fent még kivehető a mostani Baross utca sarok)... Az ÖLTÖGETŐ önképzőkör: mindenki hozza saját munkáit – mint régen a FONÓba – és tanulunk egymástól. Itt nyomon követhetők mesterkedéseink.
Hagyománymentő kézimunkálkodás a hónap első és harmadik csütörtökén du. 4-7-ig
2018. október 15., hétfő
Centenáriumi emlékmű
Az 1914-ben 62 ezer lakosú Hódmezővásárhely akkor lényegesen nagyobb közigazgatási területéről az első világháború alatt csaknem 15 ezer katonát állított ki. A hősi halottak száma közel háromezerre tehető azokkal, akik a harcok után, ill. az ott szerzett sérülés vagy betegség következtében hunytak el.
A lakosság arányában ebből a városból vesztették életüket legtöbben a harctéren. Nem volt vásárhelyi család, mely nem gyászolt volna hősi halottat. Így nem véletlen, hogy itt állították az egyik legnagyobb első világháborús emlékművet, a Pásztor János által mintázott, a főtér képét a mai napig meghatározó lovas huszár szobrát.
A város a centenárium alkalmából megörökítette az összes elesett katona nevét a szobor előtt. Az átadás 2018. március 14-én volt. Szilágyi Balázs a lovas szobor előtti járólapként rozsdabarna árnyalatú corten acélból készült, alulról megvilágítható sávban nyújtott téglalapokon helyezte el a hősök neveit lézeres betűkivágással.
Nagyapám testvérének neve is ott áll a félelmetes méretű rozsdás vasmezőn: Héjja Géza Ferenc
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése