Kaszaszék

Hazafelé

Még emlékszem a kaszaszékre
a széles, görbe kaszaélre,

vakrozsdás, félhold kaparókra,

holt dédapám sosem hallott

meséiből kelt napokra…

A szarufáról rézveret lóg,

itt valaki szűcsmester volt.

A vert falba vájt kisablakon

csorog a fény a ványolóra.

A szemöldökfa addig ér,

ágaskodni nem lehet.

Gubbaszt a mester, ujjain

táncolnak véres fegyverek:

görbe kés, ár, horoló,

beretva, szirony-cakkozó.

Nyögve dúdol a bőr felett;

füstre tett sonkára gondol,

vagy a búza és bekecs

összevetett árán nevet?

Rég nem nevet itt már senki,

hullik a falból a törek.

A család másik fele, férjem elődei mesteremberek voltak: 

szűcs, takács, konzervmester, stb, szintén Vásárhelyen.

     

Szűcsszerszámok: 1. kád. 2. fésű, 3. kasza, 4. pamacs, 5. szkáfavas, 

6. szkáfaállvány, 7. fésű, 8. mosókés

                                   1. almázó 2. rózsavágó 3–4. csipkézők 5–6. törökvasak 7. rózsavágó 

8. lyukasztó 9. csipkéző 10. szélesplajbász 11–12. cérnakarikák 

13. cérnakarika, gombolyítva 14. kaszakő 15. kaszálóf 16. csipkéző 

17. almázó 18–19. árak