Lánykoromban szereztem Vásárhelyről egy levelezőpartnert a délvidéki Doroszlóról. Néhány évi levelezgetés után meglátogattam. Nagy szó volt akkor az utazás, mert iskolai kirándulásokon kívül a család nem járt másutt az országban - még egyetlen Pest környéki rokonunkat se látogattuk. Zombortól sínbusszal utaztam az akkor még szinte színmagyar településre. Sokan jártak dolgozni Németországba és többen neveltek csirkét a házuk padlásán. Így valamivel magasabb életszínvonalat éreztem arrafelé, de ott láttam először ú. n. balkáni WC-t is (a betonpadlón csak egy nyílás volt és a két talpnak egy-egy mélyedés.).
Doroszló neve nem volt ismeretlen nekem, mert a Tatáék járatták a két háború közt a Tolnai Világlapját. A negyvenes években már nem köttették be félévenként a heti számokat. Jól emlékszem, hogy azok közt - biztos a bácskai bevonulás táján - az egyik borítón szerepelt egy népviseletbe öltözött doroszlai menyecske. Régóta tervezem, hogy utánanézek a Széchenyi könyvtárban. Örömömre most váratlanul megtaláltam az Arcanum.hu gyűjteményében az emlékezetes címlapot:
1941 nov. 19.
Mióta néprajzzal is foglalkozom, már tudom, hogy Doroszló a népművészetéről nevezetes délvidéki település - így például a Vajdasági Népművészeti Egyesület elnöke is a doroszlói Raj Rozália. Tánccsoportjuk és népi zenekaruk szerepelt 2013-ban a Polgárok Házának a Kárpát-medencei Magyar Népművészet című sorozatában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése