550 éve halt meg az első, még latinul író magyar költő, Janus Pannonius

Az 550 éve elhunyt első magyar  humanista kötő, püspök és politikus, Csezmizei János végakarata századok során teljesült, hisz

Mikor a táborban megbetegedett

című versében így végrendelkezett:

Drága barátaim, ott ássátok nékem a sírt, hol

Harmatgyöngyöktől csillog a zöld s buja fű,

Dús lombú erdők, s a kies rónák közepette,

Hol nimfák járják ünnepi táncaikat,

Ott, hol a lágy szellőfuvalom csupa balzsamos illat,

És a dalosmadarak bús dala zeng epedőn.

S hogy ne boruljon mély feledés rám néma siromban,

Akkor még nem érte el a végzet, bár mindennel leszámolva vétkei bűntetéseként jajong a bajain:

Ó, én háborodott, odahagytam az árnyat, a békét,

Csábítottak a vad harcok, a trombitaszó!

Kórság, sápadt Félelem és Düh, rút Nyomor, ádáz

Arcú Vérontás táborozik ma velem.

És e nehéz életmódhoz túl gyönge tüdőmnek

Hőség, por, zivatar s éji hideg sokat árt.

De mikor politikusként nagybátyjával, Vitéz Jánossal ellenefordult Mátyás király akaratának, Itália felé menekültében beteg tüdeje lobot vetett, s a Zágráb melletti Medveváron meghalt. 

A királyi harag enyhültével mégis - annak püspökeként - a pécsi székesegyházban temették el. Hányatott sorsa tovább folytatódott, csak a bazilika 1991-beli fölújításakor fedezték föl koporsóját és a legmodernebb antropológiai vizsgálatokkal azonosították a csontjait. 2008-ban temették újra a bazilika altemplomában, és síremlékén a fejszobor alá akkor vésték kőbe az előre megírt sírvers sorait:

Azt akarom, hogy e vers álljon a sírkövemen:

Itt nyugszik Janus, kivel ősi Dunánkhoz először

Jöttek a szent Helikon zöldkoszorús szüzei.

,Ezt a dicsőséget, ó, hagyd meg a holtnak, Irígység,

Rosszakarat, kíméld hült porait legalább!

A székesegyház csodálatos kincsestár: 

                  

A Janus Pannonius Díj Alapítvány Szent Mihály napján koszorúzta meg a síremléket.