Magyarok madridi múzeumokban

A magyar köztársasági elnök és kísérete megnézte a Prado gyűjteményét, majd a spanyol királyi párral megnyitotta a Budapesti Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria képtárából összeválogatott időszakos kiállítást a Thyssen-Bornemisza Múzeumban. Itt a modern képek között két magyar festő nonfiguratív alkotását őrzik, amit a délután folyamán a múzeum két igazgató vezetése mellett tekintett meg a delegáció:

 Bortnyik Sándor: a XX. század és Moholy-Nagy László: A kör részei

A kompozíció megihlette az ékszertervezőket is: ezek a függők és nyakravalók a múzeumi butikban tűnnek föl:

Jómagam inkább maradok Rodin-nél. Négy szobor áll August Thyssen még kezdeti gyűjteményi darabjaiból az óriási előcsarnokban - ami nyilván a palota belső udvara volt hajdanán. A legmeghökkentőbb a Krisztus és Magdaléna című alkotás, amit síremléknek szánt a szobrász.

 

Liszt művei kísérték a kiállítás megnyitását, majd az azt követő fogadást a nagy mester portréja előtt.

 

Itt nem szokás a koszorúzás, így egyszerű főhajtással adózott a köztársasági elnök Liszt emlékének a külső emléktábla előtt.

Madrid és Budapest festménygyűjteményei

Egy akkora festmény-gyűjtemény keletkezése, mint a Thyssen Madridban,  kacskaringós történet - lássuk hát, hogy került összefüggésbe a magyar történelmi név a kollekcióval:

Hans-Heinrich Thyssen-Bornemisza alakította ki a mostani gyűjtemény gerincét. Ő régi képeket és új feleségeket gyűjtött a tulajdonában levő második legnagyobb német nehézipari konszern nyereségéből, és gyűjteményének szentelte az életét.
A dinasztiaalapító nagypapa August Thyssen 1867-ben hozott létre Duisburgban hengerművet, melyhez 1891-ben vett kőszénbányát, majd vas- és acélművet, innen indul a Thyssen-konszern története. Ő egész életében - egyik fiával és unokájával ellentétben - "csak" gyárakat gyűjtött. 1926-os halála után kétfelé oszlott a vagyon. A németországi nehézipari érdekeltségek Fritz Thyssen birtokába kerültek - aki később kétes hírnévre tett szert Hitler támogatójaként, ami abban nem zavarja az üzleti világot, hogy itt ma minden felvonó és mozgólépcső embléma szerint Tyssen vagy Tyssen-Krupp gyártmányú legyen… 

Heinrich kapta a külföldi és "szakmán kívüli" cégeket. Ő ekkor már kászoni Thyssen-Bornemisza báró lett, mivel az I. világháború előtt házasságot kötött Bornemisza Margit bárónővel. Akkoriban iparmágnások közt is vonzó volt a nemesi rang, s Margitnak nem lévén fiútestvére, a báró úr adoptálta a vejét - innen ered a bárói cím. A monarchia felbomlása után Erdélyből Hollandiába emigráltak, de Heinrich haláláig (1947) megtartotta magyar állampolgárságát. Heinrich előbb Hollandiában, 1932-től Svájcban a nemzetközi pénzvilágból és a szolgáltatási üzletágból lapátolta át a pénzt a műkincsekbe. Luganóban vásárolt villájában helyezte el 14-18. századi európai festészeti gyűjteményét.  

Ott született 1921-ben Hans-Heinrich, aki már világpolgár lett: magyar nemesi címmel svájci állampolgárként élt, "adóoptimalizálási" céllal Monacóba jelentett be, de brit lakása is volt, mégis Spanyolországban élt. 1947-ben, apja halála után megnyitotta a kastélygalériát a nagyközönségnek, s kiterjesztette a gyűjtőkört a 19. és 20. századi művekre. 1983-ban átengedte a cégbirodalmat fiának, Georgnak évenkénti nyereségrészesedésért.
1987-re a gyűjtemény kinőtte Lugano-t, de mivel a fukar svájciak nem adtak támogatást  a galéria közművelődési funkciójához, ezért új helyet kerestek. Több német város is versengett a gyűjteményért (talán még Magyarország neve is fölmerült), ám a választás végül Madridra esett, mivel akkori, ötödik felesége spanyol szépségkirálynő volt. Egy évvel később a báró le is mondott gyűjteménye jó részéről a spanyol állam javára. 2002-ben halt meg fiával folytatott - az ügyvédek örömére - hosszú, majd egyezséggel záródó pereskedést követően.

Ismert, hogy a Szépművészeti Múzeum  régi spanyol gyűjteménye egyedülálló Európában - innen ered, hogy a spanyol múzeumokkal nagyon jó kapcsolatban van. Most a Liget-projekt alatt nagy lehetőség a festmények utaztatása és kölcsönzése külföldi múzeumoknak. Így kerül most május végéig csaknem száz kép Magyarországról a Thyssen-Bornemisza Múzeumba. 

Legutóbb a millecentenáriumon ott  helyben vont magára királyi figyelmet a mi spanyol gyűjteményünk: János Károly király és Szófia királyné budapesti látogatásán tekintette meg a képeket. 

A hét elejétől az egész Paseo de Castellana-t Budapest neve és ez a plakát árasztja el. Csütörtökön lezajlott a sajtótájékoztató is.

    

 Jellemzően a ma dizájntervezője Salomé negédes fejecskéjét tette közszemlére - a kép másik fókuszát diszkréten elhagyva. Rosszul is hatna a mai macsó-ellenességre túlhegyezett országban... Persze vannak szelídebb témák, mint ez a Goya kép, amit tán épp épp a berendezők illesztgetnek.

 Lucas Cranach: Salome Keresztelő Szent János fejével, ill. 

                                                Francisco Goya: Juan Agustín Ceán Bermúdez - Francisco Goya 

A Thyssen-Bornemisza Múzeum és Liszt Ferenc

Úgy tartják művészeti körökben, hogy Hans-Heinrich Thyssen-Bornemisza német-magyar származású báró II. Erzsébet angol királynő után a világ második legjelentősebbnek képzőművészeti magánkollekcióját gyűjtötte össze. Madridban járva  manapság e múzeumok aranyháromszöge tartja sakkban a műélvező látogatót: Prado, Reina Sofia és Thyssen-Bornemisza. Kis sétányi távolságra vannak egymástól, s ennek az épületnek nem csak a Bornemissza név kapcsán van magyar vonatkozása, hanem Liszt Ferenc kapcsán is.

Munkácsy Mihály Liszt portréja 

(a  Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből most a madridi múzeumban látható)

 A kollekció otthona az 1805-ben épült Villahermosa-palota. Míg az épület homlokzata változatlan maradt a beköltözéskor, a belső tereket teljesen átalakították egy korszerű múzeum igényeinek megfelelően. A palota előkelő helyen áll, a fő sugárút, a Castellana sétány és a Spanyol Képviselőház utcájának a sarkán.

 A Villahermosa palota követi azt a mediterrán madridi módit, hogy a nyári hőség elviselhetőségét célzó kis belső kerttel rendelkezik ott bent, a város legforgalmasabb pontján. A palota a korabeli képen így nézett ki, amikor a szomszédos kis utcából volt a bejárat.

Ma így fest a fő homlokzat a modernizált kerttel. Itt az udvaron emeltek konferenciatermeket, büfét, éttermet - ennek az épületnek a zöld teteje látszik a képen.

A palota utcafrontja, balról terül el a Nemzetgyűlés tere, itt van a hátsó kapu, jobbra pedig a Castellana sétányáról nyílik ma a kert. 

Ezen az oldalon egy tábla emlékeztet arra, hogy Liszt Ferenc 1844 október-novemberében két koncertet adott itt. Jótékonysági hangversenysorozat része volt az esemény, aminek a bevételével Beethoven méltó síremlékéhez kívánt hozzájárulni, és 1844 áprilisáig még hét koncertet adott Cordoba, Sevilla, Cádiz, Granada és Barcelona városában. 

 

Méltatlankodom, hogy hiába keresem ezt az emléket a magyar kiadású útikönyvekben... Remélem, most bekerül majd ez a kultúrtörténeti érdekesség a sajtóba, mert pénteken a magyar köztársasági elnök fogja megkoszorúzni.  

 

  Pénteken délben ugyanis itt nyílik a Budapesti Szépművészeti Múzeum kilencven képéből álló kiállítása Áder János és VI. Fülöp király jelenlétében. Folyt köv.!

Art on the street - Madrid - Budapest

A Plaza de Colon-on, a Kolumbusz szobor tövében pengekapukon át sétál át a madridi nép. A széles kapuk a Budapesti Szépművészeti Múzeum és a Nemzeti Galéria gyűjteményére hívják föl a figyelmet. Előbbi múzeumunk ugyanis különösen szép spanyol anyaggal büszkélkedhet, úgyhogy érdemes odacsalogatni a művészetpártolókat. Ott voltam a megnyitón - bizony 1-2 percre érdemes a kapunyílás belsejében megállniuk a járókelőknek - hiszen tombol az ibér napsütés!

Aztán érdemes elsétálni a Prado-ba, ami innen csak már az árnyas Paseo de Castellanán igazán kellemes. 

Ott aztán rögtön ellenőrizhetjük is a hívogatót: a 400 éves évfordulóra összeállított Greco kiállítás egyik első remekét is a Szépművészetiből  kérték vissza a spanyolok - a két múzeum kiváló kapcsolata alapján.