Báthory címer - hímezve

Fonó-beli batátnőnk, Kata olyan remek keresztszemeseket készít, hogy a Magazin is rendre megbízza egy-egy mintadarab elkészítésével. Ez a Báthory-címeres párnahuzat gyönyörű! Szintén a kézimunkaújság számára készült:

 

A szálánvarott és keresztöltéses technikával hímzett párnahéj középső mintája a stilizált Báthory-címer látható, madaras választóvonallal és széles mesterkével.

A neten könnyedén föllelhető minták közt egy másik csíkmintával és mesterkével készített változatot is találtam - de nekem a Kata-féle jobban tetszik... 

  

                                                              qtp.hu

A fönti mesterke önállóan is megállja a helyét: itt újabb szegélymintával kiegészítve takaros terítőt alkot: 

A Báthory címer kapcsán pedig egy kis heraldikai ismeretre tehetünk szert:

Báthory István lengyel király és erdélyi fejedelem címere: 

Kettőt egycsapásra

Sikerült azt a két kis baranyai életfás keresztszemesemet befejezni, ami már csak feliratozásra várt. Bár ez a leghosszadalmasabb, saját kútfőből  - és mindig nehezen döntök...
Az a baj, hogy mindig "ideológiai alapon" hímzek. Pl. idegesít a sok szép angol feliratos hímzés... Mért nem magyar? Biztos mindenki érti? Nem volt talán olyan fölkapott nálunk régen sem a SAL, sem a feliratos kézimunkák, mint az angolszászoknál, de ők jobban kötődnek a hagyományaikhoz - pl. ebben is.
A Néprajzi Lexikonban találtam azt a feliratot egy dísztörülközőn, amit belevarrtam a faliképbe. Igazán régi szőttes és nagyon eredetinek tűnik, mert a rokon házi áldások igencsak német mintára készültek. Lehet, hogy ez is, de mégis újszerű és nagyon szívhez szóló... A jámborságon sokat dévánkoztam, de végül mégis szerénységre cseréltem...

   

Dísztörülköző a házi erényeket felsoroló, beszőtt felirattal (Érsekcsanád, Bács-Kiskun m, 1808) Néprajzi Múzeum

Mivel annyira megtetszett a motívum, még a nyurgább változatot is megcsináltam üdvözlő szalagra, a szokásos fogadó felirattal:

 

Mivel utólag barkácsoltam hozzájuk a szöveget, nem tökéletes ugyan beosztás, de elégedett vagyok velük...

Megint a baranyai keresztszemesről

Nem először járok így, hogy utólag derül ki: észrevétlenül itt lapul a kincseim közt, amit éppen keresek.... Így jártam a kis életfával is - most megtaláltam Lengyel Györgyi Keresztszemes kézimunkái között a feltehetően eredetibb pávás párna mintáját. A gazdag középdíszt nem volt kedvem végigbogarászni, de itt az életfa kicsit nyurgább, mint ahogy azt a mintául szolgáló képen láttam. Úgyhogy most fölteszem az egész mintát:

Ezt a magasabb életfa változatot még valami csengőhúzónak v. üdvözlő szalagnak jó lenne elkövetni:-)
De a nagy fán is csodás virágok, levelek váltakoznak. Kész csodafa: aranyalmát, aranykörtét terem:-)

Kis kihívás nagy tanulsággal

Biztos kétkezi parasztember őseim mozdulatai ivódtak belém, de én sose tudok karba tett kézzel ülni. Tv-nézés vagy inkább hallgatás, sőt beszélgetés alatt is szeretek babrálni valamivel. Több időt rabló, nagyobb odafigyelést emésztő terv jár ugyan a fejemben, de ilyenkor jó lenne "ész nélkül" dolgozni - csak úgy előhúzni egy darabban lévő hímzést...
Ezért is gondoltam, hogy hamar választok valami új mintát egy dobozocskára. Amit bármikor elő tudok húzni, ha van időm - és nem kell járatni rajta az agyamat. Ismeritek: a tervezés és mintakeresés sokszor több időt emészt fel, mint az elkészítés... Nekünk, megszállottaknak.
Tüstént leltem is dobozt párjával, és mivel aprócskák, nekiduráltam magam és  a meglevőkből egy finomabb Aidát választottam, mint amire hímezni szoktam. Eddig mindig húzódoztam tőle... mégis kellett valamit csavarnom a megszokotton. Bár a vérbeli keresztszemezők megmosolyognának - 10 szem 13-14 mm-t ad ki.

Az első mintát egy sarmasági párnavégből vettek ki(Antal Laci átköltéseiből) - kis átalakítással, mert nem szögletes minta kellett. Ezt sikerült is megoldanom - keret pedig szükségtelen, mert a doboz 'ablakának' le van vágva a sarka, így összeveszne a sok szögelés.  

 Aztán  annyira élveztem ezt a szépen keményített textilt, pedig ugye ki se tudtam feszíteni, bár nem is szükséges... Szóval úgy belelendültem, hogy egy-kettőre kivarrtam. Már azt gondoltam, mégis megy ez nekem! Először csak munka közben vettem észre 1-2 kimaradt felső öltést. Aztán a második felénél rájöttem, hogy a kelleténél is jobban átalakítottam az eredeti mintát:-( No, ehhez igazítottam az egészet, és sebesen befejeztem, beleszabtam a dobozocskába. Sőt, nekiálltam kibélelni... Csak akkor jutott eszembe lefényképezni, és rögtön rájöttem egy ordító hibára - és pár javíthatóra! Az előbbit már nem tudom korrigálni...

Hát itt a tanulság: sokkal sűrűbben kell átbogarásznom munka közben a varrást egy ilyen apró lyukú anyagon, és ellenőrizni akár fényképen js! Meg talán kéne egy újabb szemüveg - vagy legalább este inkább olvasni, mint hímezni!

Baranyai életfa - kész a nyersanyag

Egy baranyai keresztszemes párna nagyon megtetszett nekem már egy régi Lengyel Györgyi könyvben, de ott nem volt minta. A pompás pávás középdíszhez ugyan nem éreztem erőt, de megkértem Antal Lacit, hogy varázsolja ki nekem a szélen nyújtózkodó életfát:

Most kész a "nyersanyag", csak  még egy kicsit személyessé szeretném tenni valami szöveggel. A lassú nyári készülés közben találtam ki, hová is kerüljön? Megvan a címzett, de még ötletelek a feliraton. Keretet vettem, mert az itteni - varrógép nélküli - körülmények közt ez a legkényelmesebb. Meg félnék is, hogy a varrással nehogy elrontsam...

Azért teszem föl máris, mert bár végül képnek szánom, de pont üdvözlő szalagnak való! Hátha kedvet kap rá valaki:-) Eredetileg én is szalagmintát kerestem - aztán volt egy kiszabott Aidám...

A népi hímzésről

Pompás megfogalmazást találtam a népi hímzésekről Feyérné Kovács Erzsébettől az Uj Idők kézimunka évkönyvében 1935-ből:

"A hímzés módjait, öltéseit, fajtáit a magyar nép körében emberöltők, sőt évszázadok óta meggyökeresedett tűmunkákról tanultuk... A népi hímzések... ékesen szemléltetik, hogy milyen gazdag népünk fantáziája, tévedhetetlen biztosságú művészi ösztöne, a komponálásnak milyen mesterei ők és milyen tökéletesen tudják összeegyeztetni a célszerűség szempontjait a művészi igénnyel. 
Ezek a kézimunkák mesterségi, technikai szempontból utolérhetetlen remekelések. De nemcsak nemzedékek mesterségbeli tapasztalatait és leleményességét tárják elénk, hanem azokat a tűvel megvalósítható díszítményeket is, melyeket a magyar ízlés a századok folyamán kiválasztott, megmentett a feledéstől, mert szépnek talált. Azokat a díszítményeket, amelyekről elmondhatjuk, hogy bennük a magyar szépségideál öltött testet, az ornamentális szépről kialakult magyar felfogás öltött látható alakot."

Hertelendifalvi terítő karácsonyra

Végre nekiveselkedtem, amit olyan sokáig keresgettem-számolgattam-kérdezgettem. A Néprajzi Múzeum gyűjteményében találtam néhány hasonló csillagos mintát, és közülük a hertelendifalvi  passzolt méretben a meglevő olajzöld Aida-betétes terítőmhöz. Persze Antal Laci is besegített a hozzáillesztésben - így is maradt hat üres sor körben - de nem akartam variálni a szegélyt... Ebben a pillanatban jöttem rá, hogy nem kívül, hanem belül kellett volna megnövelnem a szegély szélességét - ott nem olyan hangsúlyos... Mindegy - így eredeti!
A Fonós B+ZS Stúdió Anchor fonalait használom(13 és *307) - Zsuzsa javasolta, hogy hagyjam a piros-fehér elképzelésemet - karácsony ne legyen nemzeti színű! Ez a bágyadtabb piros és sárga kevésbé kontrasztos, és igazi ünnepi hangulatot áraszt... Mert az alap nem épp fűzöld...

Három ilyen minta lesz széltében az egész terítőnek, íme a látványterv:

 

Buzsáki rátétes - avagy évfordulók között

Két dátum közti időszakot élünk - ezek juttatták eszembe a buzsáki rátétes hímzést. Ugyanis korábban nem ismertem, de az anyósom hagyatékából maradt rám néhány kis tüllrátétes terítőm.  
Az esküvői fátyollá magasztosult terítő a szűkös ötvenes évek leleményét is bizonyítja . Hát - megállta a helyét arra az alkalomra is:-) Az előző bejegyzés felső képe szebb napjaiban így festett... és a ragyogó szépségű menyasszony - nem tudja még, hogy mi vár majd rá...

Pufók csitriként szintén tüllrátétes szoknyában - ez is bizonyítja, hogy akkoriban még mennyire menő volt ez a kézimunka: 

 

Már húsz éve, hogy elment tőlünk - nagyon szerettem és becsültem... Pedig hosszú évekig együtt laktunk...  Még csak 82 éves lenne 20-án...

Rátétes tüllhímzés

A rátétes, vagy ahogy ott hívják, „bécsis”, az egyik legismertebb buzsáki hímzésfajta.
A motívum előrajzolás nélküli kivágása, valamint a kivágott anyag ráfércelése és a másik anyagra való apró, szinte láthatatlan öltésekkel való rávarrása nagy figyelmet és szakértelmet igényel. Az alkalmazott motívumok nagyon sok változáson estek át az elmúlt évtizedek során.
Kezdetben halotti és gyermekágyas lepedőkön találkoztunk ezzel a hímzéstechnikával. A régi hímzéseken a motívumok igen esetlegesek, az alkalmazott minták esztétikai megjelenése közel állt a régi konyhák polcainak papírkivágásos csíkdíszeihez.
A régi piros csigavonalas hímzés a XIX. sz. végére szinte teljesen feledésbe merült, a korábbiakkal ellentétben ruháikon sem alkalmazták sehol. Ha megnézzük a XIX. sz. végi halottas lepedőket, a szőttesmintát keretező rátét motívumai nagyon elnagyolt, kezdetleges mintasorok, valóban a papírkivágás egyszerű motívumai elevenednek meg rajtuk.
A XX. század elején már csodálatos darabok láttak napvilágot, amelyek a vágóasszonyok finom ízlésvilágát tükrözik. Az egyszerű mintákat felváltották a bonyolult, művészi kidolgozású virágok, levelek, indák, melyek az ágyterítők mellett a megrendelésre készülő tüll alapanyagú sálakra, ruhákra is felkerültek.
A rátét anyagát – mely piros, kék, fehér batiszt - szimmetrikusan összehajtják 2, esetleg 4 részre, majd előrajzolás nélkül ollóval virág, esetleg állatmotívumokat vágnak ki. Aztán kiterítve a rávarrandó alapra – vászon, sifon, vagy tüll anyagra – fércelik, majd a tűvel aláfordított mintaszéleket finoman, gondosan, apró öltésekkel körülvarrják. Leggyakoribb motívumai a szegfű, labdarózsa, árvácska, tulipán, cakni, levél, katykaringók, páva, szarvas.
Ma már nagyon kevesen készítik, hiszen nagyon kevesen élnek már az ún. „vágóasszonyok”. E különleges hímzésfajta legszebb darabjai a Faluház állandó hímzéskiállításán tekinthetők meg a "vézás és a boszorkányos" buzsáki hímzésekkel együtt.

Legyen édes ébredésed

Törülköző bodonyi Kincses Házból...

Nyári esküvők

Remek hét: nyolc nap alatt két menyegző! Szombaton kedves unokahúgom házasodott, akikkel együtt lakunk már csaknem húsz éve! Felemelő szertartás a Várban(érdekes evangélikus-katolikus egyveleg), a kedves rokonság muzsikaszóra vonult át a templomból a lagziba, sok ígéretes fiatalt láttam, ritka találkozások... Sok néptáncos ropta a táncot a lagziban, balkáni ritmusokat játszott a vőlegény bátyja egy kis zenekarral - és végül saját családjaink gyerekei pengették/dobolták a talpalávalót! A retró-rock elbolondította a néptáncosokat is...
 A gyűrűpárna is beteljesítette  rövid pályafutását - ilyen lett végül. A Népi kézimunkák(lengyel Györgyi) c. könyv szíves-madaras párnájából csak a mesterkék kerültek ide: a tulipános váza és a kis szíves csíkminta.

 

A barátnőm fiának esküvőjére már maradandóbb funkciót betöltő ajándékocskát szántam: oda készült az érsekvadkerti mintával az üdvözlő szalag. Az első szalagot éppen tőle kaptam. Ők nagy tradicionális református család - most várják 14. unokájukat!!! És most még csak az 5. gyerek házasodik; egy még otthon van:-)

Szalag és dobozka

A Fonós Zsuzsa tanácsára a legegyszerűbben fejeztem be az üdvözlő szalagot: hosszában kettéhajtottam és a színével összefordítva keresztben végigvarrtam a szalag végét. Aztán szétvasaltam először az összevarrt széleket majd az egészet. Így a színén egy sarkot kaptam,  ami a hátoldalon egy zsebecske. Ezt levasalva néhány öltéssel hátul megerősíthető. A csúcsra még bojtocskát tennék a hímzőfonálból, vagy kis csengőt. Leírva igen kacifántos, de valójában pofonegyszerű. Mindenesetre jó dolog a kész kongré-szalag!

 

 Most aztán jól látszik a csúf fonákrész - de már mindegy... Fliest vasalok majd rá.-)

A sok mintakeresésben a kedvenceket kiválogattam - gyorsan készítettem is az egyikkel egy doboztetőt. Eléggé közismert szilágysági virágbokrot hímeztem rá. Régóta nézegettem ezt a mintát - szerepelt is már kombinációban ez a virágocska egy másik szalagomon.
Annyira kíváncsi voltam, hogy fog festeni, hogy - kicsit hebehurgyán - iparkodtam egy füst alatt alábélelni és beilleszteni helyére. Elvileg kivehető a betét, úgyhogy mázoláskor nem okoz gondot, hogy előreszaladtam kicsit... A fát már lecsiszoltam - még volt smirglim...
Most is született tanulság: a keresztszemes mintát keretezni néhány sorral igen kényes dolog - nagyon kihozza az apró hibákat. Már csak az alábélelés miatt is, ami szintén az egyenletesség ellen dolgozik, talán bölcsebb lett volna elhagyni. Meg kicsit tömött is a betét - legalább alul maradhatott volna az egyszerű kétsoros csík...
Még a színen is dilemmázok: itt csak fehér festékem van, a vesszőgarnitúrától elmaradt - de azzal meg nem akarom a szép fa rajzolatot elkendőzni. Pesten pácolni is tudnám...ehhez mégse veszek külön festéket. Viszont itt még van 1-2 napom a hazautazásig. Otthon aztán....!

A felhasznált minta szerkesztése természetesen a kimeríthetetlen újraszerkesztett múzeumbeli mintákból való(Görcsön, 83.640 sz).

Gyűrűpárna készül

Keresztszemes gyűrűpárnát készítek az unokahúgom esküvőjére... A keret már készen van; Lengyel Györgyi keresztszemes kézimunkakönyvéből választottam a "szíves-madaras párnahéjat", de se nem madár, se nem szív, hanem az alsó-felső keret és mesterke virágos korsói ihlettek meg. A pelikán-szerű madár nem éppen esküvői hangulatot sugallna - a szív meg nagyon közvetlen, és túlságosan uralná az egész mezőt... A tulipános korsó pont jó lesz!

   .Fórumos közvélekedésre a népi mintákban szokásos egyetlen határozott szín helyett tört fehérrel készítem  

                                                                    

 :A képtáramban van a teljes minta. Ilyen lett

Kölesd és megint Szt. Erzsébet

A borsólyuk készítés kapcsán még májusban említett sióagárdi hímzésekről a Kölesdi Közéleti Egyesület jól gondozott  oldalain olvastam. Kiállítási beszámolót találtam (2009. augusztus 20) Dr. Fisi Istvánné népi iparművész sióagárdi kézimunkáiból.
Mi jó jöhet Kölesdről? - vetődik föl az emberben a bibliai kérdés. Pedig működik évek óta egy Népfőiskola is ezen a tolnai kis településen, és a művelődési háznak irigylésre méltó rendezvényei vannak. Hál' Istennek, olykor eldugott helyeken is meglepően erős helyi kezdeményezések virágoznak hosszú ideje. Jó szervezőképességű vezetőn múlik a dolog - az emberek szívesen működnek együtt a környezetükben élő rátermett társaikkal. Mindenki szeret a lakóhelyéért tenni valamit.

Szent Erzsébetről keutakodva bukkantam rájuk, ugyanis dicséretes buzgalmukban bemutatták annak idején a 800 éves születési évfordulón az Erzsébet életéről, emlékezetéről összeállított „Korona, kenyér és rózsák”  című kiállítást, és a tetejébe még önzetlenül megtekinthetővé is tették a hálón bóklászók számára. Csak remélni tudom, hogy a naplómban  is megnyílik az ablak... Kellemes meglepetés azt is, hogy a kiállítás elindítója a német evangélikus egyház! Úgy látszik, ott működik az ökumené...

De most vissza a hímzésekhez:

Sióagárd

Sióagárd a Sió és a Sárvíz közé zártan, Szekszárdtól 8 km-re fekszik. Mai nevét 1903-ban vette fel.
A lakosság őseinek a török idők után betelepülteket tekinthetjük. A török világ előtt magyarok lakták a községet, majd a XVII. század második felében rácokat, később kis számban németeket telepítettek a faluba. Az eredetileg vegyes összetételű település lakói magyarnak tartják magukat. Ez azzal magyarázható, hogy korán elindult az elmagyarosodás. Ma egy homogén, elszigetelten élő katolikus közösség - kifelé zárkózott, de az új befogadására mindig hajlamos.

Népviseletük fő alapanyaga az 1800-as években a maguk szőtte kendervászon és kékfestővászon volt. Legjellegzetesebb ruhadarabjuk az apró rödökbe szedett korcospéntő(alsószoknya), mellévarrott ujjú, subrikkal díszített béümög(ing) és kenyett kötény. Ez a hétköznapi viselet volt. Ünnepeken két, három péntőt vettek a felsőszoknya alá. A pruszlik is megjelenik selyemből. A lányok és asszonyok viselete csak színeiben különbözött.

1906-tól megjelenik a slingült ümög. Az első világháború alatti és utáni években kezdik hímezni fehér gyolcsra, színes fonallal a pruszlikot és az ingek mellét, ujját.
A 20-as években virágos kázsmér és selyemszoknyát, alá két péntőt és négy-öt fehér szoknyát húznak, hozzá slinült üngöt, kázsmér és selyem pruszlikot, fekete falú, színes virágú selyem és bársony kötényt viselnek. Jellegzetes a bütykös kapcsa és a rózsás tutyi.
1946 után a kivetkőzés időszaka Sióagárdon is megkezdődött.

Hímzés

Fehérhímzéssel a férfiingeket, női ingek ujját díszítették. A hímzés színes változatával a lányok, asszonyok pruszlikján, női ingek ujján és elején találkozunk, amelyet borsólyuk szegély zár le.

Alapanyag: fehér sifon vagy vászon

Fonal: gyöngy vagy hímzőfonal (régen fénytelen pamutfonal)
Öltések: lapos öltés (merőleges irányban), száröltés
Szélmegoldás: slingelés, vagy borsólyuk (permetkék, bordó, piros lila vagy fehér)
Színei: világospiros, sötétbordó, sötétzöld, permetkék, parasztrózsaszín, sötétsárga, sötétlila, búzakék vagy fehér.
Motívumok: rózsák, tulipánok, bimbók, gyöngyvirágok, szegfűk, holdacskák, nefelejcsek, vajvirágok
Mai felhasználás: terítő, étkezési szett, futó, függöny, párna, blúz, ruha

Csengőhúzó szalag

Igyekszem a szeretteimnek  kézzel fogható, naponta szembeötlő kis ajándékot készíteni. Hiszek benne, hogy a látvány alakítja az ízlést, és a kiforrott régi motívumok harmóniát árasztanak - ezért találtam ki a népies csengőhúzókat... A legritkább esetben rendelkeznek a barátaim ajtócsengővel, így hasznos ajándéknak tűnik, szembetűnő, a falon még általában van egy tenyérnyi kis hely...

El is készült egy újabb változat Lengyel Györgyi beregi virágbokros gyűjtéséből a kedvenc madárpárommal. A "Nagyanyáink öröksége" c. könyvben van a leírása. Mivel elspóroltam a vásznat, egy zsinórral próbáltam szélesíteni a szalagot... Függesztéknek a szokásos falinaptár akasztót alkalmaztam.

Egy barát-számba menő kollégámnak szánom Balaton-felvidéki parasztházukba - valóságos múzeum maga a falu is... Még a neve is ősi: Vászoly, az Árpád-kori Vazul névből...
Ha arra jártok, ejtsétek útba - a tó felől Aszófő-Pécsely-Vászoly az útvonal! A nyári hétvégeken kulturális programokkal várnak.