A következő címkéjű bejegyzések mutatása: család. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: család. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. szeptember 22., hétfő

Családi szál - Albertfalvi példakép 3.

...A családi fényképalbum tanúsága szerint Adél néni meglátogatta a vásárhelyi házat... Nagy feltűnést is kelthetett automobiljával abban az időben - még fotó is készült! Akkoriban még alig lehett autó Vásárhelyen - úgyhogy bennünk gyerekekben is titokzatos gazdagság képzetét élesztette az elbeszélés...
Még  járt a Rárósi útféli tanyán is, amit 1957-ben kényszerűen el kellett hagynunk.  Képzelhetitek, ez az egyetlen fénykép készült erről a tanyáról! Még 1940 előtt lehetett a látogatás, mert a nagyapám is szerepel rajta: annak az évnek a végén halt meg.

Közben megtaláltam a neten a legrészletesebb leírást Mahunka Imre munkásságáról. Vajon mikor került el Vásárhelyről, hogyan ment férjhez Adél néni Vásárhelyről a korábban józsefvárosi majd albertfalvivá lett Mahunka Imréhez? Szeretnék utánajárni ennek a talánynak...
Minél többet szeretnék megtudni ezekről az emberekről, mert hála illeti az ilyen messze tekintő és hazájára áldozó módos embereket... Örülök, hogy ilyen összefüggésekre sikerült bukkannom.
Vajon mennyi ilyen, a korának hálás és a jövőhöz nagylelkű szerencselovagot dobott föl az utóbbi 25 év?

2014. szeptember 17., szerda

Albertfalvi példakép 2.

A család számon tartotta Mahunka Imre sírját, és időnként figyelmeztettek, h. Pestre kerülvén keressem meg. Persze elmaradt, mint az a tervem is, hogy egyszer kisétáljunk a gyerekekkel(előbb babakocsival terveztem:-). Pedig a Fiumei úti temető alig két megállóra van tőlünk... Később időszakonként dolog-ügyben a férjem is járt ott... Végül mégis az ő tanítványaival voltam egy őszi temetőbejáráson - nemzetünk nagyjainak sírját látogattuk sorra. Akkor bukkantam - szinte véletlenül a Mahunka házaspár védett síremlékére: 


Veretes szavakkal fogalmazta meg a fiatal özvegy a búcsdúját:
Hirdesse neved, a késő jövendőnek is a becsületes munka, és az ernyedetlen szorgalom diadalát. 

Korán megnyílt sírod fölött gyászba borult hitvesed őrökké égő fájdalma viraszt. Édesem, nyugodjál békében!


Büszke vagyok ezekre a neves elődökre. Örülök, hogy ilyen összefüggésekre sikerült bukkannom.
Mert hála illeti az ilyen messze tekintő és hazájára áldozó módos embereket... 
Vajon mennyi ilyen, a korának hálás és a jövőhöz nagylelkű szerencselovagot dobott föl az utóbbi 25 év? 

2014. szeptember 16., kedd

Albertfalvi példakép 1.

Vidéki származék lévén, Budapest sok külső kerületét egyáltalán nem ismerem. Meghökkentő élményben volt részem, mikor egy kedves albertfalvi kézimunkás barátnőt látogattam. Amint leszálltam a buszról, egy kétalakos, élethű szoborcsoport állta utamat. A feliratából kiderült, hogy az alakok Mahunka Imre magyar királyi bútorgyáros és felesége...




A "pesti" bútorgyáros gyerekkorom elbeszéléseiből ismerős. Erről majd holnap írok...Anyai nagymamám, a Nana legendás rokona volt B. Kovács Adél néni, Mahunka Imre felesége. Férje önerőből küzdötte föl magát - apja egyszerű asztalosmester volt. Utánanéztem Mahunka Imre utótörténetének, és a feliratból és híradásokból ezt hámoztam ki:

Ezen gyermeküdülőt özv. Mahunka Imréné szü. Kovács Adél alapította
férje Mahunka Imre csász. és kir. udvari szállító bútorgyáros 
volt nemzetgyűlési képviselő emlékére.
A szobormű a boldog házaspárt örökítette meg s álljon példaként az
utókor nemzedékének mint példátlan szorgalom, takarékosság, 
becsületesség, vallásosság és hazafiasság simbóluma.
Kedves gyerekek, legyetek vidámak, egészségesek testben és lélekben!
Az Isten áldása legyen rajtatok.
1931
Mikor a jómódú, sikeres bútorgyáros gyermektelenül halt  meg, vagyona 58%-át lakhelyére, Albertfalva elöljáróságára hagyta katolikus templom építés céljára.  Adél néni be is teljesítette férje végrendeletét - azóta áll templom Albertfalván.

 A villájuk akkoriban a II. ker. Kavics utcában állt. Adél néni ezt a telket és épületet szegény gyerekek üdültetésére hagyományozta a halála után. Ennek a kertjében állt az Albertfalván utamba került páros szobor, amit mostanra elvadult helyéről 2010-ben helyezte át a XI. ker. önkormányzata az eredetileg Mahunka nevét viselő utca elejére... Amit persze az átkos rendszer a - legalább semleges - Sáfrány  névre változtatott: 2000-től azonban elégtételül legalább a tér visszakapta a Mahunka nevet.

2014. február 25., kedd

A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja

Mindannyian a történelem játékszerei vagyunk. Ki szerencsésebb, ki vészterhesebb időben születik - a szüleink korosztályának túl sok is kijutott. Azt hiszem, volt egy nemzedék ő előttük, aki mindkét háborút aktívan végigszenvedte - de azoknak már kevesebb jutott a kommunizmus megpróbáltatásaiból... 

Szüleim a háború alatt alapítottak családot - nővérem már Édesapám frontszolgálata alatt született. Életük nem volt közvetlenül fenyegetve ugyan az utána elharapózó diktatúrától, de a nép ellensége csoportba tartoztak, mint jószerivel az egész parasztság...  Az osztatlan családi földtulajdon miatt állandó kulák-listán szerepeltek (Édesapám együtt gazdálkodott az öccsével, de az ő neve alatt intéződött minden). Őt is lecsukták, fennmaradtak régi beszolgáltatási, kisajátítási iratok, de még azokat nem dolgoztam föl. 

A leghányatottabb sorsú ez az orosz hadifogságbeli, a Vöröskereszt-Vörös Félhold útján hazaérkezett - de Moszkvát is megjárt - ukrajnai levelezőlap. Apósának címezte - gondolom, Édesanyámnak is küldött, de a feledés homálya rejti, de valószínűleg csak ez érkezett célba... 


A hdf = hadifogoly rövidítést takar, a feladás helye természetesen csak egy postafiókszám... Dátuma 1946. nov. 8. Száraz tények - de nyilván nem a paraszti szűkszavúság miatt. Ennyit volt szabad írni... Valóban életjel! Akár üdülőhelyről is érkezhetett volna... A vej szerető fiúként írta alá az apósának:


"Kedves Apuka, Anyuka, Bácsi!
Egészségbe adok életjelt magamról. Dundikám, Katikám (Édesanyám és nővérem) hogy vannak? Levelet tőlük sem kaptam. Mielőbbi viszontlátásig csókolok mindenkit.
Szerető fiuk
                   Sanyi."

Még nyolc hónap telt el a viszontlátásig! De nekik legalább lett viszontlátás...

2014. február 24., hétfő

Jégtörő Mátyás napja - nálunk

Mátyás apostol tudós ember volt Lévi nemzetségéből, Betlehemből. Követte Jézust „János keresztségétől fogva egészen mennybevétele napjáig”. Sorshúzással választották a tanítványok közül az áruló Júdás apostol helyébe. Az apostolok szétszéledése után a hagyomány szerint Etiópiában hirdette az evangéliumot. Végül vértanúságot szenvedett; nyakazó bárd oltotta ki életét. Ezért az ácsok, mészárosok és halászok védőszentje. Önálló középkori ábrázolását nem ismerjük, de az apostolok oltárán szerepel. Attribútumai a kard, a bárd, kövek, kereszt és lándzsa. Az ácsokon és a mészárosokon kívül a  is védőszentjükként tisztelik.                                                                                    A népi képzelet kapcsolatot teremtett az ünnep és a közeledő tavasz között: Jégtörő Mátyás „szekercéje töri meg a jeget, a tél hatalmát”.

Édesapám születésnapja is ez az ünnep... Ma lenne 100 éves. Ebből nyolcvanhat évet megélt nem akárhogyan. Négy év elemi iskolát végzett és négy polgárit - csodálatosan rajzolt például. Később ő tervezte meg az épülő új istállót. 26 évesen meghalt a Nagyatya - így rá maradt gazdálkodás teljes gondja. ötven hold föld, valahol Vásárhely és szentes külterületének határán... Földmunkagépet tudott kezelni, így a katonaságnál sofőrvizsgát tett. Később maga korszerűsítette a gazdaságot, gépeket vásárol - hogy aztán az állam rátehesse a kezét. 
Olyan jó működő parasztgazdaságuk volt, hogy a megalakuló tsz rögtön kiszemelte és elsajátította. Aztán ahogy '56-ban eltakarodtak onnan a betelepülők, visszament, hogy mentse a menthetőt. A tulajdonosi szemlélet hiányában tetemes rongálás fogadta. Persze tartósan nem maradhattunk a régi fészekben - újra fordítani kellett a kocsi rúdján. Így költöztünk anyai nagyapámék tanyájába, a székkutasi országútfélre. A szülőtanyánkat (mi persze már kórházban jöttünk a világra) a szántófölddel tették egyenlővé egy-két évtized alatt... Halastó, erdő, gyümölcsös, csatorna és az épületek elenyésztek - de még egy ideig az artézi kút ontotta a vizet - még a környék is odajárt vízért...


Ez a szüleim eljegyzési képe. 
A visszafogott monogram az egyetlen dísz a sötétkék ruhán. Még természetesen megvolt nagyobbacska lánykoromban...
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...